Ellavírozhat konzerviparunk

A hazai zöldség- és gyümölcstermés mintegy felét felszívja a harmadik válságát élő hazai konzervipar, amelynek uniós lehetőségei – anyagi és szabályozási elégtelenségek következtében – nem a legrózsásabbak. Míg az ágazat zöme ellavírozhat az unióban, a csatlakozás vesztese a paradicsomágazat lehet.

Kétszáz feletti vállalkozás mintegy kétszázmilliárd forintos nettó árbevételt ért el tavaly a zöldség-gyümölcs feldolgozóiparban, ezzel „megmozgatva”, azaz feldolgozva a 2,5 millió tonnás zöldség- és gyümölcstermés felét – nyilatkozta lapunknak Galambos József, a Magyar Tartósítóipari Szövetség titkára. A konzervipar kifejezetten exportorientált terület, ezért rendkívül érzékenyen reagál a világpiac hatásaira, nem véletlen, hogy tíz év alatt harmadik válságát éli e terület – tette hozzá.
A sorban az első a szovjet válság volt, amit tetézett a magánosítás, és az új szerkezetkialakítás. A második mélypontot az orosz válság okozta, és most szintén az exportpiacok válsága zajlik, de most a nyugati piacok is „bajban” vannak – mondta Galambos József. Hozzáfűzte: egy jobb gazdasági évben 400 millió dolláros exportot teljesít az iparág, ami a forinterősödés miatt tavaly 15 milliárdos kiesést okozott számára a dollárelszámolású piacokon, míg az euróelszámolású területeken tízmilliárdos a kiesés. Ezt a kiesést a konzervgyártók egy része a hatékonyság növelésével igyekszik kompenzálni, de ez a beruházások esetében némi tőkét feltételez. Viszont ez a szakma nem kiváló anyagi helyzetéről híres, és az uniós pénzügyi szektor által megjelölt minimális, a pénzügyi finanszírozáshoz szükséges szintet sem éri el a szereplők zöme. A forinterősödésre visszatérve a titkár kiemelte, az nem új keletű dolog, hanem egy tendencia, s talán nagyobb baj az, hogy egy szezonnal az EU-csatlakozás előtt még mindig hiányosságok tapasztalhatók a hazai szabályozásban.
Tavaly annak ellenére, hogy a konzervipar több nyersanyagot dolgozott fel, mint 2001-ben, az export teljesítménye a 2001-es 230 millió dollárról 180 millióra csökkent. A kisebb mértékű értékesítésből az következik, hogy a gyártók raktárra termeltek, és valószínűsíthető, hogy a készletszint mintegy százezer tonnával emelkedett – mondta a szövetség titkára.
Ilyen helyzetben természetesen kérdéses, hogy van-e kivezető út, vannak-e tartalékok, mert a forinterősödés előnyeit csak minimálisan élvezi a szakma, mert döntően belföldi beszerzést folytat, és minimális import alapanyagot dolgoz fel. Némi előnyt az importált csomagolóanyagok beszerzésénél lehet elérni, ennek konzekvenciáival a hazai csomagológyártóknak is számolni kell. Az energiaár- és a munkabér-emelkedés, valamint az inflációs szint szintén többletterhet jelent a konzerviparnak, ezért csak a nyersanyagbeszerzés terén lehet megszorító intézkedéseket tenni. Ezért a feldolgozók 20-30 százalékos nyersanyagár-csökkenést prognosztizálnak erre az évre, mert a forinterősödés hatásait csak így képesek kivédeni – mondta Galambos József, hozzátéve, hogy az elképzelés realitása még kétséges, mert egyáltalán nem biztos, hogy termelői oldalon erre fogadókészség mutatkozik.
Az unió zöldség- és gyümölcspiaci szabályozására jellemző, hogy nincsenek kvóták, kivételt képez a mediterrán országok miatt a paradicsom, amelynek termelését a tizenötök 8,2 millió tonnában szabták meg, és kilónként 8-9 forintnyi támogatást fizetnek utána. Magyarország paradicsomkvótája 130 ezer tonnában állapítódott meg a tárgyalások során, ami csepp az unió paradicsomtengerében, ezért valószínűsítető, hogy a hazai pardicsomfeldolgozás nem marad piacképes az EU-ban, amit alátámaszt, hogy pillanatnyilag is komoly piac- és vámvédelmi intézkedések vannak érvényben az uniós termékekkel szemben – mondta Galambos József. Az elnyert ezer-ezer tonnás őszibarack- és vilmoskörtekvóta szép, de minden bizonnyal e szegmensben nem következik be érdemi változás a csatlakozást követően sem. A gyümölcsfeldolgozás ugyanis periférikus terület, ami annyit tesz, hogy a támogatásokat meghirdetheti az agrártárca, de félő, hogy azok nem kerülnek kihasználásra. E területeket az EU termelő szervezeteken, úgynevezett PO-kon (Product Organization) keresztül szabályozza. Ilyen szervezeteken keresztül folyik a százmillió tonnás uniós zöldség- és gyümölcstermelés 40 százaléka, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy az EU ekkora termésmennyiséget támogat – tette hozzá Galambos József. Emlékeztetett rá, hogy a hazai öszszes zöldség- és gyümölcstermés csak két és félmillió tonna, tehát ezen a területen az uniónak semmi félnivalója nincs tőlünk.
Itthon az agrártárca ugyan preferálja az uniós PO-knak megfelelő termelő és értékesítő szövetkezeteket (TÉSZ), és a minőségi árutermelést segítő támogatás esetében plusz tízszázalékos támogatást nyújtott számukra tavaly, és remélhetőleg ezt az idén is folytatja, de ma a Magyarországon bejegyzett TÉSZ-ek beszállítási aránya nem éri el a két százalékot – nyomatékosított a titkár. Ezért a minőségi árutermelést szolgáló támogatást az EU-tagságtól függetlenül egy átmeneti, minimum hároméves időszakra érdemes lenne fenntartani – tette hozzá Galambos, kiemelve, hogy az ismert támogatási formáktól eltérő támogatási rendeleteket, mint például az ágazati hitelek kamattámogatása, az agrártárca az első körben elutasította. (De már a feldolgozóipar és a termelői érdekegyeztető tanácsok új stabilizációs programjukat elkészítették.) Ezért óriási előrelépést jelentene, ha Magyarország teljes egészében képes lenne a csatlakozást követően működtetni azokat a brüsszeli forrásokat, amelyek a PO-khoz kötődnek. Emellett preferálni kellene egy átmeneti időszakra a szerződéses kapcsolatrendszereket, ha úgy tetszik, az integráció, és azon keresztül működtetni a támogatásokat – vélte Galambos József.