A kedves néző egyik este felemelte a telefonkagylót, és arra kérte a Budapest Tv kevés önkritikával rendelkező műsorvezetőnőjét, hogy maszturbáljon, míg másvalaki arról érdeklődött Anettkától, hogy mennyibe kerül nála egy menet. Aztán egy reggel az egyik kereskedelmi adó DJ-je saját – kissé kétértelmű – technoslágerét játszotta le a sztár kigúnyolására: „Anettka, te / büdös görény mind, aki téged bánt…” Egy másik „művész” egyenesebben fogalmazott: „Attól vagy valaki, hogy mutogatod magadat a pénzen vásárolt műsorodban? … a hitvány tested az egyetlen tőkéd, amit te forgatsz, hogy a béna reklámod eladhasd…” – rappelte Dopeman, a budapesti Chicago, a VIII. kerület énekmondója. Egy nagy országos kereskedelmi csatorna pedig úgy gondolta: Anettka nélkül a honi televíziózás már nem ér semmit. Így esett, hogy a Budapest Tv sztárja, a bulvárlapok zsánere egy hónapon belül háromszor is szerepelt az RTL Klub műsorában.
A magyar televíziózás erőterében támadt zavart, az érthetetlen módon képernyőre kerülő figurák megítélését jól tükrözi néhány lapvélemény. Az Élet és Irodalom kritikusa így vélekedett egyikükről a Furcsa emberek című írásában: „a műsorvezető… aki láthatólag a fejébe vette, hogy megerősíti a szőke nőkkel kapcsolatos előítéleteket, bánatosan kancsalít ki Zsidró-frizurája alól, különféle lehetetlen és illetlen pózokba vágja magát a stúdióban, zavartan túlgesztikulálja ostoba mondatait, minden poénja rossz, minden mondata hamisan cseng…”
Hogy ez a médiatünet nem elszigetelt jelenség, sőt már szövődményei is vannak, arra a brit Guardian néhány héttel ezelőtti jegyzete a bizonyíték:
„Van a világon néhány igazán selejtes és borzalmas ember. Úgy tűnik, a legtöbbjük tévés műsorvezető… Dögunalmas, önmegszállott sztárok, akik mielőtt végleg eltűnnének az ovációban és a tapsviharban, eszeveszetten lubickolnak saját mocskukban.”
A Budapest Tv-vel és persze az óriási nézettségű valóságshow-kkal valami végérvényesen megváltozott a hazai médiában. Az értékelvű televíziózás – jelentsen bármit e fogalom – hívei már évek óta vészharangokat kongatnak, az ORTT panaszbizottsága pedig rendszeresen kifejti elmarasztaló véleményét a nézők által kifogásolt műsorokról. Az egyik testületi nyilatkozatban az szerepel, hogy „… a műsorszolgáltató egyértelmű felelőssége a szakmai színvonal megteremtése és annak megtartása. Gondoskodnia kell arról, hogy ne váljon kezelhetetlenné egy folyamat, és a sugárzott műsor a jó ízlés határain belül maradjon…”
– Ehhez azonban a tévétársaságok önkorlátozására lenne szükség, mert a bizottságnak a legkisebb mozgástere a műsorokkal szembeni minőségi kifogásokkal van – véli dr. B. Szabó Gábor, az Országos Rádió- és Televíziótestület panaszbizottságának soros elnöke, hozzátéve: az önkorlátozás egyelőre ritkán tapasztalt gyakorlat a műsorszolgáltatóknál.
Bár megjelennek nyilatkozatok, hogy a műsorszolgáltatók törekednek a törvény betartására, figyelemmel lesznek a kiskorúak személyiségfejlődésére, a testület már minden ilyen deklarációval kapcsolatban szkeptikus. A kereskedelmi csatornák is többszörös visszaesőnek számítanak, de ami leginkább kiváltja a nézők haragját, az egyes kistelevíziók ámokfutása. A beadott panaszok jelentős része minőségi jellegű, ám a testület éppen a minőségi ügyekben nem szankcionálhat. Határozatot nem hozhat az ügyben, csupán véleményét fogalmazhatja meg. Stiláris és ízlésbeli kérdésekben a bizottság nem illetékes, és a soros elnök szerint ez veszélyes is lenne.
– A televíziózás színvonalának hanyatlása a modern kor jelensége – mondja dr. B. Szabó Gábor. – A műsorok felett csak a néző ítélkezhet. A távirányítóval.
Némi tudományos önvizsgálat után azonban meggyőződhetünk arról, hogy a szombat esti pótcselekvésként a csatornaváltót összevissza nyomkodó tévénéző figyelmét épp az agresszív képsorok vagy a forró szexjelenetek ragadják meg, a legtöbben minden másról elkapcsolnak. A valóságshow-k kezdetben pontosan a szexuális töltés miatt voltak népszerűek. Persze többek felháborodását is éppen ez váltotta ki. November 4-én a Való világ lakója, Oki és az őt meglátogató Irén közt a plátóinál némileg többnek nevezhető kapcsolat képi megjelenítése miatt az RTL Klubot és szintén a szexualitás főműsoridőben való öncélú ábrázolása miatt a Tv 2-t az ORTT fél-fél órás képernyő-elsötétítéssel büntette. A verdikt azonban rámutat arra, hogy a televízió a hatalom által csak látszólag ellenőrizhető, a nézők által még kevésbé.
A fentihez hasonló határozat csak akkor születhet, ha a testület jogszabályi háttérrel tudja alátámasztani kifogásait, a médiatörvény azonban csupán azt állapítja meg, hogy szexuális tartalmú műsort csak 22 óra után szabad sugározni, illetve pornográfia nem kerülhet adásba. Ennek alapján felmerül a kérdés, hogy nem álságos-e minden rendelkezés, hiszen ha Oki és Irén történetesen nem főműsoridőben kerül intim közelségbe egymással, és nem szemléltetik a Kámaszutra extrém változatának minden pozitúráját, akkor az már – pusztán elméleti szempontból – nem káros a kiskorúak személyiségfejlődésére? A törvény hiányosságait és saját lehetőségeinek korlátait felismerő ORTT a kereskedelmi csatornák megzabolázását – az értelmezhetetlen színes piktogramok után – a sárga karikákkal vélte letudni. Ez azonban csak a testület újabb tekintélyvesztését eredményezte, hiszen a televíziózás felmerülő problémáit nem oldotta meg, sőt ehelyett még a nézőkben is indulatokat gerjesztett.
A hazai televíziózás néhány kiragadott jelensége és az azok feletti kontroll hiánya – politikailag korrektül fogalmazva – megosztja a közvéleményt. A médiaszakemberek azonban a publicisták és a háborgó nézők véleménye ellenére sem beszélnek válságról, és nem temetik a televíziózást. Verebes István nyomán szólva: elég az értelmiségi nyafogásból!
– Teljesen új típusú televíziózás van születőben a világon, nem csak Magyarországon, amelyben én már nem akarok részt venni, mert nem az én világom – mondja Horvát János, a Sport 1 felügyelőbizottságának elnöke. – A nagy tévéken belül még maradt néhány műhely, ahol igazi televíziót csinálnak, de jelenleg inkább a tematikus csatornák képviselik a hagyományos értelemben vett televíziózást. A Sport 1-ben dolgozó kollégáknak nem kell lemenniük kutyába. Itt az az érték, hogy ez sportcsatorna, nem pedig az, hogy szép ember mondja a híreket – fogalmaz az elnök.
Horvát János szerint a nyugat-európai nézőnek már nem kedvenc csatornája és kedvenc műsora van, hanem tematikus csatornái, amelyekre tetszése szerint kapcsolhat attól függően, hogy sportot, természetfilmet, zenét vagy sci-fit akar nézni. Ezt az igényt az országos kereskedelmi televíziók nem akarják kielégíteni, a közszolgálati tévé pedig – jelenlegi állapotában – nem tudja.
Persze lehet, előbb a közszolgálatiság fogalmát illene definiálni. Mert ennek pontos meghatározásával még mindig adós a médiaszakma.
– A közszolgálatiság változó fogalom, mást jelentett tizenöt éve, mint most. Régen kihagyhatatlan volt a köztévé műsorából az iskolatévé, ma már a technika révén van jobb megoldás a távoktatásra. Amikor még csak a közszolgálat közvetített sportot, annak más funkciója volt, mint ma, amikor több sportcsatorna is sugároz. Nem olyan köztévé kell, amely mindenfélét vállal a parlamenti közvetítéstől a környezetvédelmi műsorokig, hanem a közszolgálati műsorokat az emberekhez eljuttató, szakosított csatornákra lenne szükség – vélekedik Horvát János.
Általános nézet a szakértők között, hogy a lakosság főként olyan információkat vár el a médiától, amelyek a hétköznapi életben segíthetik, de egyre kevesebb ilyen műsor kerül a képernyőkre.
– Persze nem a paternalista televíziót sírom vissza, de kulturális élmény nélkül az érzelmi élményekre való képességünk is szegényedik. Valljuk be, hogy reális a szellem félelme a középszerűség vagy a közönségesség agreszszivitásától – mondja Horváth Z. Gergely rendező, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, aki úgy látja: az a baj, hogy a média üzletembere a nézettség elérése érdekében bármit megtesz és megtehet. Már-már csalhatatlannak érzi magát, pocsék árut is eladhat, mert a fogyasztóra hárítja a felelősséget, hogy miért vette meg.
A minőség hanyatlása mellett egyre aggasztóbb, hogy a műsorokban egyre több a hamisítás. A néző lassan már észre sem veszi, hogy átverik. A szórakoztató műsorokban a poénokat az alákevert nevetés helyettesíti, szerkesztők küldenek sms-t, hogy milyen nagyon jó a műsor. A talk-show-kban beépített emberek képviselik a társadalmat: a televíziók kialakítottak egy látszatközvéleményt, és úgy tesznek, mintha valóban teret adnának az emberek gondolatainak.
– Az úgynevezett „utca emberének” véleménye, ilyen mitizált formában, már nem biztos, hogy pozitív hatású a polgári fejlődés folyamatában: sok álság kerül az efféle „demokratizálódásba”, és ne felejtsük el, hogy ezek végül is szerkesztett műsorok! Mások döntik el, mi a fontos, mi nem – véli Horváth Z. Gergely.
A közvélemény fontosságát annyira hangsúlyozó kereskedelmi televíziók azonban a valóságshow-k szereplőinek például nem engedik meg a politizálást, a tényleges állampolgári létet. (György Péter egyenesen úgy fogalmaz, hogy „ez megalázó”.) Erre az az emlékezetes ügy világított rá, amikor Pongó – talán még Bárándy Péter számára is – a gyűlöletbeszéd határát átlépve alkotott jellemrajzot Orbán Viktorról (ti. „egy fasiszta érzelmű cigány”). Az eset után a szereplőket arra kérték, tartózkodjanak az efféle politikai megnyilvánulásoktól. A valóságshow cenzorai ezzel azt üzenték a társadalomnak, hogy civil ember ne nyilvánítson véleményt a közéletről.
A modern kommunikációelmélet egyik irányzata szerint a médiának (és ezen belül különösen a televíziónak) „a legfőbb funkciója a közösség integrációját elősegítő konszenzusépítés” – olvasható Császi Lajos A média rítusai című könyvében. Nagy kérdés, hogy a média irányítói mennyire akarják nagykorúnak tekinteni a nézőt.
György Péter, az ELTE esztétika és média tanszékének vezetője nem tartozik azok közé, akik a vészharangot kongatják. Úgy látja, hogy a magyar televíziózás jelenleg még tanuló szakaszban van, és ez okozza a problémákat: egy új, frissen szocializálódó nemzedék készíti a műsorokat, olyanok, akik egyelőre még csak rövid távon gondolkodnak. A mostani helyzet szerinte annyiban valóban mélypont, hogy a szerkesztők és a producerek semmire nincsenek tekintettel, és ennek elég kemény kulturális következményei vannak.
– A magyar kereskedelmi televíziózás azonban éppolyan, mint a kapitalizmus összes története: az első generáció nagyon durván viselkedik, aztán eltelik egy kis idő, és létrejön a Rockefeller Alapítvány – mondja a tanszékvezető. György Péter némileg engedékenyebb a sokak szerint a médiában soha nem tapasztalt nívótlanságot és elviselhetetlen butaságot megtestesítő Anettkával is. Szerinte ő csupán ezt a „vadtelevíziós” helyzetet használja ki, és tükröt tart a médiaiparnak. – Persze tanítania nem kellene – teszi hozzá, utalva Anettka médiaiskolájára, ahol a műsorvezetőnő utódjait neveli.
Ha hatásait nézzük, mindenképp igaz a megállapítás: sokkal nagyobb a gond a valóságtól egyre inkább elrugaszkodó Való világgal és a Big Brotherrel, ám nem a játékosok által végzett bugyuta feladatokkal és a szerkesztők ötlettelenségével van a legnagyobb baj.
– A probléma az, hogy a valóságshow a hírterületre is beszűrődik, és így a hírműsorokba is, mint a Tv 2 Naplójába – mondja Horvát János.
Így aztán gyakorlatilag hírré, eseménnyé válik a hétköznapiság; rosszabb esetben a közönségesség. Erről leginkább a bulvársajtó hírei tanúskodnak, mely újságokban majd mindennap címlapon szerepelnek a két valóságshow (ál)hírei. („A padödő felkészült Oki böfögésére” – harsogta világgá öles betűkkel címlapján nemrégiben a Blikk.)
György Péter lát pozitív változásokat a valóságshow-k szerkesztésében: Szerinte a szexualitás unalmassá vált a műsorban, tulajdonképpen a közönség nem érte be ennyivel. Kikövetelte, hogy a műsor olyan legyen, mint egy szappanopera, amelyben a hősöknek karakterük van.
Most már csak azt kellene tudnunk, hogy ezek a valóságos teleregények milyen erkölcsi tanulsággal zárultak. Egy brutális akciófilm azzal védhető, hogy a végén legalább a jó győz. De mivel mentjük fel a trágár és primitív valóságshow-kat, ha olykor a legbunkóbb szereplők nyerik meg a többmilliós díjat?
---------------------------------------------------------------------------------
A televíziózás persze főként üzlet, amelyet egyelőre a nézők fizetnek meg. Jelenleg 18 televízió tartozik az ORTT-nek több negyedéves műsorszolgáltatási díjjal. Közülük hat műsorszolgáltató már nem működik, viszont több mint 280 millió forint díjtartozást halmoztak fel. A műholdas (kis)tévék esetében felszámolási eljárások folynak, egy földfelszíni, megszűnt televízióval pedig a testület perben áll.
A működő műholdas televíziók összes tartozása 380 millió forint (egy évvel ezelőtt ez az összeg körülbelül félmilliárd forint volt, amelyet főként a Minimax, a Budapest Tv és a Magyar ATV tartozása tett ki). Három tévétársasággal folynak tárgyalások a díjak rendezésére, öt esetben pedig per folyik.
A működő földfelszíni televíziók közül egy halmozott fel jelentős műsorszolgáltatásidíj-tartozást, azonban vele a közelmúltban jött létre egy megállapodás a tartozás részletekben történő rendezésére. A földfelszíni műsorszolgáltatóknál is előfordulnak késedelmes fizetések, azonban ezeket általában egy negyedéven belül rendezik. Az ORTT kérdésünkre annak ellenére nem nevezte meg az adós televíziókat, hogy azok állami intézménynek, köztestületnek tartoznak. A hivatalos indoklás szerint nem akarják kellemetlen helyzetbe hozni a műsorszolgáltatókat.
Charles de Gaulle repülőtér
Hatalmas botrány tört ki a párizsi repülőtéren + videó
