Megszűnhet a szegedi gyermekszívsebészet?

Szegedi orvosi körökben felfokozta a hangulatot, hogy a szakma tudomására jutott, a budapesti Országos Kardiológiai Központból írásban kérvényezték: az Országos Egészségügyi Pénztár ne finanszírozza a Szegeden működő kétéves kor alatti gyermeksebészeti ellátást, mert állítólag nincsenek meg hozzá a minimális feltételek sem.

Még mindig fennáll a veszélye annak, hogy a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Centrum kardiológiai központjának szívsebészeti osztályán megszüntetik a csecsemők és kisgyermekek ellátását, pedig annak komoly hagyományai vannak. A Tisza-parti klinika osztályvezető főorvosa, Bogáts Gábor állítása szerint az utóbbi időszakban felerősödött a már korábban is tapasztalt törekvés a szakma kisajátítására, a betegek szabad orvosválasztáshoz való jogának megszüntetésére. Bogáts Gábor, aki a Kardiológiai Szakmai Kollégium szívsebészeti szakcsoportjának titkára, egyúttal a kardiológiai társaság elnökségi tanácsadó testületének is tagja, ezért tapintatosan fogalmaz. Nem akarja megsérteni a kollégákat és nem akarta, hogy „utcára kerüljön” az ügy. Nem ő tehet róla, hogy az már ott van.
Az ügy hátterét a kívülállók akkor érthetik meg, ha ismerik a körülményeket. Magyarországon csak két helyen végeznek csecsemőkön, kisgyerekeken szívműtétet: az Országos Kardiológiai Intézet gyermekszívsebészeti osztályán és a Szegedi Egyetemen. A fővárosi intézet egy új épületben működik, még nincs csúcsra járatva, a szegedi pedig csendben végzi a dolgát. Önként adódik a kérdés, a szívsebészek háborúját „kenyérféltés”, vagy a szakmai féltékenység váltotta ki. Mindenesetre a neves orvosok, klinikavezetők igyekeztek gyorsan állást foglalni, hogy a viszály ne mérgesedjen el. A Szegedi Egyetem vezetői támogatják a profil megőrzését, mert arra nagy szükség van a régióban. Az országos szervezet, a Kardiológiai Szakmai Kollégium is napirendre tűzte a kérdést, és elsöprő többséggel szavazta meg a szegedi központ munkájának folytatását. A szívsebész szakcsoport elnöke Papp Lajos professzor, aki a pécsi klinika igazgatója is, a szakcsoport véleményét tükröző levelében – amit az Országos Kardiológiai Intézet vezetőjéhez küldött – hangsúlyozza, a szegediek tevékenysége történelmi múltra tekint vissza, annak felszámolása szakmailag elfogadhatatlan. Érvelésében arra is kitér, egy tízmilliós országban elfogadhatatlan, hogy egyetlen intézmény végezzen életmentő beavatkozásokat. Bármiféle természeti katasztrófa, az épületben bekövetkeő károsodás, egyszerű fertőzés, kis létszámú munkacsoport esetén azok bármilyen okból való munkaképtelensége lehetetlenné teszi a sürgős ellátást. Természetesen a neves professzor továbbra is támogatja az Országos Kardiológiai Intézet nemzetközi igényeknek megfelelő ki- és felfejlesztését, elfogadva azt is, hogy mint csúcsintézmény, elsődleges és meghatározó szerepet vigyen a csecsemő- és gyermeksebészeti beavatkozásban. A szegediek mellé állt a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium is, amikor egyhangúlag kinyilvánította, hogy a Tisza-parti gyermek-szívsebészeti betegellátás regionális jellegű, magas színvonalú, korszerű technikával rendelkezik és további fenntartása szükséges.
A szakma tehát letette a garast, de a kedélyek csak némileg csillapodtak. Tartani lehet attól, hogy a politikusok is beleavatkoznak az ügybe, bár szerencsére eddig nem tették. Bizonyos körök attól félnek, hogy a szakmai testületek álláspontjával ellentétes politikai döntés születik, s ebből a vitából a budapesti lobbi kerülhet ki győztesen.
A hatvanas évek végén Kovács Gábor professzor és munkatársai teremtették meg a Tisza partján a szívsebészetet, azóta végeznek felnőttön, gyereken műtétet. Négy éve nevezték ki Kovács professzor tanítványát, Bogáts doktort az osztály élére, aki tudását New Yorkban, Bostonban, Philadelphiában, Párizsban és a belgiumi Leuven klinikáján a világ legjobb operáló sebészei mellett fejlesztette tovább. A szegedi szívsebészet forgalma állandóan növekszik, az utóbbi három esztendőben megduplázódott a beavatkozások száma. Az évi nyolcvan-száz gyerekműtét mellett 2002-ben több mint nyolcszáz felnőttet operáltak. Ezek kétharmada koszorúér-áthidalás, amelyek kilencven százalékát szív-tüdőgép használata nélkül – dobogó szíven – végzik. Sajnos a gyerekeknél a vele született szívfejlődési rendellenesség gyakori, s ma már nemcsak a dél-alföldi megyék betegeit, hanem a szomszédos országokból érkezőket, főleg magyarokat is ellátják. Eredményeik a nemzetközi átlagtól nem térnek el. Ezek a műtétek általában életmentő beavatkozások, sokszor azon múlik a siker, hogy sürgősen el tudják-e végezni az operációt.
A szegediek helyzete azért is sajátos, mert szövettartósító laboratóriumuk is van, amelyhez hasonló csak egy helyen működik az országban. Ebben a szövetbankban folyékony nitrogénben évekig tartósíthatják az emberi szívbillentyűket. Ezáltal nincsenek méretgondok, teljes széria vár a beültetésre, ami felnőttnél, gyereknél felhasználható. Az emberi billentyűpótlás tökéletesebb, mint az állati eredetű és a beültethető mechanikus műbillentyű. Egyelőre Szegeden csak emberibillentyű-beültetést végeznek, szívtranszplantációt nem terveznek.