A–10: a ronda, de halálos „varacskosdisznó"

A katonai repülés legismertebb, illetve legkülönlegesebb harceszközeit bemutató sorozatunkban ez alkalommal az egyik leghatékonyabb taktikai csapásmérő gépet, a nem éppen a szépségéről elhíresült és éppen ezért a "varacskosdisznó" gúnynevet kapott Fairchild Republic A–10 Thunderbolt II amerikai csatarepülőgépet mutatjuk be. Az A–10 kifejlesztését a hidegháborús szembenállás hívta életre még az 1970-es években. Az amerikai légierő egy olyan rendkívül nagy tűzerővel rendelkező "tankgyilkos" harcászati csapásmérő gépet akart rendszerbe állítani, amit háborús helyzetben eredményesen vethettek volna be a szovjet tankhadosztályok harckocsijai, illetve a gyalogsági páncélozott csapatszállító járművek ellen. Az 1977 márciusában hadrendbe állított A–10 annyira hatékonynak bizonyult a regionális konfliktusok éles harci bevetéseiben, hogy többször is elhalasztották a szolgálatból való kivonását, így a "varacskosdisznó" még 2035-ig az amerikai légierő kötelékében fog repülni.

Az A-10 taktikai csatarepülő 1977-től áll hadrendi szolgálatban Fotó: Master Sgt. Ed Boyce Forrás: Wikimedia Commons

Az A–10 rendkívül komoly taktikai csapásmérésre képes     Fotó: Jim Haseltine / Wikimedia Commons

Az A–10-et úgy tervezték, hogy mindenben megfeleljen egy taktikai támadógéppel szemben támasztható valamennyi követelménynek. És most tegyünk egy rövid kitérőt a hadászati, illetve a taktikai csapásmérő repülőgép fogalmának rövid kifejtésére. A hadászati, illetve stratégiai csapásmérő repülőgépek vagy nehézbombázók legfőbb feladata, hogy mélyen az ellenséges hátország területén támadjanak stratégiai jelentőségű célpontokat, így például hadiipari üzemeket, a vasúti és közúti infrastruktúrát, kiemelt jelentőségű katonai célpontokat, laktanyákat, légi és rakétabázisokat, vagy hadi raktárakat. A stratégiai bombázóerők a frontvonalon harcoló alakulatoktól függetlenül ténykedve hajtanak végre önálló bevetéseket. A hadászati bombázók olyan repülőgépek, amelyek rendkívül nagy távolságra képesek rendkívül nagy bombaterhet eljuttatni nagy repülési magasságon.

Az egyik legismertebb amerikai hadászati nehézbombázó a Boeing B–52 "Stratofortress"     Fotó: Senior Master Sgt. Mahmoud Rasou

 Ilyen típusok többek között a sorozatunkban már bemutatott amerikai Northrop B–2 Spirit lopakodó és a Boeing B–52 Stratofortress, vagy a szovjet-orosz Tupoljev Tu–95 Bear. 

Ezzel szemben a taktikai harci repülőgépek fő feladata a közvetlen csapattámogatás a szárazföldi támadóerők hadműveleteinek biztosítására. 

A harcászati repülők az ellenséges állásokra, csapatösszevonási körletekre, tüzérségi lőállásokra, utánpótlást szállító vagy harci járművekre, illetve tábori repterekre mérnek közvetlen légi csapást. E feladataikat a frontvonalhoz közel és igen gyakran alacsonytámadással hajtják végre. Éppen ezért a taktikai csapásmérő gépekkel szemben a nagy tűzerő és az erős védettség a két legfontosabb követelmény, és e követelményeknek a "varacskosdisznó" tökéletesen megfelel.

Ennyire brutális ágyút egyetlen harci gép sem hordoz

A szubszonikus A–10 hangsebesség alatt repül méghozzá nem is túl nagy, mindössze 704 km/ órás maximális sebességgel, amire már a második világháború dugattyúmotoros vadászgépei, így például a North American P–51 Mustang, vagy a brit Hawker Tempest is bőven képesek voltak. De a "varacskosdisznónak" mint harcászati csapásmérő gépnek nem is a sebesség kell hogy legyen a fő erénye, hanem a tűzerő és a védettség. Az A–10 fő fegyverzetét a Gatling-rendszerű forgócsöves GAU–8 Avanger gépágyú alkotja, ez a hatalmas monstrum, amellyel kapcsolatban ironikusan azt szokták mondani, hogy nem beépítették az A–10-be, hanem az ágyú köré építették magát a "varacskosdisznót". 

A "varacskosdisznó" orrába épített Gatling-rendszerű forgócsöves  GAU–8 Avanger gépágyú     Fotó: Wikimedia Commons

A GAU–8 teljes hossza 5,06 méter, amivel az A–10 hosszának mintegy harmadát teszi ki, teljes tömege pedig meghaladja az 1,8 tonnát. A 30 mm-es hétcsöves forgó gépágyút kifejezetten páncélozott célpontok leküzdésére tervezték, ennek köszönhetően rendkívül nagy, 1052 m/másodperc a csőtorkolati sebessége, a tűzgyorsasága pedig 4200 lövés/perc. A mérnököknek komoly problémát jelentett mind az ágyú mérete, mind pedig a lövéseket követő nagy visszaható (reakciós) ereje. Éppen ezért ezt a monstrumot csak a géptörzs középső hossztengelyébe lehetett beépíteni, hogy az ágyú használata közben is kormányozható maradjon a repülőgép.

A GAU-8 Avanger gépágyú  méretét jól érzékelteti a mellette kiállított bogárhátú VW     Fotó: U.S. Air Force / Wikimedia Commons

 Emiatt viszont az orrfutóművet aszimmetrikusan jobb felé húzva építették be a gép orrába, ami már önmagában is furcsa megjelenést kölcsönöz a betonon álló A–10-nek. A rendkívüli tűzgyorsaság és a lőszer javadalmazás azonban nem áll szinkronban, mivel a GAU–8 lőszertároló kapacitása mindössze 1174 lövedék, amit folyamatos tüzeléssel bő 15 másodperc alatt ki lehetne lőni. Éppen ezért a "varacskosdisznó" rövid, 10-20 lövéses rögzített sorozatokkal, úgynevezett tűzcsapásokkal küzdi le a célpontjait. 

Az A-10 tűzcsapás közben   Fotó: Wikimedia Commons/A1C JONATHAN SNYDER

A különösen erősen páncélozott célok, vagy a nagyobb tereptárgyak, például a hidak megsemmisítésére AGM–65 Maverick rakétákkal és bombákkal is fel lehet szerelni, amelyekből akár tucatnyit vihet magával a szárnyak alatti pilonokra rögzítve. Az A–10 önvédelmi célokra AIM–9 Sidewinder légiharc-rakétákkal is felszerelhető.

Többször le akarták váltani, de nem akadt párja

Talán nincs is még egy annyira jól védett csatarepülőgép, mint az A–10. A pilótafülkét egy speciális pácélkazamata, a titán-fürdőkádként becézett rendkívül erős páncélzat védi, ami alacsonytámadás esetén nem csak a kézifegyverek, hanem a légvédelmi gépágyúk lövedékeivel szemben is biztos védelmet nyújt a pilótának. A függőlege és a vízszintes vezérsíkok kormányrudazat duplázott, illetve triplázott és ezeket a géptörzs különböző helyein vezetik végig, hogy egyetlen találat ne tudja működésképtelenné tenni a gép irányítását. 

A beépített gépágyú miatt az orr szélére tolódott az orrfutómű Fotó: Wikimedia Commons

Az A-10-et úgy tervezték, hogy mostoha, tábori reptéri körülmények között is könnyen és egyszerűen üzemeltethető legyen. 

Részben ennek tudható be, hogy a két General Electric TF34-GE-100 sugárhajtóművet a géptörzs végének a tetejére, a vízszintes vezérsík fölé építették. Ez az elrendezés megakadályozza, hogy a hajtóművek tábori üzemeltetés során port vagy a talajon lévő kisebb tárgyakat szippantsanak be. A hajtóműgondolák szintén páncélozottak. A hajtóművek e sajátos elhelyezése miatt az A-10 két függőleges vezérsíkot kapott, amelyeket a vízszintes vezérsík két szélére szereltek fel. Orosz katonai légügyi szakértők elemzése szerint a "varacskosdisznó" gyenge pontját a magas, buborék kiképzésű polikarbonát kabintető, illetve az alacsony, 680 km/órás bevetési sebesség jelenti, ami miatt a csapásmérés befejezése után csak lassan tudja elhagyni a harcteret. 

A–10-esek kötelékben   Fotó: USAF photo by Kenn Mann 

Az 1991-es Öböl-háború harci tapasztalatai azonban rácáfoltak erre a megállapításra, mivel a bevetések számához képest igen alacsony gépveszteséget kellett csak elkönyvelni, ezzel szemben a magas buborékkabin a pilótáknak minden irányban kitűnő kilátást biztosított. Noha úgy tervezték, hogy az A–10-et az iraki háború után kivonják a hadrendből, de a kiváltására tett kísérletek kudarcai miatt erről végül letettek. A harcászati célokra átalakított F–16 vadászbombázó védettsége ugyanis meg sem közelítette a "varacskosdisznóét", továbbá megoldhatatlan volt a hatalmas GAU–8 Avanger gépágyú alkalmazása az F–16 repülési biztonságának súlyos veszélyeztetése nélkül. 

Az A–10-sek 2035-ig maradnak szolgálatban      Fotó: U.S. Air Force / Wikimedia Commons

Az A–10 gépágyúja jelesre vizsgázott az Irak elleni háborúkban, amellyel számos iraki T–55-ös és T–72-es harckocsit, valamint rengeteg páncélozott csapatszállítót semmisítettek meg a "varacskosdisznók". Az 1990-es évektől kezdve több felújításon is átestek a szolgálatban tartott A–10-sek, így többek között modern digitális GPS fedélzeti navigációs és célzórendszert kaptak, valamint alkalmassá tették éjszaki bevetések végrehajtására is őket. Jelenleg még 173 A–10 áll aktív szolgálatban és a legutolsó tervek szerint egészen 2035-ig maradnak hadrendben az Egyesült Államok légi erejében.

A Fairchild Republic A–10 Thunderbolt II :

• az Egyesült Államok légi erejében 1977 óta szolgálatba álló harcászati csapásmérő gép,
• amelynek fő fegyvere, az 1,8 tonnás és több mint 5 méter hosszú GAU–8 Avenger gépágyú, a legnagyobb repülőbe épített csöves tűzfegyver,
• erős páncélzatának köszönhetően rendkívüli a túlélőképessége,
• és korszerűsített példányai még 2035-ig fognak szolgálatban maradni.