Ép etruszk sírkamra: ritka lelet a San Giuliano nekropoliszban

Egy teljesen ép, több mint kétezer éves etruszk sírkamrát tártak fel a Lazio régióbeli Barbarano Romanóban. A lelet páratlan bepillantást nyújt az etruszk civilizáció temetkezési rítusaiba és a keleti hatásokkal átszőtt szimbolikájába, miközben hangsúlyozza a régészeti örökség védelmének fontosságát egy sokáig fosztogatott térségben.

Etruszk márványszarkofág. A most felfedezett háborítatlan sírkamra sok információt adhat az etruszkok temetkezési szokásairól Fotó: Wikimedia Commons/Kit36

Rendkívüli felfedezés Etruria szívében

Az etruszk nekropoliszokat évszázadokon át fosztogatták az úgynevezett tombarolik, vagyis sírrablók. Ezért is számít különösen jelentősnek a Caiolo-dombon, a Barbarano Romano határában feltárt, érintetlen sír. A Kr. e. 7. század végére datált temetkezési hely az ókori Etruria egyik legfejlettebb kultúrájának temetkezési szokásairól ad új ismereteket.

                                                                                                                Az érintetlen etruszk sírkamra felnyitása                                                                                                                                                 (Fotó:  Soprintendenza Archeologia Belle Arti e Paesaggio per la province di Viterbo e per l'Etruria Meridionale)

A sír a San Giuliano nevű régészeti lelőhelyen található, amely gazdag örökségéről ismert. A sírkamrát több mint 2600 éven át nem bolygatta emberi kéz. A bejáratot záró födém eltávolításakor a régészek aprólékosan elrendezett tárgyakat találtak, köztük geometrikus motívumokkal díszített edényeket és finom etruszk kerámiákat. A temetkezési rituálé részletei – például a sírban felfedezett medence és bronzdíszek – a keleti mediterrán hatásokat tükröző orientalizáló korszak szimbolikáját idézik.

Egyedülálló lehetőség a temetkezési gyakorlatok megértésére

A sír feltárása jelenleg dokumentációs fázisban van. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a tárgyakat sértetlenül rögzítsék, és rekonstruálják a temetkezési gesztusokat. A San Giuliano nekropoliszban több mint 500 sírt ismerünk, többségüket azonban kifosztották. A most feltárt, eredeti állapotában megőrzött sír ritka lehetőséget kínál az etruszk temetkezési kultúra részletes tanulmányozására.

Etruszk terrakotta szobrok (Fotó: Wikimedia Commons/Szilas/Museo Nazionale Romano)

Az új lelet egy szélesebb feltárási projekt része. Korábban itt tárták fel a Királyné sírját, egy monumentális, dór stílust idéző építményt, illetve a mellette fekvő dádatípusú sírt, amely három sírkamrájával bonyolult építészeti struktúrát mutat. A Szalamandra sírjában egy vörös karneolból faragott szkarabeuszt is felfedeztek: egy lovas harcost ábrázoló tárgyat, amely a Kr. e. 4. századból származik.

Caiolo: egy sokrétű temetkezési tér

A Caiolo-domb a régió egyik leggazdagabb etruszk temetkezési komplexuma. Itt található például a Szarvas sírja, amely nevét a bejáratnál látható vésett alakról kapta. Az Ágyak sírjában négy temetkezési ágyat alakítottak ki, köztük kettőt gyermekek számára. 

A lelőhely központi részén mintegy tizenöt oszlopos sírkamra található, ami jól mutatja a temetkezési architektúra sokféleségét.

Az etruszkok által elfoglalt területek (i. e. 750-500) (Fotó: Wikimedia Commons/Norman Einstein)

A feltárás az olasz kulturális minisztérium engedélyével, régészeti hatóságok és örökségvédelmi szervek szoros együttműködésében zajlott. A projekt célja nemcsak a fizikai emlékek megőrzése, hanem a tudományos adatok sértetlenségének biztosítása is volt. A sír felnyitása egyszerre technikai kihívás és érzelmi tapasztalat – tiszteletteljes találkozás egy 2600 éve hallgató történettel.

A múlt visszaszerzett hangja

A tárgyak kontextusukban való megőrzése nemcsak a régészet, hanem a kollektív emlékezet szempontjából is kulcsfontosságú. Ilyen módon nem csupán egy sírkamrát, hanem egy civilizáció elbeszélését is sikerült megmenteni az enyészettől.

Fotó: Wikimedia Commons

Az újonnan feltárt Caiolo-marca sír lehetővé teszi, hogy megértsük, hogyan látták az életet és a halált az etruszkok a Kr. e. 7. században. A temetkezési szokások, az építészet és a tárgyi világ tanulmányozása révén egy olyan kifinomult kultúra képe bontakozik ki, amely évszázadokon át formálta Itália történetét. A lelet megerősíti: a múlt megőrzése a jövő kulcsa.

Az etruszk sírfeltárások öröksége

A Caiolo-dombon feltárt sírkamra nem egyedülálló abban az értelemben, hogy az elmúlt évtizedekben több jelentős etruszk temetkezési hely is napvilágra került. A Tarquinia és Cerveteri városokhoz köthető nekropoliszok – amelyek az UNESCO világörökségi listáján is szerepelnek – már a XIX. század óta vonzzák a régészeket és kalandorokat egyaránt. Itt a híres falfestményekkel díszített sírok, mint a Leopárdok sírja vagy a Vadászat és halászat sírja, fontos vizuális forrást nyújtanak a temetkezési szokások és túlvilági hiedelmek megértéséhez.

Az etruszkokat fejlett és igen kifinomult művészet jellemezte (Fotó: Wikimedia Commons/Kiss Tamás)

Az elmúlt években Vetulonia, Populonia és Chiusi környékén is kerültek elő olyan sírok, amelyek viszonylag ép állapotban őrizték meg az etruszk kézművesség remekeit: bronztükröket, díszes fibulákat, kerámiákat és szobrokat. Különösen érdekesek azok az esetek, amikor a görög, föníciai vagy egyiptomi tárgyak jelenléte mutatja, mennyire nyitott és kereskedelmi kapcsolatokkal átszőtt világ volt Etruria.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.