A hatalom szele

Most akkor nem tudom, önmagát adta-e Bárándy Péter igazságügy-miniszter a parlament keddi plenáris ülésén, vagy valami kizökkentette legendás nyugalmából, s azért taszította el magától az általános kultúrát. Az ősz tárcavezető egyebek közt azt javasolta az egyik ellenzéki politikusnak, hogy „menjen vissza, ahonnan jött”. Majd arról kérdezte a Fidesz és az MDF jelenlévő képviselőit, volt-e gyermekszobájuk annak idején, ez ugyanis nem látszik meg rajtuk. Justitia magyar helytartója végezetül azt tanácsolta az ellenzékieknek, térjenek vissza mielőbb polgári foglalkozásukhoz, hagyják a dagadt ruhát másra – majd ők kiteregetnek, kivasalnak, ide ugyanis szakemberek kellenek, mint például ők.
Engem igen meglepett a tárcavezér muzsik tempója, megelőzően amolyan befelé gondolkodó, félénk, komoly ember benyomását keltette, aki vörös diplomával végezte a tánc- és illemtanfolyamot, és még az ajtófélfától is bocsánatot kért, ha nekiszaladt véletlenül.
A hatalom szele a torkokat is öblössé teszi.
Bárándy miniszter úr – bár meg sem melegedett még alatta a bársonyszék – máris a bicepszét feszegeti. Első látásra többet néztem ki göndörségedből. Eleganciát, pontos érvelést, finom hangnemet. A közelítő Európát. Ehhez képest már most igét hirdet, ellenzékieknek tesz útvonaljavaslatot. Valószínűleg szerepet tévesztett. Nem lennék meglepve, ha ő is kapna kérdést: mikor nézett tükörbe, jó Bárándy úr?