Én nem tudom...

Én nem tudom, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatásnak melyek a feltételei. A politikusok ezt a kérdést szinte mindig az úgynevezett politikai műsorok szempontjából nézik; kié a Híradó, A Hét stb., bár valószínűleg éppen ezeknek a műsoroknak a túlzó kisajátítása és elfogultsága teszi gyanakvóvá a nézőt a „közszolgálat” iránt. A jobboldali „médiaszemélyiségek” nem rendelkeznek a rejtőzködés, a mimikri képességével, ezért náluk nem a „lóláb lóg ki”, miként a balliberális fenoméneknél, hanem egész lényükkel nyíltan vállalják a lóláb szerepét. S úgy vélik, ezért glóriát érdemelnek.
Ez nem szakmai kérdés. Ez a habitusból ered. A baloldal vérében van, hogy hazudni „csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”. A liberális guru Voltaire-t játszik, nem Háry Jánost. Sokan úgy vélik, hogy a kiegyensúlyozottság azt jelenti, egyet erre, egyet arra. Ha a liberális sajtóklubok (elképesztő önbizalommal terpeszkedő) tagjai nagyokat és bölcseket mondanak, hadd mondjanak nagyot ugyanannyi ideig, ugyanott a konzervatív közírók is. Nem baj, ha a vélemények nem ütköznek, hanem messzire elkerülik egymást, a nézőnek amúgy is a „szaftos beszéd” a fontos. Lehet persze, hogy a vélemények ütköztetése némi haszonnal járna azok számára, akik eligazodni akarnak a világban, a hülyeségek ütköztetése azonban csak az általános bornírtság növekedését eredményezheti. Tájékoztatni kellene az embereket, nem feltüzelni. A tájékoztatásnak persze nem a politikai adások, eszmefuttatások, publicisztikák az egyetlen lehetséges eszközei. A jobboldal különösen ott szenved hátrányt, ahol a médiumok az ideológiát, az életszemléletet és életérzést szórakoztatásnak vagy a hétköznapi valóság tükrözésének álcázzák, s így a legnagyobb természetességgel szivárogtatják be az emberek tudatába és képlékeny érzelmeibe.
Találtam egy jópofa esetet – legolvasottabb napilapunkban –, amelynek ugyan semmi köze a politikához, de híven és mulatságosan kifejezi, milyen az, amikor a zsurnaliszta eleget kíván tenni (egy füst alatt) a pró és a kontra követelményeinek. Az újság két egymást követő napon adott hírt az influenza elleni védőoltásokról, fogékony olvasóit komoly dilemma elé állítva.
Szerdán: „Oltással az influenza ellen. Országos kampányt indított az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) az influenza megelőzésére. Az akció keretében több ezer plakáttal figyelmeztetik az embereket arra, hogy védekezzenek oltással a kór ellen…
…Az elmúlt ötven évben Magyarországon harmincnégy influenzajárvány volt (és összesen 22 500 halálos áldozat). Princz Gyula, a László-kórház főorvosa elmondta: gyakran egészséges fiatalemberek kerülnek a kórházak intenzív osztályára és halnak meg influenza okozta szövődményekben – szinte menthetetlenül – néhány nap leforgása alatt.”
Bár nem egészen értem, miért szükséges egészséges fiatalembereket az intenzívre vinni, s az se világos számomra, miként lehet meghalni „szinte menthetetlenül”, még aznap beoltattam magamat, tekintettel arra, hogy Komáromi Zoltán, az Orvosi Kamara háziorvosi szekciójának elnöke „figyelmeztetett a sajtó felelősségére”, mivel „a háziorvosok munkáját nehezíti egy-egy, az oltások veszélyeiről szóló hír”. Mint mondotta: „eddig Magyarországon ötmillió védőoltást adtak be, ám súlyos szövődményt egyetlen esetben sem jelentettek a háziorvosok.”
Viszont másnap, csütörtökön bal karomban az oltással ezt olvasom: „Nem csak használ, árthat is. A harmincas éveiben járó Baranya megyei férfi állítja: az influenza elleni védőoltástól bénult le átmenetileg, s vesztette el látását végleg az egyik szemére … L. Tamás nem tudja a vizeletét tartani, s lábai … gyengék. Csatári Gyula hasonlóképpen járt … a védőoltással, kis híján meghalt. Ki kellett venni egyik veséjét, megromlott a látása, cukorbeteg lett, csak vasbetétes ortopéd cipőben tud járni…”
Most már szívtam volna vissza a védőoltást, de elkéstem vele.
Nos, ez olyan, amikor egyik nap arra biztatják az embert, lépjen be a MIÉP-be, másnap pedig arról győzködik, hogy jobb az SZDSZ.
Hogy a „kiegyensúlyozott tájékoztatás” okozhat-e látási zavart és vasbetétes cipőt, én nem tudom…