Angolszász összhang

Párizs és Berlin átfogó kezdeményezést tesz az EU közös kül-, biztonság- és vezetési politikájának megerősítésére. Amíg a Valery Giscard d’Estaing irányította alkotmányozó konvent még csak vitatkozik a közösség alaptörvényeinek részleteiről, addig a német kancellár és a francia államelnök konkrét elképzelésekkel lépett a nyilvánosság elé.

Gerhard Schröder és Jacques Chirac a jövőben elnöki kettőst akar az EU élére állítani. Az Európai Bizottság elnökét az Európai Parlament választaná, az Európa Tanács vezetőjét az állam- és miniszterelnökök. E kezdeményezés magában foglalja a két ország elképzeléseit. A franciák az EU-n belül a nemzeti kormányok erősítését szorgalmazzák, a németek a bizottságnak szánják a központi irányítást. „Ismét kitűnt, hogy az európai integráció számára oly fontos francia–német motor jól működik. A kompromisszum megfelel a két ország elképzeléseinek Európa jövőjéről” – hangoztatta a két politikus. Ha javaslatuk megvalósul, akkor véget ér az eddigi gyakorlat, amely szerint az EU elnöki tiszte félévenként cserélődött a tagországok között.
Schröder és Chirac ezenkívül egy EU-külügyminiszter beiktatását szorgalmazza. Az új hivatal vezetője mind az Európa Tanácsban, mind az EU-bizottságban helyet kapna. Ez az elképzelés megfelel az alkotmányozó konventet irányító Giscard d’Estaing tervének is, aki több sajtónyilatkozatban juttatta kifejezésre az EU-külügyminiszter pozíciójának fontosságát.
A konvent valószínűleg már a jövő hét elejére tervezett ülésén megvitatja majd az EU jövőbeni intézményeinek kérdését. A grémium szeretne határozott képet felvázolni még azon ünnepi aktus előtt, amelyet a francia–német barátsági szerződés megkötésének negyvenedik évfordulója alkalmából tartanak Párizsban.
A találkozó élénk visszhangot váltott ki Nagy-Britanniában is – írta londoni tudósítónk. Az egyik angol lap rajzot közöl, amelyen pap esketi össze Chirac francia elnököt Schröder német kancellárral, míg a háttérben a szintén menyasszonyi ruhába öltözött Tony Blair szárítgatja könnyeit. A brit politika mindig sanda szemmel figyelte, valahányszor a német–francia kettős túlságosan közel került egymáshoz.
A hét elején, amikor úgy látszott, hűvös a viszony Chirac és Schröder között, ezt a brit lapok meglehetős elégtétellel jelentették. Most, amikor kiderült, hogy a két nagy kontinentális EU-hatalom közös tervet dolgozott ki az unió kettős elnökségére, és Németország a francia kormány mellett áll abban a követelésben, hogy Szaddám Huszein ellen csak határozott bizonyítékok birtokában és egyértelmű ENSZ-felhatalmazással lépjenek fel katonailag, a Times megfogalmazásában Berlin ezzel vállalja a nemzetközi elszigetelődés kockázatát. Feltéve, ha – mint a Biztonsági Tanács februárban sorra kerülő elnöke – megvétózza a katonai beavatkozást Irakkal szemben. A jelek azonban arra mutatnak, hogy ez épp olyan megállapítás, mint az a híres egykori angol újságcím, amely szerint „A sűrű köd elvágta az európai szárazföldet Angliától”. A brit kormány, amely az iraki kérdésben, a terrorizmus elleni harcban és sok egyéb kérdésben hidat akar alkotni az Egyesült Államok és az EU között, minden francia–német közeledésben Nagy-Britannia elszigetelődésének veszélyét látja.