Itália tükörbe néz

Olaszországban szinte egyöntetű megrökönyödéssel, felháborodással fogadták, hogy a perugiai fellebbviteli bíróság huszonnégy évi börtönbüntetésre ítélte Giulio Andreotti volt miniszterelnököt. Carlo Azeglio Ciampi köztársasági elnök – aki természetesen nem bírálhatta a független igazságszolgáltatást – „mélységes zavartságának” adott hangot. Silvio Berlusconi miniszterelnök – aki személyesen is érintett néhány korrupciós perben – arról beszélt, hogy a döntést hozó bírói testület tagjai meg akarják változtatni a demokratikus fejlődés irányát.

A nyolcvannégy éves Andreottit a hosszú ideje húzódó Pecorelli-ügyben találták bűnösnek: a főügyész szerint az egykori miniszterelnök adott utasítást az Osservatore Politico című lap főszerkesztőjének 1979-es meggyilkolására. Jóllehet három évvel ezelőtt – társaival együtt – felmentették a vádak alól, az olasz politika „nagy öregje” a jelek szerint aligha kerülheti el a felelősségre vonást.
A vád szerint Mico Pecorellinek annak idején azért kellett meghalnia, mert lapjában közölni akarta Aldo Moro kereszténydemokrata politikus titkos iratait. Moro a Vörös Brigádok terrorszervezet fogságában írott leveleiben számos kényes belpolitikai ügyre is kitért – állítólag elítélően nyilatkozott Andreotti szerepéről, alvilági kapcsolatrendszeréről. Az ügy csak a 90-es évek közepén vált ismertté: egy letartóztatott maffiafőnök, az időközben elhunyt Tommaso Buscetta vallomásában részletesen felfedte Andreotti szerepét a Pecorelli-ügyben. Giulio Andreotti 1972 és 1992 között hét alkalommal töltötte be a miniszterelnöki tisztséget, a második világháború óta valamennyi kereszténydemokrata kormányban szerephez jutott. Szicília „örökös szenátora” az olasz belpolitikai élet vitatott alakja: maffiakapcsolatai évtizedek óta köztudomásúak, mint ahogyan az is, hogy baráti csókot váltott Salvatore „Toto” Riinával, a szicíliai „keresztapával”. A mostani eljárás azonban bizonyos aggályokat vet fel. Míg Andreottit példás szigorúsággal megbüntették, a mindeddig gyakorlati végrehajtóként megnevezett bűntársakat felmentették. Adott tehát egy gyilkosság, amelynek csak a megbízója ismert, a nyomozás alapján felderített háttérben egyelőre nincs meg az elkövető. A másik kifogás politikai természetű. Az ügy kapcsán Berlusconi egykori szóvivője, Giuliano Ferrara még 1995-ben így nyilatkozott : „Ha Andreotti a maffia egyik vezetője volt, akkor az előző negyven évben a maffia kormányozta Olaszországot.” Mindenesetre nehezen hihető, hogy a rendkívül képlékeny, évente változó olasz belpolitikában évtizedeken át a szervezett bűnözés jelentette volna a „biztos” pontot. Vélhetőleg inkább arról van szó, hogy Andreotti politikája az utóbbi fél évszázad egyfajta védjegye Olaszországban: minden politikai erőnek fontos aktuálpolitikai kérdés, hogyan alakul az egykori kormányfő személyes sorsa és történelmi megítélése.