Tollhegyen

Miközben az Alkotmánybíróság elmarasztalta a belügyminiszter aszszonyt és munkatársait a pártemblémák méretei körüli vitában, Lamperth Mónika és csapata csípőre tette a kezét, márpedig ők nem felelősek, punktum.
Karakán asszony ez a Mónika, nem szeretnék a beosztottja lenni. A kritika lepereg róla, az érvek nem rendítik meg, fütyül az alkotmánybírósági határozatokra. Martós Flóra lehetett még ilyen a mozgalmi időkben.
Persze a kollégák sem mennek a szomszédba egy kis stílustanulmányért. Itt van mindjárt Tóth Zoltán államtitkár kolléga (ő szokta négyévente elmagyarázni kedves mindnyájunknak, hogyan kell ikszet bigygyeszteni a szavazófecnire, hogy az szabályos legyen, aztán meg milyen technikával helyezzük el a borítékunkat az urnában). Államtitkár úr most nagyon lovagiasan az elmarasztalt miniszter asszony hóna alá nyúlt, s kijelentette: Lamperth Mónika kizárólag azért növelte duplájára a szocialista pártembléma méretét, hogy a vakok és gyengénlátók is gond nélkül voksolhassanak, szemben a korábbi gyakorlattal, amikor is szánalmasan botorkáltak a megfejthetetlen mütyürök közt, összekeverve Gizikét a gőzekével, MIÉP-et a Munkáspárttal…
Figyelemre méltó, amit Áder János Fidesz-frakcióvezető nyilatkozott az eset kapcsán. Szerinte selymes orgánumú Bárándy Péter igazságügy-miniszter is megéri a pénzét, akárcsak szépen lépő Keller László szocialista államtitkár. Előbbi azért, mert nem emelte fel szavát időben a Lamperth-féle rendelettel szemben, utóbbi pedig befogta a fülét, behunyta a szemét, amikor a miniszter asszony nemes egyszerűséggel közpénzből, hirdetésekben magyarázta meg (próbálta megmagyarázni), miért helyesek a törvénysértő intézkedések.
Az emblémát – a billogot – most Mónika asszony viseli. Szegény.