Rosszkedvű lovaglás télvíz idején

A lovak egy pillanatra megtorpannak, szétszaggatott őzmaradványok hevernek a lábaink előtt. A havat már sötétpirosra festette a vér, bizonyára éjszaka támadták meg a védtelen állatot. Túravezetőnk, Kuncsik István, egykedvűen jegyzi meg: – Ez egyre gyakoribb látvány. Elszabadult, éhes kutyák csatangolnak a Mátra erdeiben, és megtámadják a még fiatal állatot. Aztán ami marad, arra jönnek a rókák. Persze az sem ritka manapság, hogy orvvadászok a hajnali órákban lövik le a tiltott zsákmányt, és ami kell nekik, azt elviszik, a többi marad a vadon élő állatoknak. Ez itt a kutyák bűne.
Gyöngyössolymosról indultunk egy kis lovascsoporttal Lajosházán át, hegyeken-völgyeken keresztül egészen Mátraszentimréig, Galyatetőig. Egy ilyen út két-három óráig is eltart, ügetve, vágtában harminc kilométert kell megtenni. A viszszaút ugyanennyi.
– Néhány éve két-három ilyen túrám volt egy héten – mondja a vezetőnk. – Ma jó, ha havonta egy ilyen utat meg tudok szervezni. A Széchenyi-tervre is beadtam a pályázatot, szerettem volna a tízlovas istállómat felújítani, meg a házamból egy kis panziót kialakítani, most annak is vége. Pedig az új hatalom politikusai megígérték, hogy minden marad a régiben. Lesz kedvezményes hitel a kisvállalkozóknak, de leült az egész. Idegenforgalomról alig lehet beszélni. A Mátra környéki falvakban, városokban egyre több a munkanélküli, örülnek, ha megvan a kenyérrevaló, nemhogy a gyerekeiket egészséges életre neveljék, lovagoltassák. Több mint tíz éve a lovagoltatással, a lovasturizmussal foglalkozom, s hiába küzd az ember, hiába dolgozik, nincs látszatja semminek. Tőke nélkül nem megy.
Az erdőben, az erős folyású pataknál egy őrlőmű mellett haladunk el. A kisvasút síneit sűrű inda hálózza be, mert a Galyatető felé tartó vasút évek óta nem üzemel. A hidat elmosta a víz, a sodrásban megyünk. Csend van körülöttünk. Az üzem épületei üresek, az ablakok betörve, néhány nyitva felejtett ajtót csapdos a szél.
– Nem is olyan régen a környékbeli kőbányákból itt őrölték a követ, sok embernek adott munkát – mutatott lovaglópálcájával Kuncsik István az őrlőüzemre. – A privatizáció itt is a Kádár-rendszer hatalmasságainak kedvezett. Ezt a nagy értéket a helyi termelőszövetkezet elnöke szerezte meg, most üresen áll. Gyöngyösorosziban sem könnyebb a helyzet, a bányák bedőltek, munka sehol nincs.
Utunk egynegyedénél megálltunk pihenni a lajosházi fogadóban. Laci, az üzletvezető barátságosan fogadott bennünket, ahogy illik ilyenkor, a nagy hidegben, egy kupica törkölypálinkával. A vendéglős szerint ma már ritka a betoppanó vendég, a hátizsákos turista, aki még igénybe venné a szállást. Főként külföldi vadászok járnak erre. Pedig nem drága itt az étel, az ital, egyszerűen nincs pénzük az embereknek.
A beszélgetésbe bekapcsolódott egy rózsaszentmártoni fiatalasszony, aki arról panaszkodott, hogy csak alkalmi munkákat kap a környéken, és ez nem a végzettségének megfelelő. A faluban életerős emberek dolgoznának, de nincs mit és nincs hol. Végső kétségbeesésében a miniszterelnökhöz fordul levélben segítségért. Ugyanis hiába van mérlegképes könyvelői szakvizsgája, hiába ért a számítógép kezeléséhez, a Mátra környéken sehol sem kap munkát.
– A kormány azt ígérte, ezt hallottam a televízióban – mondja az asszony –, hogy biztosítja a megfelelő végzettséggel rendelkezőknek az interneten keresztüli otthoni munkát. Sőt pályázat útján számítógéphez juthatnánk és beszerelnék az internetcsatlakozást is a lakásba. De hiába fordulok ezzel a kérdéssel a Munkaügyi Minisztériumhoz, szóba sem állnak velem. Hová menjek? – fordul hozzánk tanácstalanul. Csaknem tíz évig volt bérelszámoló egy termelőszövetkezetnél, de az tönkrement, évekig egy élelmiszerbolt könyvelőjeként dolgozott, de az is bezárt. Legutóbb Gödöllőre járt a Sony céghez dolgozni, de a tavalyi létszámleépítés őt is elérte. Most egyedül neveli középiskolás gyerekét, s nyugdíjas szülei támogatására szorul. – Hát élet az ilyen? Ide jutottunk? – kérdezi.
Mit is lehetett volna válaszolni. Mondtam volna, hogy a „jó király” csak a mesékben van? A napi hírekből tudjuk, hogy az ország más vidékeiről is ezreket bocsátanak el, a napokban a székesfehérvári IBM-től több mint háromezer ember került az utcára. Az előrejelzések szerint – részben a multinacionális cégek jóvoltából – a közeljövőben negyvenezernél is több embert bocsátanak el a munkahelyéről.
Folytattuk utunkat Galyatető felé. A lovakkal lépésben indultunk felfelé a keskeny hegyi ösvényen. A hó ismét szállingózni kezdett. Mondja a rádió, hogy hideg telünk lesz.