Mákos rétes vagy EU-áfium?

Ludwig Emil
2002. 12. 09. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Heves vicchullám árasztotta el Németországot annak idején, amikor uniós csatlakozásuk kapcsán életbe lépett egy sor új, kötelező élelmiszer- és egyéb áruszabvány. Csak nézték a vásárlók a piacon meg a boltokban a megszokott gyümölcsök, húsfélék, fűszerek hűlt helyét. Ami nem felelt meg az EU-normáknak, eltűnt a pultról. Kiderült ellenben, hogy a fafejű ügyintézők tévedése folytán gyönge minőségű, apró méretű banánfajta került a hivatalos importlistára, ettől fogva a németek asztaláról lekerült a megszokott, sokkal jobb ízű és nagyobb karibi banán. Ugyanígy jártak más trópusi gyümölcsökkel is, de még az előírt átmérő alatti barackkal és eperrel is, az uborkák közül pedig csak a pontosan tizenkét centis, szálegyenes példányokkal találkozhatnak a zöldségkedvelő németek. Az csupán véletlen áthallás, hogy a gumióvszerek ellenben, új szabványméreteik miatt, a gyakorlatban használhatatlannak bizonyultak. Lehet mulatni mindezen, öniróniára hajlamos népek el is szórakoztatják magukat a mindenkori pechhükkel. De minek? Semmi vicces nincs abban, ha az emberi ostobaság miatt le kell mondani valami jó dologról.
Pont az élet természetes velejárói, mint például az étkezési szokások, „viselik el” a legkevésbé az ostoba, életidegen túlszabályozást. A németek után a mi nyakunkon is itt van a csatlakozás, egyre-másra szembesülünk új és újabb regulákkal. Bár sok hatályban lévő hazai szabványunk szigorúbb, mint az unióé, számíthatunk érthetetlen túlszabályozásokra is. Most készül többek között a mák termesztésének és fogyasztásának új, eurokonform rendszabálya, aminek lényege, hogy ezentúl külön kell választani az ennivaló- és a gyógyszer-alapanyagul szolgáló mákot. Tudnivaló, hogy e több ezer év óta ismert kultúrnövény gubójából nyerik az ópiumot, ami körülbelül húszféle alkaloidot tartalmaz, míg tápláló magvai gyakorlatilag drogmentesek, és roppant ízletesek. Szóba került, hogy a jövőben – a dohány, az alkohol és a benzin mellett – jövedéki termékké válhat a mák is, ami azt jelentené, hogy a piacról mindenképp eltűnik a szabadon kimért és ott helyben megdaráltatható csemege.
A lapunk által is megkérdezett szakemberek nyugtatgatnak: nem fenyegeti veszély sokunk kedvencét. Higgyünk nekik, de a németek példája mindenképp óvatosságra int, hiszen ha nem képviseljük elég rámenősen az érdekeinket, megtörténhet, hogy eltűnik az asztalunkról egy sor finomság: a leghétköznapibb ételektől a hagyományos süteményeken át az ünnepi asztal mákkal készült csemegéiig, vagyis a cukros mákkal meghintett egyszerű metélttésztától, nudlitól és szilvásgombóctól a vaníliás-tejes mákos gubán, a mazsolás mákkal töltött buktán, batyun, bélesen, lepényen és patkón át a klasszikus pozsonyi kifliig, a mákos rétesig; és sok olyan, ma már nem csupán gasztronómiai, de néprajzi értéket képviselő mákos ételig, mint a forrón szervírozott tiroli rétes, az őrségi tökös-mákos rétes vagy a hagyományos zsidó konyhából származó és szinte kultikus népszerűségre emelkedett ünnepi sütemény: a beigli. Sorolhatjuk még a mákos pékárukat – a kiflit, stanglit, brióst, barheszt és kalácsot –, a szintén mákkal készült flódnit, rakott tésztát, a máktortát, mákfagyit és -parfét, a mákos marcipánt, palacsintát és szaloncukrot, mint a civilizáció által veszélyeztetett ételfajtákat.
Mert ha ezek netán eltűnnének az életünkből, hiába lesz helyettük a patikában receptre kapható áfium.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.