Gyógyulási remények és a Petri-hagyaték

A Petri Tanítványok Baráti Köre minden évben december első szombatján találkozik. A világ minden pontjáról érkeznek, és ez nem formális ünnepi megemlékezés, hanem komoly számadás. A mester, Petri Gábor akadémikus 1958-tól 1985-ben bekövetkező haláláig vezette a Szegedi Sebészeti Klinikát. A százhuszonnégy tanítvány találkozója jeles esemény a szürke hétköznapokban, hiszen ha a főnök elmegy, a beosztottak másnap általában elfelejtik.
Az 59 éves Gervain Mihály professzor hangsúlyozza: szigorúan őrzik azt az értékrendet, amelyet Petritől átvettek. Nem engedik, hogy ezek az értékek az egészségügy jelenlegi, mostoha körülményei között elsikkadjanak. A szakmai örökösök többsége a magyar sebészet meghatározó egyénisége, tanszékvezető klinikai egyetemi tanár vagy kórházi főorvos.
Petri Gábor ízig-vérig polgár volt. Értékrendjét, szokásait akkor sem tagadta meg, amikor ez az ötvenes években nem volt tanácsos. Egy másik tanítványa, Kováts Gábor professzor elárulja, kevesen tudják, hogy a Rákosi-rendszerben mily sok kellemetlenség érte származása miatt. Koncepciós pert is előkészítettek ellene, az üldöztetéstől Sztálin halála mentette meg. Kivételes tudására, rendkívüli tehetségére már a személyi kultusz idején felfigyelt a szakma. A második világháborúban magyar katonaorvosként amerikai fogságba esett, majd amerikai kórházban dolgozott, s az ott elsajátított új módszereket honosította meg a magyar sebészetben. Klinikaigazgatóként a hatvanas években kijárta, hogy munkatársai a világ élvonalába tartozó egyetemeken képezzék magukat tovább. Orvosi tekintélyével nyitotta meg a vasfüggönyt tudóstársai előtt. Klinikáján olyan magas színvonalú gyógyítómunka folyt – a politikai nómenklatúra is Szegeden műttette magát akkoriban –, amit a világ tudományos közvéleménye is elismert. Szintén a tanítvány, Baradnay Gyula professzor meséli: amikor külföldön magyar orvosként bemutatkozott, azt kérdezték tőle, ismeri-e a híres Petri-klinikát. Baradnay doktor tanítómesterének nagyságát elsősorban polihisztorságában látja és abban, hogy önzetlenül „maga előtt tolta” a tehetségeket. Ösztönösen megérezte, milyen új utakat keressen az orvostudományban. Ezért is tartják nevezetes dátumnak 1960. december 21. napját, amikor Kelet-Közép-Európában elvégezték az első veseátültetést a Petri-klinikán. A szakmai féltékenység belső orvosi háborút váltott ki az országban, de a Petri-intézményt ekkor már nem lehetett ellehetetleníteni, s a tanítómester hamarosan a Magyar Tudományos Akadémia orvosi osztályának elnöke lett. A tanítványok ma is kínosan ügyelnek az elsőségre. Farkas Gyula professzor a legutóbbi összejövetelükön jelentette be: elkészítette azt a különleges laboratóriumot, amely lehetővé teszi, hogy Magyarországon elsőként Szegeden ültessék be a transzplantált inzulintermelő sejteket
a cukorbetegek szervezetébe. Szenzációt nemcsak a „Petri-fiúk”, hanem a „Petri-unokák” is szolgáltatnak. A szegedi szívsebészet fiatal vezetője, Bogáts Gábor azzal a hírrel örvendeztette meg a baráti kört, hogy a számítógéppel vezérelt mélyhűtött szövetbankjuk szélesítette a szívbillentyűcserét – ez a rendszer még szintén ritkaságnak számít Kelet-Európában.