Kissé vontatottan indult a küzdelem az elnöki bársonyszékért délnyugati szomszédunkban. Ebben szerepet játszott, hogy a legesélyesebbnek tartott jelölt, Janez Drnovsek hivatalban lévő miniszterelnök sokáig nem vallott színt szándékáról. Talán azt szerette volna látni, hogy kik mernek kiállni ellene. Mások úgy vélik, inkább orvosai véleményére várt, hogy szerintük egészsége megengedi-e a kormányfői poszthoz képest ugyan sokkal kevesebb kötelezettséggel járó, ám mégiscsak felelős államfői megbízatás elvállalását.
A küzdelem végül is különösen alakult. Összesen kilencen szálltak ringbe, s a kampányt megelőző időszak hozott egy-két váratlan fordulatot. Ilyen volt például, hogy az eleinte legkomolyabb ellenfélnek tekintett France Arhar nemzetközileg elismert pénzügyi szakembert, egykori jegybanki kormányzót gyorsan „kiütötték”, mihelyt a népszerűsége Drnovseké fölé emelkedett. A jól elhelyezett ütés Arhar a gyakorlatias szlovén választópolgárok szemében pimaszul magas fizetésének közlése volt, amelynek a sajtó természetesen csak bruttó összegét emlegette. A szerény ember hírében álló Arhar pedig nem jól reagált, s a választók megvonták tőle bizalmukat. Nem úgy Drnovsektől, aki aszkétikus megjelenésével és a média hathatós segítségével még akkor is el tudja hitetni puritánságát, ha kormányának korrupciógyanús repülőgép-vásárlási ügye tavasszal nagy port kavart, és ha köztudomású, hogy máris azon a rezidencián tölti legtöbb szabadidejét, amelyet az államfő elhelyezésére egyelőre még csak kiszemeltek. Az egyetlen esélyes jelölt, aki győzelmét még mindig megnehezítheti, Barbara Brezigar, Andrej Bajuk rövid életű jobbközép kormányának egykori igazságügyminisztere, szintén független jelölt, aki a jobbközép pártok támogatását élvezi. Népszerűsége messze elmarad Drnovseké mögött (49,6 százalék), arra azonban elegendő lehet, hogy kikényszerítsen egy második választási fordulót.
Ha bejön a „papírforma”, és a kormányfői posztot immár negyedszer betöltő Janez Drnovsek lesz az elnök, pártja, a Liberális Demokrata Párt (LDS) monopolhelyzetbe kerül a hatalmi struktúrákban. A többpárti demokráciára nem éppen jellemző helyzet törvényessé tételéhez már csak kisebb alkotmánymódosítási trükkökre lesz szükség. A bökkenő az, hogy mindez egy olyan időszakban történik, amikor a legszélesebb társadalmi konszenzust igénylő, nagy horderejű döntések – NATO- és uniós tagság – várnak Szlovéniára.
Miért rendelték vissza Tuskék a lengyel nagykövetet Budapestről?
