Magyarországon még nem folytattak kutatást olyan fiatalokról, akik kiskorúak sérelmére követtek el szexuális bűncselekményt. Ennek oka az, hogy ilyen ügyben ritka a fiatalkorú tettes. Dr. Virág György, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóhelyettese szerint a szexuális erőszak csak a jog számára egységes, valójában igen eltérőek a motivációi ezeknek a bűncselekményeknek.
A szexuális erőszak leggyakoribb elkövetője az áldozat ismerőse: a felületes, néhány órás diszkóismeretségtől a közeli rokoni, baráti kapcsolatokig terjed a skála. Kamaszok áldozataivá főként a nevelőotthonban élő gyermekek válnak. A családot – vagyis a szeretetet, biztonságot – nélkülöző kamaszok biológiai késztetéseit nem, vagy csak alig tartják kordában a társadalmi normák és a lelki igényesség. Sokszor fogyatékos gyerekek élik ki ösztöneiket fiatalabb, védtelen társaikon. Természetesen koronként és kultúránként is változik a gyereklányokkal folytatott viszony megítélése. A romák között ma sem számít kirívó esetnek, ha valaki 14 éves kora előtt elveszíti a szüzességét, még ha ez a törvény szerint tilos is.
A bűnügyi statisztikák mögött az egész társadalmat érintő folyamatok bújnak meg, amelyek a kamaszok lelkére is hatással vannak. Először is: a szexuális forradalom elsöpörte a tabuk nagy részét. A mai tizenöt éves lány lényegesen többet tud a testiségről, mint hajdan egy családanya. Ha a valóságshow-k szereplői egymáséi lesznek élő adásban rögtön a bemutatkozás után, nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy a szex nem is olyan nagy dolog. Ráadásul a bulvármédia kiragad és általánosít. Emberi sorsokat gyömöszöl háromsoros hírekbe. Nemrég azt olvashattuk egy kiskamaszról, aki kislányokat támadott meg, hogy mindezt azért tette, mert kíváncsi volt, milyen a szex. Jó lelkiállapotú gyerek természetesen nem támad meg senkit sem ezért, sem másért. Az említett kisfiú nyilván mondott az idézetten kívül valós okokat is, de ez már nem érdekelte a címlapgyártókat.
Freud és Ferenczi Sándor már a XX. század első felében elemezte a gyermekkorban elszenvedett szexuális sérelmeket, ám akkoriban ez annyira sokkoló témának számított, hogy nem juthatott ki a szűken vett szakmai körökből. A családon belüli erőszak a hetvenes években vált a közbeszéd tárgyává Amerikában, Magyarországon pedig a kilencvenes években. Dr. Virág György egyik pszichiáter kollégájával 1990-ben hozta létre az ESZTER Alapítványt, amely 1994-től pszichoterápiás ambulanciát működtet a szexuális erőszak áldozatai számára. Vastag falakat kell áttörniük: a nemi erőszak a kocsifeltöréshez hasonlóan bűncselekmény, a kettő lélektanilag mégsem ugyanaz a kategória. Ha pedig gyerekkel történik meg, felmerül a kérdés, hogy elmondhatja-e valakinek, és hisz-e neki bárki is.
Az ambuláns szolgáltatás beindulásakor főként nők kértek segítséget. Egyre többen döbbennek rá, hogy életük gyermekkori szexuális trauma miatt jutott kátyúba. Az ambulancia szórólapja szerint férfiaknak is segítenek, ám felnőtt férfi még nem fordult hozzájuk. Heteroszexuális erőszak ritkán ér hímneműeket, a homoszexuális bántalmazás áldozata pedig mélységes szégyenként éli meg a vele történteket, így nem megy el szakemberhez sem. Kisfiúk épp csak előfordulnak a rendelésen. Az igazán veszélyeztetettek a kilenc év körüli, bimbózó bakfisok. Az alapítvány munkatársai azt szeretnék, ha országos hálózattá nőnék ki magukat – ez volna az Eszterlánc –, és végre hatékonyan részt vehetnének a különböző területeken dolgozó gyermekvédelmi szakemberek képzésében is. Rendkívül fontos lenne a rendőrök felkészítése, hiszen ők beszélnek először az áldozattal, és a valós körülmények feltérképezése is az ő feladatuk.
A rendőrképzés és -felszerelés szükségességét eddig egyetlen kormány sem kérdőjelezte meg, mégis csupán egy kihallgatószoba működik Magyarországon, a Gyorskocsi utcában, ahol a bántalmazást elszenvedett gyermekek játék közben mondhatják el, mi történt velük. Tőlünk nyugatabbra mindezt videóra veszik, s az eljárás folyamán a felvételt használják, a kicsiny áldozatok sebét nem tépik fel többé. Aki nem ilyen szerencsés, azt gyakran felkészületlen emberek kérdezik ki, szakértők sora vizsgálgatja.
Virág doktor úgy gondolja, a nemi jellegű bűncselekményeknél a lelki sérülés mindig súlyosabb, mint a testi. Kérdés, milyen pszichés állapotban van az áldozat. Régóta elhanyagolják? Érzelmi biztonságban élt, megfelelő az értelmi és érzelmi fejlődése? Milyen hosszú időn keresztül használták ki? Kapott-e akkor és azóta segítséget?
A gyermekek ellen elkövetett szexuális visszaélés traumájának négy oka van. Az első a stigmatizáció: a gyermek a személyiségéhez kapcsolja a negatív élményt, úgy érzi, ő a bűnös. A későbbiekben ez önértékelési zavart okoz. A második ok: a sokk következtében az áldozat később betegesen viszonyul a szexualitáshoz, hiszen annak idején testileg-lelkileg éretlen volt. Következmény: a túlszexualizált, valódi kötődést mellőző párkapcsolat (a legtöbb prostituáltat nemi sérelem érte gyermekkorában). A másik véglet az érzékiség teljes, sok esetben fóbiás elutasítása. Talán a legfájdalmasabb mind között a harmadik ok: az elárultság érzése. Ha családon belül történik az erőszak, a gyermek pusztító ambivalenciát él át: azt gyűlöli, akit szeret. Ha felnő, bizalmatlan lesz, kaotikusnak, közömbösnek, ellenségesnek látja a világot, az események számára követhetetlenül és kifürkészhetetlenül alakulnak. A negyedik ok a tehetetlenség érzése – ez az az eset, amikor nem hisznek a sértettnek. Innen egyenes út vezet az elbizonytalanodáshoz vagy a külső rend kereséséhez, a következmény pedig kényszeresség, függőség, depresszió, szorongás. A pszichoterápia nem képes és nem is kívánja feledtetni a történteket. Akkor sikeres, ha visszaállítja a lelki egészséget, amely a trauma előtt fennállt. A kezelés eredményessége leginkább attól függ, hogy a terapeután kívül van-e a gyermek életében valaki, akiben megbízhat, és aki akkor is felismeri a bajt, amikor a gyermek nem mer vagy nem tud beszélni róla.
(Az ESZTER Ambulancia telefonszáma: 466-9872. Postacím: 1525 Budapest, Pf. 41.)
Észak-Korea komoly bejelentést tett az orosz külügyminiszternek
