Sejtnek feltámadása

A raeliánusok szektája kétségkívül a legnépszerűbb az ufóvallások között, ám hitvallása semmivel sem több, mint a természetfeletti fogalmának a technológiafelettiség szintjére degradálása.

Carl Jung Modern mítosz az egekben látott dolgokról című írásában arról értekezett, hogy a „kollektív psziché hosszú távú átalakulását vetítik előre” azok a jelenségek, amelyek során Isten, mint mindannyiunk életére hatással lévő földöntúli erő, szerepét lassan a repülő csészealjak lakói veszik át. Pedig tanulmányának írása idején még talán Jung sem hitte volna, hogy az ezredfordulón mily komoly szerep jut majd a földönkívülieknek az emberiség kommersz kultúrájában és önmeghatározási kísérleteiben.
A tudományossággal összeegyeztethető világmagyarázat iránti igény miatt egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek az olyan vallási mozgalmak, amelyek nem csupán a repülő csészealjak utasaival azonosítják a Szentírás angyalait, de mindeközben a kereszténység alapelemeit is beépítik mítoszaikba. Ezen ufóvallások számára a földön kívüli lények létezése csupán abban az értelemben paranormális, hogy az általuk képviselt technológia az emberiség jelenlegi, „primitív” tudásával egyelőre felfoghatatlan. Ezáltal a természetfeletti fogalma a technológiafelettiség szintjére degradálódik. E mozgalmak úgy próbálják megőrizni a transzcendentalitást, hogy annak paradox módon többé semmi köze ne legyen a természetfelettiséghez. Az ufóvallások szerint immár nem az Isten, hanem a repülő csészealjak – technikai fejlettségük okán – nem kevésbé mindenható utasai azok, akik nyomon követik földi életünket, hogy utána ítélhessenek elevenekről és holtakról.
Az effajta ufóvallások egyike a raeliánus mozgalom is, amely a minap – talán nem véletlenül éppen karácsony tájékán – az első emberklón létrehozásának hírével keltett világszenzációt. A vallási mozgalom története 1974-ben kezdődött, amikor egy Claude Vorilhon nevű francia autóversenyző, popénekes és újságíró – a későbbi Rael – közreadta Le livre qui dit la verité (Az igazmondó könyv) című kötetét, amelyben beszámol a földönkívüliekkel történt első találkozásáról, valamint arról, hogy azok miként vélekedtek az emberiség és a világegyetem jövőjéről. Azóta a raeliánus egyház a világ legnagyobb repülőcsészealj-vallásává nőtte ki magát – állítólag harmincötezer híve van nyolcvanöt országban.
Vorilhont először a hetvenes évek elején vitték magukkal a földönkívüliek – az elohimok –, akik egy repülő csészealj fedélzetén hat napon át magyarázták neki a Biblia „valódi” jelentését, amelyet a vallásalapító a későbbiekben az Üzenet néven emlegetett. Eszerint a földi élet sem isteni teremtés, sem pedig evolúció, hanem földön kívüli biotechnológusok munkájának eredménye, akik az embert a „saját képükre” alkották meg. Azonban a földönkívüliek küldötte szerint bolygójának lakossága félt a mesterséges életformák megteremtésének következményeitől, ezért az elohim tudósokat arra kötelezték, hogy kutatásukat a biztonság kedvéért egy távoli bolygón folytassák tovább. A tanítás szerint a sátán nem más, mint az elohimok azon frakciójának a vezetője, amelynek tagjai kritizálják a tudósok kutatásait és eredményeit.
Láthatjuk: a raeliánus vallás erőteljesen épít korunk emberének a biotechnológiával és a génmanipulációval kapcsolatos félelmeire. Nem meglepő, hogy a raeliánusok a klónbirka, Dolly megszületését az elohim jelenéseinek megerősítéseként értékelték, annak bizonyítékaként, hogy az emberiség lassan valóban eléri az elohimok által már régen meghaladott technológiai szintet, amely lehetővé tette a földi élet létrehozását.
Azonban a raeliánus egyház tanításaiban nem csak a fentiek értelmében játszik lényeges szerepet a klónozás. Rael 1975-ös, második „találkozásáról” szóló könyvében arról számol be, hogy egynapos látogatást tett azon a bolygón, amelyen az elohim tanács tagjai mellett több ezer földi ember is lakik – köztük Jézus Krisztus és Mohamed –, akik hozzásegítették az emberiséget ahhoz, hogy primitív szintjéről továbbfejlődhessen. Ezek a szerencsések a bolygón örök életet nyernek egy gép segítségével, amely egyetlen szempillantás alatt képes klónjaik létrehozására. Szintén a klónozás eszközével gondoskodnak az arra érdemesek megbüntetéséről is: akik a földön a roszszat szolgálták, azok a bolygó működéséhez elengedhetetlen „piszkos munkákkal” foglalatoskodnak a világ végezetéig, klónként születve újjá időről időre.
Abban, hogy a – magát később Jézus féltestvéreként bemutató – Claude „Rael” Vorilhon vallási mozgalma ily nagy népszerűségre tett szert, nem kis szerepe lehet annak, hogy a tudomány eredményeit a raeliánusok mindig saját igazuk álátámasztására tudták felhasználni.
Sőt a raeliánus egyház nem csupán szavakban támogatja a klónozási technológia fejlesztését. Rael 1997 márciusában jelentette be a Valiant Venture Ltd. nevű cég megalapítását, amelynek egyik célja az, hogy „klónsegélyt” nyújtson azoknak a szülőknek, akik nem természetes úton, hanem klónozással szeretnének utódokat. A vállalkozás egyúttal azt is garantálja, hogy megőrzi a kliensek gyermekeinek sejtmintáit annak érdekében, hogy korai halál esetén az utódot újraklónozhassák. A vállalkozást egyébként a Bahama-szigeteken jegyezték be, ahol a klónozást nem tiltja törvény. Mindemellett a raeliánus egyház már 1998-ban bejelentette: erkölcsi és anyagi támogatásban részesíti a chicagói dr. Richard Seed kutatásait, aki vállalta, hogy az 1999-es év közepéig sikeresen klónoz egy csecsemőt. Dr. Seed például ilyen kijelentéssel kommentálta ez irányú tevékenységét: „A klónozás és a DNS újraprogramozása az első lépés afelé, hogy eggyé váljunk Istennel.” Így aligha meglepő, hogy tevékenysége vehemens ellenreakciókat váltott ki. Végül – nem utolsósorban a történelmi egyházak tiltakozása miatt – a bahamai kormány zárolta a Valiant Venture Ltd. vagyonát.
Ennek ellenére úgy tűnik, a raeliánus egyház hívei mára elérték céljukat, amely abban állt, hogy az elohimok technológiai tökéletessége felé vezető út egyik legjelentősebb lépését megtéve létrehozzák az első emberi klónt. Igaz, az utóbbi időben többen kétségbe vonták a klónbébiről szóló bejelentés valóságtartalmát. Ennek ellenére a raeliánus egyház példája arra figyelmeztet bennünket: félő, hogy napjainkban a híveiket a legkülönfélébb társadalmi rétegekből toborzó alternatív egyházak olyan technológai, anyagi, valamint tudományos háttérre tehetnek szert, amelynek révén jelentős mértékben beleszólhatnak világunk fejlődésének irányába.