z Államvédelmi Hatóság titkos archívumának feljegyzése szerint a hálózati (besúgói) felderítés megállapította, hogy az ország több nagy városában illegális ifjúsági csoportok alakultak, amelyek demokráciaellenes tevékenységet fejtettek ki. A valóságban a munka, amit ezek a papok végeztek, mindenekelőtt ifjúsági lelkipásztori tevékenység volt, lelkigyakorlatokkal igyekeztek rávezetni a fiatalokat arra, hogy a keresztény értékek felhasználásával készüljenek felnőtt életükre.
Országosan több mint kétszáz ilyen csoport működött, több ezer tanulót és munkásfiatalt „tartottak befolyásuk alatt”. A letartóztatási hullám 1952. augusztus 29-én indult meg a VI. főosztály vezetőjének utasítására, így őrizetbe vették Bulányi György és Juhász Miklós piarista papokat, Sőtér Tibor kapucinus szerzetest, Lakos Endre lelkészt, Sigmund-Strecke Ernő lelkészt, Jolsvai Hedvig szerzetesnőt, Vadas Szalézia szerzetesnőt és Ikvay László lelkészt, a Katolikus Ifjúmunkások Országos Egyesülete (KIOE) főtitkárát.
Hogyan kezdődött, mi volt ennek az előzménye?
– Sokan ma már az ifjúsági munkásmozgalmat öszszekapcsolják a kommunisták tevékenységével. De erről szó sincs, ez nem igaz – állítja Hollai Ferenc, a KIOE központi szervezőtitkára. Szerinte a katolikus ifjúmunkás- mozgalomnak országosan több mint tízezer tagja volt a harmincas években. A Magyar Munkásifjú című újság harmincezer példányban jelent meg havonta, főként munkásfiatalok írták, többnyire szociális kérdésekről, morális magatartásról, a tanoncok világáról, a tanonctörvényről és a munkásifjak jogairól esett benne szó. A mozgalmat a Tanácsköztársaság bukása után, 1920-ban azok az egyetemi hallgatók szervezték, akik látták, hogy mi történt 1919-ben a bolsevista uralom alatt, és elhatározták, hogy a szociális bajokat másképp kell orvosolni. Fejlődésnek akkor indult az egyesület, amikor 1936-ban csatlakoztak az egész világot átfogó munkásifjúsági mozgalomhoz, amelyet a szegény családból származó Joseph Cardijn belga kanonok vezetett. Az újszerű módszert hármas jelszó fémjelezte: „Láss–ítélj–cselekedj.” Magyarországon több szerzetesrend, de főként a szalézi szerzetesek voltak azok, akik a szegény sorsú munkásfiatalok, lelencgyerekek lelki nevelésének szentelték életüket. Láttak, ítéltek és cselekedtek. Nagyon sok pesti munkásgyerek munka végeztével a műhelyben gyaluforgácsban pihente ki a fáradalmakat, vagy ágyrajáró volt. Ezért tanoncotthonokat szerveztek. Hollai Ferenc emlékezete szerint csak Budapesten tizenkét tanoncotthont hoztak létre, ahol több száz inasgyerek talált otthonra, és kapott meleg ételt, italt.
A szellemi, lelki nevelés és a mérsékelt anyagi támogatás miatt nem volt véletlen tehát, hogy a katolikus munkásifjú-mozgalomhoz egyre többen csatlakoztak a második világháború után is. A katolikus munkásosztály összefogása, szervezeteinek megteremtése volt a cél. A kommunista párt elképzelése azonban akkor már nyíltan az egyházi iskolák államosítása, a szerzetesrendek feloszlatása, a hit visszaszorítása volt. 1946. november 2-án megjelent Rajk László rendelete, amelyben azonnali hatállyal feloszlatja a munkásifjú-mozgalmat mint fasiszta szervezetet. A formula ismerős. Politikai ellenfeleit az MKP, később az MDP is a „fasiszta” megbélyegzéssel tudta a leggyorsabban lejáratni, megsemmisíteni.
– Azt a szociális jogokat védő szervezetet oszlatták fel – szögezte le Hollai Ferenc –, amelynek Gát utcai központjában, a pincében, az ostrom alatt harminchat személyt bújtattak, zsidókat, katonaszökevényeket, német kommunistákat.
Mindszenty József hercegprímás tanácsára a mozgalom életben tartását legálisan az egyház keretein belül folytatták. Az ÁVH-nak azonban más a véleménye erről, illegális szervezkedésnek minősítette ezt a működési formát is. Hollait, a központi titkárt letartóztatták, Toldy Ferenc ávéhás százados veszi kézbe az ügyét, saját szavai szerint „hülyére verték” az Andrássy út 60.-ban, majd egy hét után kivitték a Buda-Dél koncentrációs táborba (volt Károly laktanya), ahol több ezer fogoly várt ítéletre. Közben megtalálták azt a nyomdát – Hollai Ferenc ennek technikai vezetője volt –, amelyik az egyházi könyveket nyomtatta, ezenkívül Mindszenty József és a katolikus hívők tiltakozó felhívásait az egyházi iskolák államosítása ellen. Olty Vilmos bíró egy évet szabott ki Hollaira, a büntetést Kistarcsán kellett letöltenie. Hogy miért ilyen keveset kapott? – ezt azzal magyarázta Hollai Ferenc, hogy Rákosiék nem engedték az úgymond reakciós, egyházi, papi perekben egy munkás érintettségét.
– Elképzelhetetlen volt – fűzte tovább a gondolatot –, hogy egy melós, én, a műszerész a munkásosztállyal szembefordulva odaáll a papok oldalára. Ezért aztán az egyházi perben, ahol tanúként szerepeltem, csak tanúként hallgattak ki, utána rögtön visszavittek az internálótáborba.
Az egyházi iskolák államosítása, a szerzetesrendek feloszlatása, a Mindszenty-per után a keresztény egyházak, közelebbről a katolikus egyház elleni üldözés, a papok megfélemlítése a Bulányi-perben csúcsosodott ki.
1952 nyarát írjuk. A Történeti Hivatalban található dossziék, feljegyzések nemcsak a Rákosi-rendszer kegyetlen módszereire mutatnak rá, hanem arra is, hogy a kommunista hatalom úgyszólván mindenhová beépítette besúgóit, ügynökeit, még az egyházon belül is kiépítették hálózatukat. A hálózati jelentések már 1949-ben arra hívták fel a figyelmet, hogy Bulányi György és Török Jenő piarista szerzetesek, valamint Ikvay Pfeiffer László káplán, a KIOE főtitkára a Központi Szemináriumban ötven pap és hittanár előtt kifejtette, hogy az országban a főiskolás és középiskolás ifjakból, másrészt a tanoncifjúság köréből illegális csoportokat hoznak létre. A cél az ifjúság erőteljesebb egyházi befolyásolása, valamint a klerikális (besúgói szóhasználat!) szellemben való nevelés. Ezzel megkezdték a papok bekapcsolását a mozgalomba. Egy másik ügynöki feljegyzés arról tanúskodik, hogy 1949 szilveszterén Tatán Bulányiék több mint húsz piarista szerzetes előtt ismertették célkitűzéseiket és módszereiket. A jelentés szerint mindvégig jelen volt Sik Sándor piarista tartományfőnök, aki felszólalásában utalt arra, hogy a mozgalmat a rend szívügyének tekinti, és mint a rend tartományfőnöke a szervezkedés vezetőjének tekinti magát. Ezen az értekezleten fejtette ki Bulányi György, hogy fel kell készülni a „katakombaéletre”, a továbbiakban nem lehet az ifjúsági csoportok összejöveteleit kápolnákban, előadótermekben tartani. Ezentúl csak sekrestyékben és magánlakásokban lehet találkozni lelkigyakorlatok ürügyén, a helyszínt sűrűn változtatva.
Nem sokkal később Budapesten, a piarista rendházban az illegális szervezkedés vezetőjévé Bulányi Györgyöt választották mint az „elsőt az egyenlők között”. Az országot maguk között öt kerületre osztották. Debrecen városát Bulányi György kapta, Szegedet Lakos Endre hittanár, Kiskunfélegyháza Himfy Ferenc segédlelkész, Pécs Ágoston Julián cisztercita szerzetes, Győr Divald István piarista szerzetes vezetésére lett bízva. Budapesten, a centrumban Juhász Miklós és Török Jenő piarista szerzetesek lettek irányításra kijelölve.
Közben az ÁVH is dolgozott, mert 1951. október 16-án a beépített emberek részletes jelentést készítettek, és a Bulányiék által terjesztett illegális, demokráciaellenes brosúrákat juttattak el Horváth Márton elvtárshoz (a Szabad Nép főszerkesztője, központi bizottsági tag). A főszerkesztő az ügyet jelentősnek tartotta, szerinte az ÁVH felderítőmunkájával párhuzamosan ezzel a kérdéssel foglalkoznia kell a pártszervezeteknek és különösen az ifjúsági szervezetnek, a DISZ-nek is. 1952. május 2-án a hálózat tagjai javaslatot készítettek az őrizetbe vételekre. A jelentés szerint mindezt azzal indokolták, hogy a Bulányi-féle szervezkedés valamennyi csoportjában rendszeresen rágalmazzák a Szovjetuniót és a népi demokráciákat, Török Jenő például „a sátán birodalmának” nevezte a magyar népi demokráciát, „amelyiknek jellegéből következik a gyilkosság, a hazugság, az erkölcstelenség, ahol elnyomják az egyéniséget, ahol nincs szabadság”. A Bulányi-féle szervezkedés demokráciaellenes tevékenységéről készült feljegyzés arra is kitért, hogy a mozgalom nagy súlyt helyezett a pedagógusok beszervezésére, módszertani kiképzésére, arra, miként szabotálják a demokratikus iskolai oktatást. A jelentés idézi Bulányit, aki azt hirdette mindenütt, hogy amennyiben valakinek lelkiismereti meggyőződése, hogy ez a rendszer nem jó, és a helyébe jobbat kell hozni, akkor nem bűn, ha szabotál.
Egyszóval a kiépülő hálózat már akkor jól működött. 1952 júniusában szorul a hurok a papi mozgalom vezetői körül. Az ÁVH titkos archívumának feljegyzéseiben azt olvashatjuk, hogy az első őrizetbe vételi javaslatot megelőzően utasítást kaptak az ügynökök, hogy más vonalakon ne folytassák a hálózatépítést (ügynökök beszervezését), „ne húzzák szét a frontot”, hanem az őrizetbe vételt úgy készítsék elő, hogy a vezetőknek ne legyen módjuk megszökni. A VI. főosztály célja nem volt más, mint a szervezkedés „lefejezése”. Ez 1952 júliusától augusztus végéig meg is történt, folyamatosak voltak a letartóztatások. A vizsgálat, a vallatás 1952. október végéig tartott. Párhuzamosan két ügy vizsgálata, két népbírósági per is zajlott, a Bulányi-féle mozgalom résztvevőinek pere és a pártőrség pere (Magyar Nemzet, 2002. augusztus 7.), amiben szintén érintettek voltak papok, mivel ők „szervezték be” azokat az ávéhás tiszteket, akiket valamikor munkásifjúként vallásos nevelésben részesítettek. Ebben a perben, ahol három ávéhás tisztet, valamint Sándor Istvánt halálra ítélték és felakasztották, a vádlottaknak azért kellett fizetniük, mert korábbi lelki vezetőikkel kapcsolatot tartottak. Tehát a két ügy átfedte egymást, voltaképpen egy ügy volt, hiszen a szerzetesek és papok a magyar ifjúságért akartak tenni valamit, akár a rendszer megváltoztatásának árán is.
Ikvay László lelkészt a Bulányi-féle perben ítélték el, Sándor István szalézi papot a pártőrség perében vonták felelősségre, mégis kettejüket szembesítették, hiszen a katolikus munkásifjúk szervezésében meghatározó szerepük volt. Sándor István és Ikvay László kihallgatását Jámbor Árpád ávéhás őrnagy vezette. Sándor Istvánt azzal gyanúsították, hogy tudatosan építette be a fiatalokat az ÁVH állományába, akik ott rendszerellenes tevékenységet folytattak. Ezt a hazugságot Sándor István másfél hónapos kínzás után „bevallotta”, de az ÁVH-nak ez sem volt elegendő. A tervezett bírósági tárgyaláson azt is bizonyítani akarták, hogy erről a tevékenységről Ikvay Lászlót, a KIOE főtitkárát rendszeresen tájékoztatta, tehát onnan kapta a megbízást. Ez azért volt fontos, mert a Bulányi-féle mozgalomnak egyik vezetője Ikvay volt. Bizonyítani kellett a széles körű rendszerellenes szervezkedést. 1952. október 15-én Jámbor Árpád szembesítési tervezetet készített, amelyet jóváhagyásra Vajda Tibor áv.őrnagyhoz nyújtott be. A forgatókönyvet Vajda jóváhagyta, és a szembesítésre másnap éjjel került sor.
Ez az az ávéhás Vajda, aki 1956-ban elhagyta az országot, és az ausztráliai Sydneyben telepedett le, ahol fogorvosnak adta ki magát, bár fogtechnikusi végzettsége volt. Egy ott élő özvegyaszszony felismerte Vajdát, aki az asszony férjét vallatás közben megölte. Az Ausztráliában kibontakozó drámát az ottani 9-es tévécsatorna követte nyomon, ám Vajda perelt, és ehhez hathatós segítséget kapott Kuncze Gábor belügyminisztériumától is. Mint ismeretes, Császár Józsefné, az akkori minisztérium személyzeti vezetője adta ki azt az igazolást, miszerint az ÁVH-nál nem folyt kínvallatás. Kuncze annak idején lényegében elismerte minisztériuma hibáját, de nem reagált a Császárné elbocsátását követelő kezdeményezésekre. Az ausztrál bíróság végül, a magyar igazolás ellenére, az özvegynek adott igazat a perben.
Nos, ilyen emberek kezébe kerültek ezek a papok. Végül is a megkínzott őrizetesekből annyit sikerült kicsikarni az éjszaka folyamán, hogy Sándor Istvánt a hadbíróság elé vigyék és halálra ítéljék. Az ítéletet végrehajtották. Ugyanebben a perben a többi között kivégezték Zana Albert és Farkas Ferenc ávéhás őrmestereket. Pokorni János tervezőtechnikus tizenkét évet kapott, Dániel Tibor kispapot agyonverték.
A másik perben a népbíróság Bulányi Györgyöt életfogytiglanira ítélte, Ikvay László tízesztendei fogházbüntetést kapott. A mozgalomban részt vevők jelentős részét súlyos börtönbüntetésre ítélték.
Bulányi György ma 14.30-kor tartja gyémántmiséjét a piarista rend Duna-parti kápolnájában (Budapest V., Pesti Barnabás utca).
Erdogan
Erdogan megerősítette álláspontját Ciprus kapcsán
