Bár pontos adatok nincsenek az idei csokoládépiac alakulásáról, az biztos, hogy tavaly húszmilliárd forintot költöttünk erre az édességre. A csúcs mindig az utolsó negyedévben van, a Mikulás és a karácsonyi ünnepek miatt, ekkor mindig ugrásszerűen nő a kereslet. A GfK ConsumerScan legutóbbi felmérése szerint 2001 első fél évében a háztartások 4263 tonna szeletes és 2847 tonna táblás csokoládét vásároltak, 5,6, illetve 3,6 milliárd forintért. Ugyanebben az időszakban a háztartások több mint hatvan százaléka vásárolt legalább egyszer szeletes és táblás csokoládét is.
Az elmúlt több mint egy évtizedben sajátosan változtak a csokoládéfogyasztási szokások. Amíg ugyanis 1989-ben a felnőtt lakosság 42 százaléka fogyasztott különösen szívesen csokoládét, addig 2001-ben ez az arány hatvan százalékra növekedett. A fogyasztás heti gyakorisága azonban ugyanúgy átlagosan heti 1,2 alkalom volt, mint tizenkét évvel ezelőtt.
A nők és a férfiak közel egyforma arányban kedvelik különösen a csokoládét, igaz, ez a mutató a fiatalabbak között sokkal magasabb, az életkor előrehaladtával viszont alacsonyabb. Hiszen amíg a 15–19 évesek 81 százaléka szereti a csokoládét, addig a hatvanévesnél idősebbeknél fele ekkora az arány, mindössze 42 százalék. Jövedelem szerint is világos az összefüggés. Az alacsonyabb jövedelmű háztartásokban élők az átlagosnál kevésbé, a magasabb jövedelműek viszont jobban kedvelik a csokoládét. A csoki kedveltségében az ország egyes vidékei között nincs eltérés, de településnagyság szerint már különböznek az adatok. A kisebb településeken élők alacsonyabb, a nagyobb településeken élők magasabb arányban kedvelik a csokoládét. Az ötezer lakosúnál kisebb falvakban 51, Budapesten pedig 66 százalékos a mutató. A fentiek alapján nem meglepő, hogy az egyszemélyes háztartásban élők között legkisebb a csokoládét kedvelők aránya, ugyanakkor az ötfős vagy még népesebb háztartásban élő felnőttek között a legnagyobb.
Dobrev Klárának valaki tartozik 210 millió forinttal
