A múlt évben a vámosok teljesítették a kormány bevételi elvárásait, ezért jutalomban részesültek. Az idén hogy áll a teljesítés, lesz pénzbeli elismerés?
– A költségvetés 2,064 milliárd forint bevételt tervezett, amelynek időarányos része október végéig 1,720 milliárd forint. A múlt hónap végéig 1,747 milliárd forintot szedtünk be, ami 101,58 százalékos időarányos teljesítést takar. A jelenlegi számok alapján úgy tűnik, teljesíteni tudjuk a bevételi előirányzatot. Konkrétumot azonban csak december első napjaiban tudok mondani, s akkor dől el, lesz-e jutalom.
– A Medgyessy-kormány hivatalba lépése után ön a testület nevében húszmilliárd forinttal megemelte bevételi kötelezettségvállalásukat. Ezt önszántából tette, vagy javasolták önnek?
– Amikor a többletbefizetést vállaltam, akkor a számokból az tűnt ki, hogy ez teljesíthető. Ráadásul a kockázatelemzési rendszer és az utóellenőrzések szélesebb körű kiterjesztése is további bizakodásra adott okot.
– Az ön által sokat emlegetett bizalmi elv nem rejt-e magában veszélyeket a költségvetés bevételi oldala számára? Múlt év végén is mintha megbukni látszott volna ez az elképzelés.
– Valóban így volt, én azonban hiszem, hogy a biztonság fenntartása mellett is megtartható a bizalmi elv intézménye. Szigorúbb lépésekre akkor szánjuk magunkat, ha a nemzetközileg is elismert magyar kockázatelemzési program jelzi számunkra, hogy valami nem stimmel egy szállítmányal.
– Azért gyakran „fülesek” alapján eredményesek a vámosok. Ezen információk mekkora százalékát teszik ki a leleplezéseknek?
– A névtelen bejelentések alapján nem sok eredményt érünk el. Azt is látni lehet, hogy a bejelentők sokszor a vámhatóságot használják fel eszközként a szomszédaik vagy üzleti ellenfeleik bosszantására. Ám a csempészek is élnek ezzel a lehetőséggel. Mondok egy példát: az illegális áruval megrakott kamion vezetője, útban a határ felé felírja három előtte közlekedő kamion forgalmi rendszámát, majd közli az adott vámhivatallal, hogy a járművekben zárjegy nélküli cigarettát visznek. Kollégáim vizsgálat alá veszik a járműveket, s közben a valódi csempészszállítmány fuvarozója – a bejelentő – könnyebben jut át a határon. Ezért én nem örülök a névtelen bejelentéseknek. Egyébként ez a bejelentősdi magyar betegség.
– A rendvédelmi szervek tagjainak bérét az Orbán-kormány rendezte, s az állomány komoly bérfejlesztésben részesült. Van-e olyan terület, amely ön szerint még bérrendezésre szorulna?
– Úgy gondolom, a végrehajtó állomány – akik az ügyféllel találkoznak – bérét kellene még emelni. A megemelt bérekhez még társulnak a jutalmak és a 13. havi fizetés. Ez pedig már egészen jónak számít a közigazgatásban.
– Akkor ön szerint mitől van mégis korrupció?
– Ha megfizetem a tisztviselőt, az még nem azt jelenti, hogy korrupciómentessé tehető a testület. Ez morális kédés: van, aki kis pénz mellett sem téved meg, és van, aki a nagy mellett is elcsábul. Ezért hárul fontos szerep a belső ellenőrzésre.
– A vámosokat ért korrupció gyanúja az esetek százalékában mennyire megalapozott?
– Általában semennyire. Vannak olyan vezetőink, akik ellen évek óta büntetőeljárás van folyamatban. Egyik kollégánkat hatvan hónap után mentette fel a bíróság. Ennyi időn át, sorozatos vizsgálatok közepette vezetni egy régiós szervezetet, nem kis teljesítmény.
– Ha valaki gyanúba keveredik, önök nem függesztik fel az érintettet állásából?
– Egy részüket valóban felmentjük, s ezek a személyek már nem pénzügyőrként élik meg a bírósági ítéletet. A felmentéskor körültekintően kell eljárnunk, hiszen akadt olyan kollégám is, akit leszereltünk, majd évek múlva bizonyosodott be ártatlansága. Addigra már megtalálta helyét a civil életben, s nem akart visszatérni a testülethez. Ezért a döntéseknél ezekre mind figyelemmel kell lennünk. Az előbb említett ügyben pedig rendkívül vitatott volt az érintett személy vétkessége, ezért szavaztunk neki a későbbiekben is bizalmat. Döntésünk igazolva lett.
– A politika mennyire próbál pressziót gyakorolni a vámigazgatás vezetésére?
– Általában nem a politikusok, hanem a környezetükben lévő, vagy a magukat környezetükbe tartozónak érző személyek próbálnak meg nyomást gyakorolni a testület vezetőire. Ők díszes névkártyájuk mellett ellenzéki vagy kormánypárti kapcsolataikra hivatkoznak. Legtöbbször egy bizonyos vállalkozói kör tagjai. Ők a „kemény mag”, akik a politikai elitet is ostromolják. Ezek a csoportok önös érdekből áttételeken keresztül gyakran sugallják, szakértőkkel bizonyíttatják a politikai vezetésnek, hogy itt vagy ott, ebben meg abban változtatni kell. Azt viszont látjuk, hogy a szakértők egy része azok közül kerül ki, akiktől mi korábban alkalmatlanság címén megváltunk. Egyébként mi eddig is és a jövőben is levélben értesítjük azokat a politikusokat, akikre hivatkoztak.
– Vannak olyan vélemények, hogy a vámhatóság vezetésében nyugodtak lehetnek állásukat, saját helyzetüket illetően azok, akik sokat tudnak az elmúlt évtized történéseiről, visszaéléseiről. Önt is közéjük sorolják.
– Tudom, hogy mi a szolgálati és mi az államtitok, amelyekkel visszaélni nem akarok. Én nem gyűjtök iratokat, s nem teszem azokat közjegyzőnél letétbe. Az információ egyébként sok esetben teher is. Ha egyszer azonban alapos támadás érne, akkor eldönteném, hogy azt még el tudom viselni, vagy sem. A kérdésen ráérek majd akkor gondolkodni.
– Önt sokszor azzal támadták, hogy vagyonos ember: földje és állatai vannak. Egyesek azt kérdezik, vajon miből?
– Én az elmúlt harminc évben is a jól keresők közé tartoztam. Amikor a külkereskedelmi ellenőrzési központot vezettem, kollégáim azzal viccelődtek: igaz, hogy a főnök panelban lakik, de övé az egész lépcsőház. Engem mindig megfizettek: már a nyolcvanas években negyvenezer forint volt a fizetésem, s ahhoz oktatással, publikálással még kétszer akkora összeget szereztem. Talán csak azért tűnik relatív soknak, amim van, mert én bevallom. Egyébként a „birtokomon” lévő istálló értéke nem üti meg egy budai luxusvilla jakuzzis fürdőszobájának árát. Szóval ennyit a gazdagságról.
– Korábban személyes fenyegetést is kapott. Napjainkban már nincs útban?
– Egy időszakban valóban így volt, de ez ma már nem jellemző. Az ellehetetlenítés másik módszere volt, hogy bele akartak rángatni bizonyos dolgokba. Az ilyen irányú próbálkozásoknak is vége.
– Mi a recept?
– Nagyon ügyelek arra, hogy senkivel ne hozhassanak kapcsolatba. Ezért a nagy állami fogadásokon engem nem talál meg. Ha mégis, akkor véletlenül soha nincs nálam névjegykártya, amellyel a későbbiekben bárki visszaélhetne, s mutogathatná: mi milyen jó barátok vagyunk, vagy hogy az én megbízásomból jár el. Saját biztonságom érdekében minden lépésemet rögzítjük, s akár évekkel később is visszakereshető, mely napokon hol jártam, kikkel találkoztam.
– Beszéljünk a testületről: a megnövekedett feladatok ellátásához kapnak újabb anyagi forrásokat?
– Valóban skizofrén helyzetben vagyunk. Miközben az egyik oldalon növekvő feladatoknak kell megfelelnünk, az elkövetkezendő években létszámcsökkenés és átszervezés várható. Három határszakasz – a szlovén, az osztrák és a szlovák – az unió belső határa lesz, ezért az ott szolgálatot teljesítők egy része más feladatkört kap. Az állomány másik részét terveink szerint a megnövekedett jövedéki feladatok ellátására vezényelnénk át, hiszen ezen a területen állandó létszámhiánnyal küzdünk. E terület ellenőrzése létszámigényes és nem elektronizálható. Más uniós országok gyakorlatát is érdemes megfontolnunk, átvennünk. Például egyes tagállamokban az exporttámogatások és az agrárszubvenciók igénylésének jogosságát is a vámosok ellenőrzik. De a létszámcsökentés egyik eszköze lehet az idő előtti nyugdíjazás is. Ez csak egyedi esetekben történhet meg. Erre a közelmúltban, amikor a megyei vámhivatalokat a régióparancsnokságok váltották fel, már volt példa. Fontosnak tartom azonban, hogy senki ne kerüljön az utcára. Ezért is vezettem be létszámstopot e hónap első napjától. Az egyéni sorsokat egyenként vizsgáljuk, s nézzük át, hogy ki mennyire helyezhető át más munkakörbe, vagy országrészbe. Például, ha egy kollégám családját egy városhoz, régióhoz köti a munkahely, vagy az iskola, akkor azt minden bizonnyal nem helyezzük át az ország másik felébe. Az elmúlt években a keleti országrészből felvett fiatalokat pedig szándékosan Szombathely és Sopron környékére helyeztük. Ugyanis ha a későbbiekben szükséges az állomány egy részét keletre átcsoportosítani, akkor ezek a fiatalok örömmel fognak hazatérni.
– A jelenlegi nyolcezres állomány létszáma mennyi lesz 2004-től?
– Erre még nem tudok válaszolni, hiszen ma még nem tudom, milyen új feladatokat kapunk az Európai Uniótól és a magyar kormánytól.
– Úgy tűnik, a jövőben nem számít majd nyugdíjas állásnak a vámos szakma. Érdemes lesz a fiataloknak ezt a pályát választani?
– Persze, hogy érdemes. Például a Cseh Köztársaságban is – amely országnak nem lesz közösségi külső határa, hiszen csak EU-tagállamok lesznek szomszédai – is jól működő vámigazgatás van és lesz is. Ránk mindig szüksége van az adott kormánynak.
– Mennyire jellemő az agyelszívás? Arra gondolok, hogy a hivatásos állomány jól képzett tagjainak multinacionális vállalatok ajánlanak magasabb fizetést.
– Ma már nem annyira jellemző, de azért előfordul. A közelmúltban is olyan kolléga hagyta el a testületet, akit támogattunk, képeztünk, külföldre küldtük tapasztalatgyűjtésre. Ezeknek az eseteknek a jövőben új szabályok bevezetésével elejét kell vennünk, s akár az egyénre fordított összeg visszafizetését is elő kell írni.
– A csempészek manapság mivel keresik kenyerüket?
– Továbbra is a cigarettával és a droggal. Bár ami a lefoglalt mennyiséget illeti, jelentős a visszaesés. Míg a kábítószerek esetében útvonal-módosulásról beszélhetünk, addig a cigarettánál az elkövetési módok megváltozásáról. Tendencia, hogy az elkövetők a dohányáruk esetében csökkentik az egy kamionban szállított menynyiségeket. Ezt jól mutatja, hogy tavaly az egy lefoglalásra eső mennyiség 2647 karton volt, míg ez évben csupán 962. A kábítószer-felderítések eredményességében komoly változásra számítok, ha jövő júliustól végre a tranzitkábítószerek esetében is nyomozhatunk.
– A hazai könnyűipar szereplőinek segélykiáltását – miközben gyárak mennek tönkre – nehezen hallják meg a döntéshozók. Önök mit tesznek a költségvetés bevételeit csonkító, Távol-Keletről érkező, alulszámlázott, vagy valótlan megnevezéssel behozott termékek kiszűréséért?
– Kollégáim szakosított vámeljárást végeznek, ami ellen az egyik ország kereskedelmi tanácsosa a közelmúltban tiltakozott, s rezsimnek titulálta az eljárást. Én viszont úgy vélem, hogy a büdzsé bevételi oldalát a törvények betartása mellett biztosítanunk kell. Másik probléma, hogy a távoli régióból érkező áruk többnyire Hongkongból származnak, ám a Kínához visszakerült Hongkonggal kapcsolatban nem jutunk váminformációkhoz.
– A hamisított termékek lefoglalása utáni tárolás komoly pénzeket vesz ki a vámhatóság kasszájából. Ön szerint nem lenne célszerű ezeket az árucikkeket inkább értékesíteni?
– Ennek megoldása jogalkotói feladat.
– Egyes vélemények szerint viszonylag könnyedén feltörhető a VPOP számítástechnikai rendszere. Milyen lépéseket tesznek a hackerek ellen?
– Feltörhetetlen informatikai rendszer nem létezik. Ha nekem tíz órakor azt jelentik, hogy a rendszer maximális védelemmel ellátott, az nem jelenti azt, hogy tíz óra egy perckor is az. A technika fejlődésével párhuzamosan a hackerek is fejlődnek, sőt néha még jobban. Ez egy folyamatos küzdelem, amelyben nekünk naprakésznek kell lennünk. Viszont nagyon bátor ember az, aki olyan informatikai rendszert minősít, amit nem ismer. Kijelentése kétféleképpen értelmezhető: szándékosan rossz hírünket kelti, vagy netán az illető már megpróbált bejutni a rendszerbe. Egyébként a közelmúltban Dél-Magyarországon történtek jogszerűtlen vámvisszaigénylések. Az ötven-hatvanmillió forintot nem egyszerre, hanem sok is tételben hívták le az elkövetők. Kiderítettük, hogy az akciók mindig hivatali időn kívül történtek, majd ezt követően beazonosítottuk a hackert.
– Az idei év az ügyfelek éve volt. Ön szerint ezt a határon több órát várakozó kamionosok is így gondolják?
– A kamionosoknak számtalan esetben nem a magyar vámosok lassúsága, vagy nemtörődöm munkavégzése miatt kell várakozniuk. A probléma megoldása végett többször kezdeményeztük kétoldalú megállapodás aláírását a szomszédos országok vámigazgatásaival, ami meg is történt. Csak ezt egyes esetekben partnereink nem tartják be. A nyugati oldalon a helyzetet nehezíti, hogy az unió külső határa miatt osztrák kollégáinkra pluszfeladatok is hárulnak. Úgy gondolom, hogy a korábbi drámai várakozási időket azonban napjainkra eredményesen lecsökkentettük.
– Ha 2004 májusától hazánk felügyeli majd az unió egyik külső határszakaszát, ebből előnyök is származhatnak?
– A külső határok biztosítása nem- csak feladattal és költségekkel jár majd együtt, hanem jelentős bevételekkel is. Ugyanis az unióba érkező áruk után fizetendő vám 25 százaléka az adott ország költségvetését gyarapítja. Ezért célunk, hogy az EU-ba érkező termékek vámolása hazánkban történjen. Ebben fantázia nemcsak a közúti, de a légi és vízi közlekedésben is van.
– Mit gondol: ön lesz az európai uniós Magyarország vámparancsnoka?
– Nem tudom, de ha csak egy órára is, szeretnék.
Arnold Mihály Bakonypéterden született 1945. március 12-én. Szigetváron érettségizett, majd anyagbeszerző volt. A vámigazgatásban 1972 óta dolgozik. Diplomát az Államigazgatási Főiskolán 1983-ban szerzett, majd 1991-től a szervezet ellenőrzési főosztályának vezetője, 1992-től a VPOP parancsnokhelyettese, majd parancsnoka. Altábornaggyá 1995-ben léptették elő. Munkáját 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, az idén pedig a Vámigazgatások Világszervezete Arany Oklevéllel ismerte el.
Fidesz-KDNP
Menczer Tamás: Zelenszkij és von der Leyen Sebestyén József bántalmazóit keresse!
