A B-52 "Stratofortress" kétség kívül a világ egyik legjobban ismert stratégiai nehézbombázója, amelynek fejlesztési kezdetei egészen 1946 júniusáig nyúlnak vissza, amikor a Boeing megnyerte a Pentagon egy új hadászati nehézbombázó megépítésére kiírt pályázatát.

B-52: a hidrogénbomba-hordozó hidegháborús ikon
Az új hadászati nehézbombázóra kiírt pályázat elnyerése után a Boeing fejlesztői először egy hat turbólégcsavaros hajtóművel felszerelt és egyenes félszárnyakkal rendelkező gép terveit vetették papírra. A hidegháborús szemben állás kiéleződése miatt az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti fegyverkezési verseny azonban új követelmények elé állította a Boeing mérnökeit is; így született meg az interkontinentális bevetésekre alkalmas nyolc sugárhajtóműves nyilazott szárnyú YB-52 prototípus, ami 1952 áprilisában hajtotta végre az első felszállását.

Ebben az évben, november elsején robbantotta fel az Egyesült Államok a történelem legelső termonukleáris fegyverét,
az Ivy Mike kódnevű 10,4 megatonna hatóerejű hidrogénbombát. A szovjet katonai szuperhatalom válasza sem késlekedett sokáig, ugyanis 9 hónappal később a Szovjetunió is felrobbantotta a saját hidrogénbombáját. Ebben a helyzetben a Boeing vadonatúj típusa, az interkontinentális küldetések teljesítésére, valamint a hidrogénbomba hordozására egyaránt alkalmas B-52 vált az amerikai hidegháborús elrettentési doktrína elsődleges atombomba-hordozó eszközévé. Az 1955-ben hadrendbe állított B-52 váltotta le a hadtörténet legnagyobb stratégiai bombázóját, a hat hagyományos dugattyús motorral és négy sugárhajtóművel felszerelt hibrid meghajtású Convair B-36 "Peacemaker -t".

Az új amerikai "sztratoszféraerőd" jelentette fenyegetésre adott válaszként kezdtek hozzá a Szovjetunióban is egy hasonló paraméterű hadászati nehézbombázó, a négy gázturbinás turbólégcsavaros hajtóművel repülő Tupoljev Tu-95 csapásmérő gép kifejlesztéséhez. A B-52-es flotta 1992-ig az amerikai Stratégiai Légi Parancsnokság (SAC), majd 2010-ig a Légi Harci Parancsnokság (ACC) alá tartozott, 2010-től viszont az összes szolgálatban álló B-52-est az új Légierő Globális Csapásparancsnokságához helyezték át. Az 1952 és 1962 között épített 744 B-52-ből jelenleg 74, a 21. századi követelményeknek megfelelően modernizált Stratofortress áll még aktív szolgálatban.