Kényszerpályán mozog a jegybank

A jegybanknak a több irányból tapasztalható nyomás ellenére alig maradt mozgástere a monetáris politikát illetően, és az egyetlen, helyes utat választotta – olvasható ki az ICEG Európai Központ elemzéséből. A reálkamatszint ugyanakkor – annak ellenére, hogy többen a rés csökkentését szorgalmazzák – nem tekinthető magasnak, és ez a trend vélhetően fennmarad 2003-ban is.

Modern gazdaságokban a monetáris hatóságnak egyetlen végső célja lehet: az árstabilitás, kiegészítve a pénzügyi rendszer stabilitásának fenntartásával – áll az ICEG Európai Központjának közelmúltban megjelent elemzésében. Ennek megfelelően a szervezet szerint a jegybank helyesen tette, hogy minden eszközzel az infláció letörésére koncentrált, különösen akkor, amikor a gazdaságpolitika két másik pillére – a jövedelem- és a fiskális politika – ezzel ellentétes irányban mozgott. (Jól alátámasztja ezt a megállapítást a 2002-ben elért, nagyjából 13 százalékos reálkereset-növekedés, illetve a horribilis mértékű, a GDP-hez mérten 9,4 százalékos államháztartási hiány.) A jegybank számára nem maradt más lehetőség, mint a kamatpolitikával jelezni, hogy a gazdaságban jelentős inflációs veszély maradt fenn. A monetáris környezet sajátossága – írja az elemzés –, hogy a kamatcsatorna alig működik, és elsősorban az árfolyamcsatornának van erőteljes hatása.
Az ICEG rámutat arra, hogy a hazai infláció távolról sem tekinthető alacsonynak: az unióhoz most csatlakozó kelet-európai országok közül 2002-ben csak Szlovéniában várható magasabb infláció, mint Magyarországon, míg a többi gazdaságban a pénzromlás dinamikája sokkal alacsonyabb.
A kamatpolitika értékelésénél az ICEG szerint azt is figyelembe kell venni, hogy jelenleg nem tekinthető kiugrónak – akár előretekintő, akár hátratekintő inflációval számoljuk – a forinton fennálló reálkamatszint. Ha összehasonlítjuk a reálkamatok alakulását más, hasonló fejlettségű, illetve helyzetű gazdasággal, akkor a 3-3,5 százalékos reálkamatot nem lehet túlzottnak tekinteni. (Figyelemre méltó tény az is, hogy a Reuters legutóbb megjelent elemzői felmérésében az idei évre várt átlagos reálkamatérték 2,5 százalékos.) A reálkamatok szintje hasonlóképpen nem tekinthető túlzottnak a 3,5-4 százalékos reálnövekedés mellett, figyelembe véve Magyarország feltörekvő és felzárkózó gazdasági jellegét. Az elemzés szerint óvatosnak kell lenni a forint felértékelődése és a versenyképesség romlása közötti közvetlen erőteljes kapcsolat feltételezését illetően is. A gazdaság versenyképességét – mutat rá az ICEG – több tényező együttesen határozza meg: az árfolyam alakulása a versenyképesség fontos, de csak egyik tényezője. A hazai vállalatok versenyképességét az elmúlt időszakban a forint felértékelődése mellett erőteljesen rontották a romló konjunkturális kondíciókat követően visszaeső beruházások, a termelékenység növekedésében érezhető törés, a közvetlen tőkebefektetések beáramlásának lassulása, a termelékenység növekedésével inkonzisztens mértékű bérnövekedés. Ezen tényezők hatása a versenyképességre sokkal erőteljesebb volt, mint az árfolyam alakulása – olvasható az ICEG elemzésében.
*
A Magyar Bankszövetség megítélése szerint a reálkamatok nagyon magasak Magyarországon az euróövezet reálkamataival összevetve. Ezzel szemben a támogatott kamatozású hiteleknél, a lakáskölcsönök többségének esetében szinte zéró költséggel, nulla reálkamattal járnak együtt – nyilatkozta Nyers Rezső, a Magyar Bankszövetség főtitkára az MTI-nek. Hangoztatta: olyan monetáris politikát lenne célszerű folytatnia a magyar jegybanknak, amely alacsonyabb kamatokkal támogatná a termelő beruházásokat.