Az immár negyedik éve regnáló baloldali elnök és ellenzéke közötti ellentétek ezúttal a fővárosi rendőrség közvetlen elnöki irányítás alá rendelése miatt éleződtek ki. Az ellenzék – amelynek élére Alfredo Pena, a főváros polgármestere állt – Chavez lépését a hatalommal való visszaélésként értékelte, amelynek célja az elnöki hatalom kiterjesztése, az ellenzék teljes ellenőrzés alá vonása. A polgármester tiltakozásul „polgári felkelésre” szólított fel az elnök rendszere ellen. (Az ügy pikantériája, hogy az eddig a polgármester irányítása alatt tevékenykedő rendőrség a közelmúltban az elnök híveivel került többször összeütközésbe, amelyek halálos áldozatokat is követeltek.)
A demonstrációkon a kormányellenes tüntetők jelszavaik szerint a szabadságért, a demokráciáért, gyermekeik jövőjéért vonultak az utcára, míg az elnök mellett protestálók a spanyol polgárháborúban szállóigévé vált No pasaran (Nem törnek át) kifejezést skandálták.
A venezuelai elnök országában nagyszabású társadalmi-gazdasá-gi reformokat kíván elindítani, amelynek célja a szegények helyzetének javítása. A kilátásba helyezett baloldali reformcsomag – melyben a földek újra elosztása is szerepel – alkalmas arra, hogy az elnök mellé állítsa a nincstelenek nagyszámú táborát, ugyanakkor nyilvánvaló a polgári réteg ellenérdekeltsége.
Az ellenzék azonnali népszavazás megtartását követeli Chavez elnöki mandátumából való felmentéséről. A kétmillió aláírással alátámasztott követelés teljesítését azonban az áprilisban már egy rövid katonai puccsot „túlélt” venezuelai elnök szerint az ország alkotmánya csak 2003 áprilisában teszi lehetővé. Ha követelését figyelmen kívül hagyják, a polgári oldal országos általános sztrájkot helyezett kilátásba, amely megbéníthatja a világ ötödik legnagyobb olajexportőrének gazdaságát. Mindez az Irak elleni háborúra készülő Egyesült Államoknak, a venezuelai olaj legfőbb felhasználójának a lehető legrosszabb forgatókönyvet jelentené.
Az iráni elnök is megsebesült a háborúban
