Ingatag alapon a német–török viszony

Stefan Lázár
2002. 12. 01. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ali lendületesen felhúzta a vegyeskereskedés rolóját, elégedett pillantást vetett a gondosan felsorakoztatott árukra, és a falra akasztott Kemal Atatürk-fotó alá ülve kezébe vette a helyi napilap friss kiadását.
A város török negyedének számitó Kalk lakosa ezúttal három olyan cikkre bukkant az újságban, amely a múlttal, a jelennel és a jövővel foglalkozott. Ali – a Kölnben élő muzulmán kisebbség immár második generációjának képviselője – a vevők érkezése előtt megtudhatta: Berlinben Ahmet Sezer államelnök Gerhard Schröder kancellárnál keres támogatást Törökország EU-tagságának érdekében; a német–török kapcsolatok történelmi hagyományokra nyúlnak vissza; a radikális iszlám szervezetek működését a hazai igazságszolgáltatás biztonságpolitikai rizikónak tartja. „Barátok, akik idegenek maradtak” hangzik a találó szalagcím és vonatkozik 2,5 millió itt élő törökre.
Az Oszmán Birodalom porosz katonai szakértőt foglalkoztatott már a 19. században; a német császárság a szultánhoz fűződő kapcsolatok kiépítésével igyekezett ellensúlyozni az angolok és oroszok befolyását, II. Vilmos császár „keleti kirándulásokat” tett Konstantinápolyba; német archeológusok hoztak felszínre antik kincseket, német mérnökök irányítása mellett épült az Aranyszarvat átszelő Galata híd és a stratégiai meggondolásból oly fontosnak tartott Bagdadba vezető vasútvonal; Hitler hatalomra jutását követően Kemal Atatürk – a modern Törökország megteremtője – számtalan német politikusnak, tudósnak és müvésznek nyújtott menedéket. A második világháború után ugrásszerűen emelkedett a törökök jelentősége, Ankara 1952-ben belépett a NATO-ba és a hidegháború idején a Nyugat előretolt, megbízható bástyájának bizonyult. Még az NSZK első kancellárja, Konrad Adenauer állt a bonni kormány élén, amikor kezdetét vette a német–török kapcsolatok azon új fejezete, amely azóta a „súlyos következményekkel járó” jelzőt viseli magán: a vendégmunkások bevándorlása. A családegyesítést humánus kötelességnek tartó, de a beilleszkedést szolgáló feltételek megteremtéséről megfeledkezett németek olyan réteggel találták szemben magukat, amely elszigetelődött az integrációtól, és hamarosan „államot képezett az államban”. A török kisebbség szaporodó vallási szervezetei tovább mélyítették az árkot.
Otto Schily szövetségi belügyminiszter 2001 decemberében – bírósági úton – betiltotta a több mint ezer taggal rendelkező kölni iszlám „Kalifaállam” nevet viselő egyesületet, mert az ellentmond a jogállam törvényeinek, elutasítja a demokratikus társadalami rendet, megsérti az emberi szabadságjogokat. A fellebbezést – felső fokon – éppen ezekben a napokban utasította el a szövetségi közigazgatási bíróság.
Ugyanakkor újabb fundamentalista csoport (Hizb ut-Tahrir) hívta fel magára a német biztonsági szervek figyelmét, mint magas szellemi színvonalon működő, konspiratív szervezet, amelynek céljai megegyeznek a Al-Kaida ideológiájával. A törökországi választáson átütő sikert aratott iszlám–konzervatív AKP és annak vallási uszítás miatt elítélt elnöke, Recep Tayyip Erdogan aligha járulnak hozzá az aggodalmak csökkentéséhez.
Mindezek ismeretében a német politikai élet képviselői óvatosan kezelik Ankara fokozódó társulási követeléseit. Bár Gerhard Schröder ígéretet tett Ahmet Sezernek arra, hogy a decemberi koppenhágai EU-csúcstalálkozón támogatja a tárgyalások időpontjának kijelölését, de ugyanakkor hozzátette: „Tudom, hogy ez a folyamat hosszú időt vesz igénybe.” Az ellenzék elutasító álláspontra helyezkedik. „A Törökkországhoz fűződő kapcsolatoknak az EU-n kívül kell létrejönniük” – mondta a CDU elnök asszonya, Angela Merkel a bajor CSU pártkongresszusán Münchenben. Edmund Stoiber ugyanezen a rendezvényen kijelentette: „Európa olyan közösség, amely nyugati értékekre épül. Törökország EU-tagsága szétrobbantaná e határokat”. A német katolikusok központi bizottságának elnöke, Hans Joachim Meyer utalt arra, hogy Törökországban tartósan sikanírozzák a keresztény egyházakat: „Pillanatnyilag nem reális a törökökkel kötendő szoros kapcsolat.” A kerület német és török lakosai által szívesen látogatott vegyeskereskedésben Ali továbbra is szemben találja magát a hosszú vitákra témát nyújtó és a sajtóban rendszeresen visszatérő kérdéssel: „Földrajzilag, kultúráját tekintve és történelmileg Európához sorolható-e Törökország”?

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.