Egy angol Írországból
Polly néni léckerítésével akartam kezdeni, de aztán bekattant nekem David Gray. Ő a példa arra, hogy zseni az az ember, aki mindenre képes, kivéve, hogy megkeresse a betevőt. Mármint az elején.
Ahogy a fehértől (Polly néni léckerítése) eljutottam a szürkéig (az amerikai angolban „gray”, amely ezenkívül névtelent, azonosíthatatlant is jelent), úgy jutottam a politikkadtságtól a zene szeretetéig.
Még mindig szeretem a beatet. A popot. A rockot. Tavaly a VH 1-on láttam egy klipet. Valahogy másképp vette a levegőt a srác. Ez a tehetség (egyik) holtbiztos jele. A klipben végig esik az eső, és egy jelentéktelen külsejű (mi az?) fazon egy gyerekre méretezett csembalószerűségen klimpírozik. Közben énekli (gyönyörű, brit–ír tájszólásban) a This Year’s Love című számot. Zene és szöveg: ő. Miként példa- és előképeitől látta, akiket Neil Youngnak, Cat Stevensnek, Bob Dylannek hívnak. Az R. E. M. és Elton John más eset, de hatottak rá. A Manchesterben született, Walesben nevelkedett srác Írországban lett valaki. Szűk körben persze. Mint minden kisebbség. Ha Amerikába ment, előfordult, hogy többet vesztett biliárdon, mint az esti fellépti díja volt. A Vége az évszázadnak, a Hús és az Eladni, eladni című korongok mind kereskedelmi csődnek bizonyultak. Csak az apja hitt benne. Van ilyen. Ritkán.
Aztán a Fehér létra című lemez bejött. De nagyon. Én már előtte is nyomoztam utána a neten, letöltöttem, amit lehet.
A sikernek néha nagy ára van. Ő elveszítette az édesapját. De mégis megírta legújabb lemezét, az Új nap éjfélkort, amely szintén versciklus, mint az előző. Volt. Persze nagy interjú a Rolling Stone-ban. A fiam emilben köszönte meg, hogy fölhívtam a srácra a figyelmét. Ilyen se volt még.
Ja és „defaultuser”-nek üzenem – ha magyar –, hogy most próbálja meg tőlem lekapni a legújabb David Gray-lemezt. Egyáltalán akármit, ami érték.
Polly néni léckerítése
Angliából írt egy barátom, hogy mit akarok én a rokokó marxistákkal. Semmit. Az iparművészetből művészetet kreáló Tom Wolfe akart velük valamit. Barátságaim pedig sosem voltak és sosem lesznek politikafüggők.
De. Amint egy Ádám Éva nevű, kedves, régről maradt transzszexuális ismerősöm mondta a műtét előtt:
Ha meghalok, megbocsátok mindenkinek. Ha életben maradok, hát majd meglátjuk, mi lesz.
Talán ezért akar most Éva Ádámra magyarosítani.
Kicsit így vagyok én is a mi szociainkkal. A választások után azt mondták, hogy övék „a nemzeti közép” kormánya. Az önkormányzatiak után, hogy velük „a polgári baloldal” győzött. És most már „a demokratikus koalíció” kormányának hívják magukat. Nagy Imre használta emlékezetes rádiós beszédében a „nemzeti kormány” kifejezést. Megszámoltam: hatszor. De a bitót is vállalta érte.
Nem lehet véletlen, hogy a szocialisták (pardon: szociáldemokraták) önmeghatározásukban ennyire szeretnének elszakadni a múltjuktól, és ezért ellenfelük ruháit igyekszenek magukra ölteni. A műveltség is imitációval, sznobizmussal kezdődik.
Ezért csöndben jegyzem csak meg, hogy Polly néni léckerítését Tom Sawyer némi furfang árán másokkal festette át. Mindezt a szocikraták maguk teszik magukkal. Van remény.
Már megint ezek a magyarok
A múltkorjában honolului barátom, Lajoska feleségének megeresztettem egy villámlevelet arról, hogy egy népet nem a száma tesz naggyá, hanem az, mennyit tud adni a többi népnek. Tehettem, mert a História 5–6. számában Marx György lélekemelő tanulmányát olvastam Magyarok a világban a 20. században címmel.
Azt tudtam, hogy az első elektronikus programozású számítógép Neumann János nevéhez fűződik (1946), de azt nem, hogy az időelosztásos számítógéprendszert (1960), a BASIC számítógépnyelvet (1964), a Windows Word szövegszerkesztőt (1990), az Excel adattároló és adatkezelő rendszert (1992), a Pentium mikroprocesszort (1995) és magát az e-mailt is (1966) magyar emberek találták föl.
(A többit most hagyjuk. Röviden: az egész múlt századot mi szúrtuk el.)
Kazuyo-channak (Lajoskának gyönyörű, japán felesége van) meg sem említettem azt a magyarok közt közismert dumát, hogy mindent a magyarok találnak föl, aztán az amcsik szabadalmaztatják és a japcsik gyártják. (Ma különben is kínait kéne a végére tenni.) Kazuyo azóta sem válaszolt. Kulturális sokk lehetett a kocsitól a hidrogénbombáig végigszámlálni, mit is míveltek ezek a magyarok.
Pedig azt az apróságot meg sem említettem neki, hogy a Coca-Cola dobozos változatának elmés nyitószerkezetét is… Pszt.
Egy barátom meséli első feleségéről
Még mindig nem tudta nekem megbocsátani, hogy nem a híd alatt kezdtem új életet. Miközben nyilvánosan azzal dicsekszik, hogy úgymond az „ő házában” írtam a nagydoktorimat.
Kapcsolatunkat nem csak az hosszabbította meg, hogy nem akartam elválni a gyerekektől, hanem az is, hogy külön ágyban aludtunk. Az övé Pesten volt, az enyém Kübekházán.
Majd mindenhová elvittem a világba, de valahogy mindig hazatalált.
Egyszer megkérdeztem, hova szeretne menni a szülinapján. Azt mondta: Oda, ahol már hosszú ideje nem voltam! A konyhát javasoltam neki, mert már évek óta én főztem.
Egyszer fél évig nem szóltam hozzá. Nem akartam félbeszakítani.
Másszor odament hozzá egy koldus, és azt mondta:
– Már három napja nem ettem!
Ő elismerően nézett rá:
– Bárcsak nekem lenne ilyen akaraterőm – mondta.
Frank Lloyd Wrightnak még voltak élcei
Néhány idézet a legnagyobb múlt századi amerikai építésztől:
Azt hiszem, Marilyn Monroe felépítése a legjobb építészeti szempontból.
Hiszek Istenben, csak én úgy írom, hogy természet.
Ifjúkoromban döntenem kellett az igazmondás pimaszsága és a képmutató alázatosság között. Az előbbit választottam, és azóta se bántam meg.
Minden gépesítés a középszert szolgálja a legjobban.
Teljes mértékben híve vagyok a kapitalizmusnak. Várom, mikor próbálja megvalósítani valaki végre.
Ellentétes értelmű szófűzések I.
Félholt.
Szörnyen szép.
Politikusi ígéret.
Vallási türelem.
Technozene.
Békeharc.
Szent háború.
Édes bánat.
Politikatudomány.
Tudományos szocializmus.
Szabad szerelem.
Bölcsészhallgató.
Üzleti erkölcs.
Eredeti másolat.
Száraz bor.
Hívatlan vendég.
Végső változat.
Pénzarisztokrácia.
Biztos tipp.
Teljesen befejezetlen.
Filozófiadolgozat
Egy tréfás kedvű professzor (gimnáziumi pajtásom) egyszer azt adta meg témaként a hallgatóknak:
Kérdés?
Ez nem az. Ez a felelet – írta egy tréfás kedvű bölcsész.
Hát ez az
Ha tudod, hogy jövő héten meghalsz, akkor sem teszel semmit másként.
A migránsválság rémálommá változtatja Európa közlekedését
