Új eurorégiós vasútvonalak épülnek

A trianoni és a második világháborút követő békeszerződések nyomán több olyan vasútvonalat és közutat számoltak fel, amely összekötötte az anyaországot a kisebbségben lévő magyarsággal. Megszűntek – főleg a Maros völgyében – azok a hagyományos kereskedelmi utak, amelyek Délkelet-Európát kapcsolták a kontinens nyugati részéhez. Lesújtó következménye lett, hogy a határ menti területek elmaradtak a fejlődésben. A rehabilitálásukra hozták létre öt esztendővel ezelőtt a Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégiót, amely magában foglalja a jugoszláviai Vajdaságot, a román Arad, Temes, Hunyad, Karán-Sebes megyét és a dél-alföldi Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Szolnok megyéket. A határokon átnyúló, de mindhárom ország önállóságát tiszteletben tartó együttműködés legfőbb célja a lerombolt vasúti és közúti kapcsolatok helyreállítása volt. Szinte szenzációnak számít ebben a térségben, hogy elkészült a Szeged– Temesvár száztizenhat kilométeres vasútvonal – amely 1945 óta nem üzemel – helyreállításának tanulmánya. A Csongrád Megyei Közgyűlés elnökhelyettese, Marosvári Attila szerint ha ma kezdenének a sínek lefektetéséhez, a kivitelezés 216 millió euróba, megközelítőleg ötvenmilliárd forintba kerülne. Az anyagi forrást majd az unió adja, ám az építkezés elkezdésének még nincs időpontja. A kivitelezést elsősorban a románok és a jugoszlávok szorgalmazzák, hiszen a Kelebia és Lökösháza közötti térségben nincs vasúti összeköttetésük Európával. Magyar szempontból is nagyon fontos a rehabilitáció, mert Dél-Alföldről csak nagy kerülővel lehetett a vasúton a Balkánra árut szállítani. A legendás történetű vonal magyar–jugoszláv szakaszán tizenkét kilométeren felszedték a síneket a második világháború után, ott teljesen elölről kell kezdeni a vasútépítést, de a pálya többi része csak felújításra szorul. A beruházás lelke a szegedi vasúti híd helyreállítása – amit a németek 1944-ben felrobbantottak –, és csak egyetlen tételként felemészti az építésre szánt összeg ötödét. Csak az 1914 előtti állapot megteremtését jelenti, ha a száztizennégy kilométeren újra járnak majd a gyorsvonatok. Ennél sokkal többet szeretne elérni a régiós közösség. Temes és Csongrád megye között javítani szeretnék a vasúti összeköttetést. Dél-Európa gazdasági felemelkedéséért fejlesztik az alföld–fiumei vasútvonalat, ami Nagyváradot, Békéscsabát, Szegedet, Szabadkát, Bácsalmást, Baját, Zágrábot és Fiumét köti össze.
A vasúttal párhuzamosan gyorsítják az autópálya-építést, s ehhez tartozna a négyes transzeurópai közlekedési folyosó részét alkotó Kiskunfélegyháza – Szeged – Csanádpalota – Arad – Lugos – Bukarest szakasza. Marosvári Attila szerint a grandiózus tervek közül ez valósul meg a leghamarabb, valószínűleg 2004–2006 között.
A Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégió hetvenhétezer négyzetkilométerén hatmillió ember, köztük több mint hárommillió magyar él. A rokoni, baráti kapcsolatok ápolását, a közvetlen találkozások egyszerűsítését szeretnék elérni új határátkelők nyitásával. Tiszasziget és Gyála között csak időszakosan üzemel az állomás, amelyet folyamatos működésre állítanak át. Új átkelőt építenek Ásotthalomnál, ami Homokhátság magyar lakosságának nyit utat Jugoszláviába. Helyreállítják a vízi közlekedést is, szorgalmazzák a Tisza nemzetközi vízi útvonallá minősítését.