Rehabilitációs központ vagy luxusgettó?

Az agglomerációra szabadult ingatlanfejlesztés rendre izgatottságot vált ki a „gyengébb idegzetű” törökbálintiakból… Most is több területbeépítési huzavona éleződik a tízezres lélekszámú nagyközségben.

E riport helyszíne az M0-s, M1-es, M7-es autópályák háromszögében fekvő déli, családi házas övezet. Ennek szélén hozná létre a mozgássérültek és öregek lakóparkját a Medicatus Kft. és az Arany Alkony Kht. Ugyanitt, ugyanők egy gerontológiai központot máris átadtak: az egykori Flóra szállót alakították át szociális otthonná. Törökbálint önkormányzata csak az épülethez tartozó, húszezer négyzetméteres telket adta tulajdonba a Medicatusnak: ezen épülne a rehabilitációs lakópark. Minderről szerződés köttetett még 2000 októberében, de érvényes építési engedély azóta sincs. A telekszomszédok – Flóra utcai kertes házak lakói – két ízben is megfellebbezték azt.
A második tervrajz fellebbezési időszakát furcsa sajtómozzanatok előzték meg. Ezek közül is kirí a legnagyobb példányszámú napilap tudósításának címe és alcíme: „Nyomorékfalva itt ne épüljön! – Hevesen tiltakoznak Törökbálinton a mozgáskorlátozott-otthon építése ellen”. E cikkre hivatkozva ítélte el a kirekesztést és sürgette a beruházás melletti kormánybeavatkozást Béki Gabriella SZDSZ-es képviselő a parlamentben.
– Még a részleges általánosítás is sérti Törökbálint lakosságát – jelenti ki a rehabilitációs intézmény befogadását igenlő Turai István polgármester. – Elítélem e megnyilvánulásokat, és kiállok amellett, hogy az ott élő polgárok, ha ennek szükségét érzik, megfélemlítés nélkül élhessenek fellebbezési jogukkal. Egy lakossági fórumon sem bukkant fel a „nyomorékfalva” kifejezés.
A szomszédok 2001 második felében benyújtott első fellebbezésének a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal helyt adott. Idézet az indoklásból: „A beépítés módja, mértéke, a tervezett épületek építészeti paraméterei nem felelnek meg a helyi építési szabályoknak, sem az ÉSZ, illetve az OTÉK általános építési előírásai nem érvényesülnek.” A határozat szerint a tervdokumentáció is haragban állt a jogszabályokkal, hiányosnak bizonyultak a szakhatósági egyeztetések. A beruházók csak ezután kezdtek tárgyalni a környékbeliekkel. Aztán e tárgyalásokat hirtelen megszakították, és az idén nyáron új tervekkel álltak elő.
– Hatástanulmány híján még mindig átgondolatlannak tartjuk a fejlesztést, amelynek egyébként az újabb változata is sok szakmai hibát tartalmaz. Még a nemes célra hivatkozás sem mentesíthet valakit a magyar jogszabályok betartása alól – ezt már egy Flóra utcai lakos, Tonesz Péter mondja, mialatt a dombtetőn körbejárjuk a kérdéses négy hektárt. Alant néhol előbukkan a Corával és más dobozépületekkel szabdalt táj. Ahhoz viszont ágaskodni kell, hogy beláthassunk a Medicatus Kft. fallal körülvett birtokára. A biztonsági őrök nem akarnak minket fotóssal beengedni, erre határozott utasítást kaptak.
– Két focipályányi területre 241 lakóegységet? – veti fel Tonesz. – Mi az ide költözni vágyók érdekében is kérdezzük ezt.
Ideje kivonatolni, hogy mi mindenért tiltakozik (ha már a mozgássérültek ellen nem) a településrész sok lakója, a törökbálinti Kerekdomb Környezetvédelmi Egyesület és a polgári kör. A Népszabadságnak írt, de meg nem jelent riportcáfolatukat így indítják: „Mi Medicatusfalvát nem akarunk!” Szerintük amint lehetett, eltért a cég az önkormányzattal kötött, két évvel ezelőtti szerződéstől. Abban még „két szint + tetőteres” építményekről volt szó, az első beruházói tervek viszont már „négy szint + tetőteres” elképzelésről tanúskodtak. Ekkor 269 lakást akartak létesíteni, továbbá 53 férőhelyes mozgássérült-apartmanházat és egy háromszáz autónak elegendő mélygarázst – családi házas övezetben…
A második változat három szint + tetőteres társasházakban (összesen kilencben) még mindig 210 lakást tüntet fel, de a mozgássérülteknek mindössze 31 férőhelyes apartmanházat ígér. A helyiek kifogásolják, hogy a lakásoknak már csak a 12 százaléka készülne tolószékeseknek.
– Akkor mitől volna ez rehabilitációs lakópark? – kérdezik sokan. Úgy vélik, a beruházókat főként a haszonszerzés vezérli. Ennek alátámasztására a medicatus.com és az aranyalkony.hu honlapokra hivatkoznak. Az előbbi nyitólapja angol nyelven: „Nyugdíjasévek Magyarországon – Nem csak magyaroknak”; az utóbbin a Törökbálinton tervezett „kertvárosi lakóparkot” úgy hirdetik, mint ami „a magyar felső osztály és a nyugati hazatelepülő magyarság igényeire alapozva” létesül majd.
A Flóra utcában és tájékán élők lényegében környezetük növekvő terhelésétől, életminőségük romlásától tartanak. Ha szomszédukban – számításaik szerint – 700-900 új lakos, illetve alkalmazott jelenik meg, tovább nő az itteni szűk utak autóforgalma. Így a levegő minőségét már nem csak a közeli három autópálya rontaná. Sőt az összezsúfolt négyszintes házak az átszellőzést is meggátolnák, elzárva az uralkodó széljárás útját. A Kerekdomb Környezetvédelmi Egyesület vezetője, Szedlay Gyöngyi úgy véli, az adott telken 2500 négyzetméterenként lenne megengedett egy-egy épület, összesen tehát hét. Ezzel szemben tizenegyről van szó. Az öt évvel ezelőtti tükörhegyi parcellázást említi, mint amiből okulni lehet, hogy be kell-e tartatni az előírásokat. Az egymás hegyére-hátára épült házak tulajdonosai máris csalódtak: nincs járda, bolt, zöld terület, játszótér…
Félnek a Flóra utca környéki lakosok a „precedenstől” is. Vége a zöldövezeti érzetnek, ha a közeli Dulácska-majorra és az egykori Flóra kempingre is ingatlanfejlesztők teszik rá a kezüket.
– Nem értem azt a „lakói hozzáállást”, ami több mint tizenkét évvel a rendszerváltozás után a profitorientált beruházásokat vétekként tünteti fel – kezd az ellenérvekbe Fülöp Róbert sebészorvos, a Medicatus Egészségügyi Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója. Hozzáteszi: – De ha csak a haszon érdekelne minket, nem költenénk a 31 mozgássérült-apartmanon kívüli lakóegységekre is sokkal többet, mint amit a normál szabványok megkövetelnek.
Projektjükben a mozgássérültek és öregek törökbálinti lakóparkjában a négyszintes házakba is beszerelnek liftet (az országos építési szabályzat szerint csak négy szint fölött kötelező). Lépcső és küszöb sehol nem lesz, viszont az ajtók mindenütt nagyobbak lesznek a szabványosnál. Ezt akadálymentesítésnek nevezi az ügyvezető, hangoztatva, hogy e lakásokat enyhébb fokú mozgássérülteknek és időseknek szánják. Ezt szolgálja majd a mindenhová bekötendő tűzriasztó is, vagy az, hogy a házak az idősek hatszázmillió forintból készült otthonával föld alatti folyosókkal lesznek öszszekötve. A cél: ne csak az otthon százötven lakója vehesse igénybe az ottani különleges szolgáltatásokat – a gyógytornateremtől az uszodán át a hidromasszázsszalonig, étteremig. Így lehet kihasználni ezek kapacitását, s így válik fenntarthatóvá a gerontológiai központ. A sajátos lakóparkkal pedig a házi ápolás egyik, Nyugaton már bevált formáját kívánják meghonosítani. Ehhez épp az kell, hogy minden viszonylag kis területen összpontosuljon; így a házi ápolóknak sem kell munkaidejük nagy részét buszozással tölteni, hogy minden páciensüket elérjék.
Zsúfoltság ez? Fülöp Róbert azt állítja, a 35 százalékos beépítés nem rosszabb, mint az átlagos rózsadombi helyzet. E területet nem ingyen kapták, s az állam nem támogatta a beruházást. A Medicatus ügyvezető igazgatója biztos abban, hogy a speciális lakópark kevéssé fogja növelni a légszennyezést, mert a mozgássérültek közül azok, akiknek autójuk van, nem a reggeli és a késő délutáni csúcsforgalomban közlekednek. Jobbára otthon dolgoznak, például számítógépes távmunkát végeznek.
De vajon mi a biztosítéka annak, hogy – ha már az önkormányzattal kötött szerződés lehetővé teszi – a lakóegységek szabadon értékesíthető hetven százalékába nem döntően egészséges gazdagok fognak beköltözni?
– Garancia semmire nincs – feleli Fülöp –, ha csak az nem, hogy a Medicatus és a vele ’96 óta együttműködő Arany Alkony Kht. még sosem épített lakóparkot, de öt szociális otthont már igen.
A másodfokú építési hatóság még nem döntött a telekszomszédok utóbbi fellebbezéséről. A helyi civil fórum a rehabilitációs központ ügyében rendez vitát ma este a törökbálinti Bálint Márton Általános Iskolában.