Hon-lelés

A médiaterror kori operatív tragikomédia vetítéssel indul. Emlékezünk a fényes múltra, és bezuhanunk a várható jövőbe. Forog a film, a narrátor narrál: Szamojéd évvel ezelőtt, amikor még ott urálkodtunk a Bugnál, varsánnyal fogtuk a kérészt, meg a kesziket, utána dnyepertünk a fűben, és leányokkal sumértunk a Szeret partján! Bizony, azokban a szép hadi időkben még maguktól húzták a lóbőrt kurgánba az alánok, és úgy szarmatává vertük a gepidákat, hogy örökre lehunták szemüket a csavargótok, akik csak a tüzet szittyák!
Azzal vádol Tas, hogy összekabarom kötönyt az Altájjal, de ha Etel közben levédi a szoknyáját, az már biztos az altáj, és máris ugorok, mint finn a gatyából. Szóval jól ment a batár egy ideig, folyton baskiirtottunk mindenkit, vagy állandóan egy helyben vandálltunk, de egyszer kiestek a kerékből a mene-küllők, és azután csörsztől jöttek a bajok.
És tovább forog a film. A narrátor narrál:
– Nem állt jól nekünk a pogány magány. A Kárpátokban rájöttünk: egy fának hét törzse nem lehet! Na, ekkor kezdtem el élesztgetni a lován alvó vén hadurrantót: Ébredj, Álmos! Turuld ki az Árpád! Mire ő: Mi a zürjén van már megint? Talán osztyák a bíborban szüretelt Konstantiná-piát? Gyerünk, hozz egy tunguzzal! De mi az istár történt, hogy így harsognak a türkök? Nagyon elbizáncolták magukat. Hol a Botondom? Úgy kivágom őket az Ajtony, hogy kiesik a fülükből a Vata! Ne ortályozz, haduram, regém, illetve mondám. Itt csak a bú vár! Kund le inkább szümtükeidet, mert ha így összeharkálod a dolgokat, úgy kölpényen rúg a kündü, hogy többet nem lovogulsz!
Na erre bekondult az agg: Méghogy én nem lovogulok? Te nem lovazul, ha forró almát öntök a gyepü füleidbe! Fújd ki az orrod, te Taksony! Mor-gót volna tovább, de változott a kör-Nyék. Lél-tünk egy nagy Szvatop-lukat. Huba a szakadék szélén állva leordított: Avarok! Zavarok? Mi vagyunk a magyarok!
Aztán lakbérszerződést kötöttünk… Egyszóval lefoglalóztuk a hont is egy lóval. Megkérdezte tőlem Előd: M-Ond-d, Kond, it-Tas Huba? Töhötöm legdrágább paripám máglyára? Elég egy ló? Ne légy sóher, Előd! Nem tüzeljük fel, csak eladjuk. Lesz végre hazánk! Nemsokára itt terem Árpád… meg búzád! Megszűnik a révület, és gyalog, a földön járunk most már. Hisz itt oly sok szegény lélek, bú vár: …Sárvár, Budavár, Székesfehérvár, Temesvár, Gyulafehérvár, Érsekújvár, Nándorfehérvár, Marosújvár, Szamosújvár, Segesvár, Kolozsvár, Csákvár, Kaposvár…
895 nyarán Kond
Megszakad a film, majd ezerszáz év múlva folytatódik. A narrátor ismét narrál:
– Itt áll a hét törzs (intelligensebb része) a közszolgálati televízió körül, elölről és há-turul. A nagy médiajurtába beköltöztek a parlamenti vörös vércsék. Megérkeztek a kép-ejtőernyősök is.
És itt virul a már nem titkos, csak tartalékos Dé… olvashatatlan. Romlik a kép. Dé… beszélni kezd… Dé … hallgathatatlan.
Megjön a segítség. Betolul hályog-Kovács, a gyorsfelejtő, őt követi a szép csámpájú el-Toller Pécsről. De itt van már Aladdin is, a Mécses pillantású kommunistaszellem-átvilágító.
Hálózati mesevilág a képernyőn: Jancsi és Juliska és a Hammelni Patkányfogó, Rúd-Izolda és Fúrfarag Ács Irma. Szabadon szálldostak be a köpönyegek és azok fordítgatói. Nekik nem a heti hetes az Altáj-humor, de azért vigyázniuk kell, nehogy közülük valaki kihúzza a vizesnyolcas Horn-gyufát! Milliókért bakizik Dé… Tóth Kriszta, és olvas be Pál… forduló István. Őket persze nem szúrja ki az értelmesen fénylő tekintetű cenzorkarizmatikus Ildikó. Lendvajazta nekik az állást meg az ülést? Kellene egy elnök! Ildikó lágy hangján belesüvölt a mobilba: Veled vagyunk, Sanyika! Ez Baló ütött ki. Talán beröpült egy Kun-cze-ce légy?
Változik a kép. A narrátor tovább narrál:
– Helyszín: a közszolgálati szoclib tévés beszédtechnikai rohamszalon. A logopédus rendel: Kiscsillag, artikulálj szépen! Kisszabó, elszabtad a szót! Kishiller, mondd szépen, szö! Mónika, húzd be a nyelvecskédet, mint ahogy a rendőrséget!
Petike! – Ö-ö-ö-ö-ö.
Utolsó kép. A narrátor narrál:
Legyőztük a Dunát, de augusztus 20-án hiába néztünk fel az égre, elmaradt az ünnep fénye. Miként vehették rá Szent Istvánt, hogy elhalassza a halálát? Ők a történelemkönyvünket is elhalasztanák! Domnul Nasztáze! Csak nem nyom Trianon? Egészségedre! És a Don-kanyar? Jövőre már az sem volt? És ez a kis stockholmi imázsblamázs? Egy kertész, egy király, egy csaplár? Meg egy slukk a király arcába? Egy ország bánja! Meg a csacsifogat bánja!
Árpád apánk, hová jöttünk?!
És az égi csatornán megszólal a vezér: ez itt a hazátok, de mindenütt gyártanak selejtet. Tudjátok, mit kell tennetek vele.
De ne aggódjatok, lesz itt még víg tor!
Víg tor?