Gerhard Schröder felháborodott kirohanásának oka nem más, mint hogy a hazai és külföldi lapok szerint a politikusnak immáron negyedik házassága is válságba jutott. Magyarán, a kancellárnak új barátnője van. A kezdetben apró hólabdának bizonyuló pletyka viharos gyorsasággal lavinává terebélyesedett, az ügy bíróság elé került, s január 21-én tárgyalják a kancellár keresetét két újság ellen. A politikusok magánéletével szívesen foglalkozó sajtó – mindenekelőtt a bulvárlapok – valóban megtette a magáét, hogy bosszantsa Schrödert és feleségét, Dorist. Az intim szféra mindenkit megillető védelme azonban nem az egyetlen ok arra, hogy magyarázatul szolgáljon a kancellár kirohanására.
A szeptember 22-én lezajlott parlamenti választás óta eltelt időszak eseményei eleve megtépázták azt a viszonyt, amely előzőleg az SPD elnökét a „médiakancellár” trónjára emelte. A szakszervezetek mellett Schröder egyik leghatásosabb szövetségesének a televízió bizonyult már a négy évvel korábbi, 1998-as szavazás alkalmával is. A kampányhadjárat során a kitanult ügyvéd tanúbizonyságát adta színészi tehetségének, minden helyzetben az idegesség vagy görcsösség jele nélkül állt a kamerák elé, és meggyőző biztonsággal adta elő mondanivalóját még akkor is, ha annak tartalma semmi jelentős újdonságról sem számolt be. Markáns, férfias, a legtöbb nő szemében vonzó, a férfiak perspektívájából bizalmat keltő megjelenésével kiütéses győzelmet aratott a média hatását mindig lenéző és figyelmen kívül hagyó Helmut Kohl felett. A kettőjük közötti optikai hatás különbsége eleve vesztesnek pecsételte meg az „egyesítés kancellárját”.
Az első törvényhozási időszak befejeztével és az újabb választás kihívásának előterében a médiát elemző szakértők ismételten Schröder előnyét látták, ezúttal Edmund Stoiberrel szemben. A kereszténydemokraták kancellárjelöltje valóban nem rendelkezett azzal a behízelgően lezser modorral, mint kihívója. Ilyen előzmények után valóban meglepetésnek számított, hogy a német politikai és televíziós életben mindeddig ismeretlen és az Egyesült Államoktól átvett tévépárbaj első menetében a bajor tartományi miniszterelnök javára billent a mérleg. A hiányosan felkészült és elsődlegesen spontán improvizációs készségében bízó kancellár a rövidebbet húzta egy sokkal alaposabban informált és a tényeket hűvös meggyőződéssel előadó konkurenssel szemben. Mai szemmel nézve megállapítható, ettől kezdve – ha csak lassú iramban is – fokozatosan csökkent az a nyomasztó fölény, amely az SPD-elnök televíziós hatásában gyökeredzett. A tavaly csak minimális előnnyel kiharcolt választási siker, a kampány során eltitkolt gazdasági nehézségek, az új SPD/ Zöldek-kormány rosszul sikerült rajtja, az amerikai–német viszony feszültsége, az emelkedő munkanélküliség és a csökkenő GDP-növekedés, a megroppant szociális rendszer, a közalkalmazottak fenyegető és csak az utolsó pillanatban feltartóztatott sztrájkja és a február elején soron következő tartományi választások várható eredményének kiábrándító előjelzései új helyzetet teremtettek a médiapiacon is. Az újságírók kommentárjainak és kérdéseinek stílusát már régen nem a mindig rendelkezésre álló és vidám benyomást keltő kancellár iránti szimpátia hatja át. A hajdani hercigeskedés helyére a problémák szülte számonkérés került – még a legjoviálisabb riporter sem engedheti meg magának, hogy átlépjen a mindennapok gondjain, és olyan passzal szolgálja ki a kancellárt, amelyből kapásgólt lehet lőni. Gerhard Schröder körül megfagyott a levegő. A politikai tél szele dermesztően hat, és befolyásolja a kancellár hozzáállását – a képernyőről már nem az a „sunny boy” flörtöl a nézőkkel, mint egykor.
Nem csoda, hogy hangulatát tovább rontja a házassága körül kipattant sajtóhullám, bár ennek szításától az elektronikus média – tévé és rádió – elhatárolja magát, átengedve a valóban kétes értékű hadjáratot a nyomtatott sajtónak. De a bulvárlapok akciója – az eladott példányszám növelését szolgáló szenzációhajhászás mellett – nem nélkülözi a józan politikai, jogi és pszichológiai hátteret sem.
Efféle gyanúsítással a kancellár egyszer már szemben találta magát. 1999-ben a sajtó azt állította, hogy viszonya van biztonsági őreinek egyik női tagjával. Schröder és a szóba hozott hölgy pert indított – és nyert. A mostani találgatás a kancellár családi válságáról két regionális német lap (a Märkische Oberzeitung és a Südwest Presse) hasonló szövegű cikkére támaszkodik. A házaspár állítólag nyilvánosan és hangosan veszekedett a minap azért, mert a férj több ízben akkor sem tölti hannoveri lakásukban az éjszakát, ha azt nem indokolják a kancellári teendők. Gerhard Schröder ügyvédje most azt kérvényezi a bíróságtól, tiltsa meg a lapoknak e hír – vagy kacsa – terjesztését.
Nemzetközi dimenziót egyébként akkor kapott a „belnémet” ügy, amikor a több mint kétmilliós példányszámban megjelenő angol The Mail on Sunday hetilap átvette a témát és a szigetország bulvársajtójának brutális hagyományait követve megtoldotta egy lépéssel: a kancellárnak viszonya van az n-tv televíziócsatorna egyik újságírónőjével. A cikket az érintettek – Gerhard Schröder és Sandra Maischberger – fényképei díszítették. A labda Londonból azonnal visszapattant a kontinensre és a Ruhr-vidéken megjelenő Westdeutsche Allgemeine Zeitung (WAZ) már úgy tálalta a szenzációt, hogy az angol sajtó szerint a kancellárnak új barátnője van. A lap azóta ugyan bocsánatot kért a „sajnálatos tévedésért”, de a szaftos pletyka állítólagos részleteiről ekkorra már több millióan olvashattak.
Schröder és a média viszonya pillanatnyilag két sínpáron halad. A szivárványsajtó pletykákra támaszkodó feltételezésekkel bosszantja, a komoly zsurnaliszták az ország valóban kritikus helyzetére vonatkozó kérdésekkel idegesítik. Két merőben ellentétes témakör – azonos hatással. A „médiakancellár” egykori fénye halványodik. Erre utal a közszolgálati ARD legutóbbi lépése. A népszerű vasárnap esti beszélgető műsort vezető Sabine Christiansen január 19-re egyedüli vendégként meghívta Gerhard Schrödert. Az adást szervező szerkesztőség azonban – tekintettel a két héttel később lebonyolítandó tartományi választásokra – visszavonta e meghívást, hivatkozva a politikai esélyegyenlőség fontosságára és az ellenzék biztosra vehető ellenállására. A szövetségi sajtószóvivő, Béla Anda tiltakozását a műsorért felelős Norddeutscher Rundfunk udvariasan, de határozottan visszautasította.
tomorrowland
Így borult lángba a Tomorrowland fesztivál nagyszínpada – képek
