Egy pillanatra csend lesz…

Jézus egy alkalommal azt mondta tanítványainak: „Engedjétek hozzám a kisdedeket, mert övék a mennyek országa.”
Karácsony napja a kisded napja, a jászolban fekvő ártatlan gyermeké, aki a szó szoros értelmében a mennyek országának ura, hiszen eljön a nap, amikor ő ítél elevenek és holtak felett. Most gőgicsél.
Sok művész örökítette meg azt a pillanatot, amikor a betlehemi barlangistállóban a „három királyok” köszöntötték ezt az áldott csecsemőt. Ők eljövendő dicsőségét látják, és hódolnak neki, a kisdedben megpillantják Istent.
Ez a látvány megigéz bennünket is. Isten szépségét és kegyelmét láthatjuk minden anyában és minden kisgyermekben. Jézus, a Megváltó eljötte óta tudjuk, hogy a szeretet az élet, és az igazi élet a szeretet. Minden gyermeknek szeretetben kellene felnőnie.
Higgyük bár, hogy okunk van haragra, higgyük, hogy joggal gyűlölünk másokat: ez az a nap és ez az a pillanat a jászol előtt, amikor a fájó, meggyötört szívekbe is beköltözik a béke.
Amikor feljön az égre az első csillag, úgy érezzük, mintha egy gondolatnyi időre elcsendesülne és megnyugodna a zajló, lüktető, sürgető világ. Mint álom suhan át rajtunk az érzés, hogy miért, mivégre vagyunk, megérint bennünket az a tudat, hogy az a gyermek miértünk született meg, s valaha mi is ártatlannak születtünk.
Hallgassunk bele ebbe a csendbe, s talán eltűnik a körülöttünk dübörgő valóságshow, s a tények, információk, hírek és szenzációk zajából egy pillanatra kihalljuk az angyalszárnyak halk suhogását.