Nácizzuk le a katolikusokat

Ismét megkaptuk. Bele az antiszemita arcunkba, ahogy illik. Ezúttal nem Eörsi István futattatott eszmét a Népszabadságban a jobboldali szavazók fasizmus iránti őszinte lelki igényéről, és nem Kertész Imre nyilatkozott német lapoknak a hazánkban leplezetlenül tomboló antiszemitizmusról és a „nyíltan nácikról”. Nem is baj ez, hiszen a Népszabadságot nem olvassa mindenki, és Kertész nyilatkozatait sem figyeli boldog-boldogtalan, így a hatás a fentebbi esetekben nem lett volna maradéktalanul kielégítő. Úgy kell fasisztázni, hogy ha aztán mégis jogi útra terelődne a dolog, akkor a művészi és a szólásszabadság megsértésére hivatkozva lehessen ellentámadásba lendülni. És ha mindezt olyanformán sikerül megvalósítani, hogy az ember úton-útfélen az ő fasiszta, náci és antiszemita voltát hirdető plakátokba, szórólapokba vagy ingyenes programfüzetekbe botlik, akkor az már valóban felülmúlhatatlan örömöt szerez némelyeknek.
A fővárosi önkormányzat tulajdonában lévő Budapest Film jóvoltából néhány napja utcai plakátok, valamint húszezer példányban kiadott szórólapok hirdetik azt, hogy a római katolikus vallás és a nácizmus azonos. A korábban Oscar-díjjal jutalmazott rendező, Costa-Gavras Ámen című alkotását népszerűsítő plakátokon és reklámanyagokon egy római katolikus kereszt, valamint a horogkereszt kombinációja látható.
A film egyébként arról szól, hogy egy jólelkű SS-tiszt megpróbálja rábírni XII. Piust arra, hogy lépjen fel a holokauszt ellen, ám a pápa hallgat. Persze ebben az ügyben most már épp maga a film a legkevésbé érdekes. Ezt a Budapest Film munkatársai is jól tudják, miképpen azt is, hogy a botránynál nem létezik jobb reklám. Ezért lehetett, hogy Berecz Katalin a filmforgalmazó cég képviseletében már hétfőn azt nyilatkozta, hogy számít a katolikus egyház esetleges tiltakozására. Következésképp a Budapest Filmnek mindegy, hogy mi, csak reklám legyen. Húszezer szórólap kinyomtatásának költsége megér egy országos botrányt. Az pedig, hogy a Budapest Film a legnagyobb magyarországi felekezet több mint ötmillió tagjának a becsületébe gázol bele, kit érdekel? Fő, hogy a botrány után majd dől a lé.
A filmforgalmazó vállalat néhány lapban is megpróbálta elhelyezni a film reklámanyagát, amelyről sokat elárul, hogy még a Mai Nap című bulvárlap is megtagadta a közzétételét. Nem úgy, mint a Pesti Műsor – amely lap e heti számának címlapján már az ominózus plakát fog díszelegni –, vagy a Demszky Gábor mellett oly feltűnően kiálló Pesti Est, amely a filmnek rögvest különszámot szentelt, hogy annak belső oldalain hirdesse a katolikusok náci mivoltát. Ebből az apró momentumból talán arról is képet alkothatunk, kinek az érdekeit szolgálja a nemzeti-keresztény értékrend híveit provokáló akció.
Már csak az a kérdés, hogy a világnézeti és vallásszabadság védelmének önjelölt bajnokai mit szólnának akkor, ha netán éppen egy Dávid-csillag folyna egybe a horogkereszttel egy film plakátján, mondjuk, halott palesztin kisiskolásokkal a háttérben. Vajon akkor is hallgatnának-e a másság tiszteletét prédikálók? Vagy mások vallási meggyőződésének tisztelete és a tolerancia mégsem mindenkire érvényes? Netán arról van szó, hogy némelyek felekezeti alapon megkülönböztetik a római katolikusokat, mondván: velük szemben olyasvalamit is meg szabad engedni, amit másokkal nem? Végül: nem félnek egyesek, hogy a folytonos provokációk hatására egyszer csak elfogy a jelek szerint nap mint nap büntetlenül megalázhatók türelme?