Színjáték sállal és szegfűvel

Ezerötszáz fehér sálat hoztunk baloldali testvéreinknek – újságolja nem titkolt büszkeséggel a Budapesti Vásárközpont választási célokra átalakított hatalmas csarnokába belépő újságíróknak a Demokratikus Roma Koalíció egyik embere. – Hol lehet vörös szegfűt szerezni? – kérdezem a mellette állótól. – Azokat még a bejárat előtt kiosztottuk – mondja. Délben még még nem szavazóképes a mesterségesen kétfelé szakított cigány választótábor, fél kettőkor kezdődhet a megmérettetés. A baloldali – fehér sál a nyakban, piros szegfű a gomblyukban – jelzésű elektorokat a színpadtól balra eső székekre terelik, a többieknek tőlük jobbra jut hely.
Ficzere Lajos, az Országos Választási Bizottság elnöke még nem számol azzal, hogy mi lesz itt a következő órákban, így teljes nyugalommal megnyitja és határozatképesnek nyilvánítja a választási nagygyűlést. Pedig az elnök már sejthette volna, hogy nem mennek majd simán dolgok, hiszen már a felszólalása előtt megkapta a Lungo Drom tiltakozását a baloldali szegfűs, sálas kampányolás ellen.
Azután, a tenger erősödő morajlásához hasonlóan, elindulnak az elégedetlenség hullámai. A Lungo Drom koalíció egyes tagjai ugyanis arra lesznek figyelmesek, hogy a másik oldal szekcióiban az ott lévő üres székek ellenére több felmutatott sárga szavazólapot számolnak, mint ahányan ott ülnek. – Kétszáz hely van, tíz üres, mégis kétszáztizenhét szavazatot mondtak be! – kiáltja az egyik képviselő, aki nem sajnálta a fáradságot arra, hogy megszámolja a szektorban ülő balosokat.
A botrány akkor tör ki, amikor Lakatos Menyhért levezető korelnök bejelenti: több szavazatot számolnak, mint ahányan ülnek az adott szektorban! A választás hangzavarba fullad, majd egy idő után leáll. Az felháborodott képviselők nem hajlandók tovább tűrni a nyilvánvaló igazságtalanságot, és egymás között vitatják meg az őket és a többieket ért egyéb sérelmeket.
– Nézze meg, a meghívó pénztári szelvényemen 2002. 01. 11-e van. Alig engedtek fel a vonatra! – kiáltja az egyik hölgy.
– Az semmi, én meghívót sem kaptam, csak a barátaim szóltak, mára kell idejönni – fűzi hozzá Kulcsár János, aki a Somogy megyei Darányból érkezett. Kulcsár tud két olyan emberről is, akik Istvándiból indultak volna, de az elírt dátum miatt nem adták ki nekik a vonatjegyet. Az Országos Választási Iroda egyik munkatársa, Szabó Lászlóné igyekszik megnyugtatni a már csoportokra szakadva vitatkozó elektorok egy részét: – Ahogy december végén észrevettük a hibát, azonnal megkértük a MÁV-ot, hogy az elírt dátum ellenére fogadják el a meghívót.
A tömeg csak nem akar megnyugodni, mert közben kiderül, hogy sokan telefonon jelezték Pest megyéből és a Dunántúlról is, hogy az elektorok nem kaptak a jegyet a megyeszékhelyekre iduló vonatokra. Balogh Ágnes, a Lungo Drom Borsod-Abaúj-Zemplén megyei alelnöke is így járt, de ő saját költségén utazott el a megyeközpontba. Borsod megyéből és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből a gyűlés kezdetéig három emiatt otthon maradótól kapott hívást.
A zűrzavar egyre fokozódik, mert az is elhangzik, hogy a Lungo Drom vezetői péntek este tudták meg, hogy néhány településen a polgármesteri hivatalokhoz, illetve kisebbségi önkormányzatokhoz érkeztek meg az értesítések, de azokat nem adták át azoknak a helyi küldötteknek, akikről tudták, hogy nem vallanak azonos (baloldali) nézeteket velük.
És sorolják a többi sérelmet, mondják a frissen beérkező híreket: – Hajdúnánáson, Hajdúböszörményben, Tiszacsegén, Tiszaberekben, de Nógrád megye több településén is visszatartották a pénztáraknál a vonatjegyeket. Bordás Andrásné kijelenti: Borsod megyéből négy, Hevesből öt, Nógrádból pedig hét olyan telefont kapott, amely szerint a MÁV nem fogadta el a pénztári szelvényüket. Közben Ardai Józsefné azt furcsállja, hogy a regisztrációnál nem kértek tőle személyi igazolványt, elegendő volt bemutatnia a meghívóját. Fokozza a hagulatot, hogy az egyik balodali jelölt megmutatja a többieknek a meghívóját, amelyen már a rendes dátum szerepel, mondván: „Nekem postán adták fel.”
A szervezők többféleképpen próbálják nyugtatni a kórusban „bundát” kiáltó elektorokat, például megbeszélésre hívják a két fél vezetőit, de csak nem csitul a zaj. Farkas Flórián végül újabb tiltakozó beadványokat juttat el az OVB elnökéhez, majd a biztonságra vigyázó rendőrnövendékek sorfala között a mikrofon elé állva megkérdezi az Országos Választási Bizottságtól, elismeri-e, hogy csalás történt. Választ azonban nem kap, így állásfoglalást kér tőlük. Felhívja a jelenlévők figyelmét arra is, hogy reggeltől a választás elkezdéséig tömegmanipuláció történt szegfűvel, sálakkal és egyéb eszközökkel. Horváth Aladár, az „ellenfél”, ezután áll a színpadra: „Arra kérem a Lungo Drom szavazóbázisát, nyugodjon bele abba is, ha nyer, abba is ha veszít.” A tömeg azonban végleg ellene fordul, amikor hozzáteszi: „Nézzétek meg a baloldalt. Többen vagyunk egy kicsivel, de az új Országos Cigány Önkormányzat értetek is lesz. Nyugodjatok bele!”
A szemmel láthatóan is többségben lévő elégedetlenkedők elé ezután Poczkodi Balázs, az OVB tagja is kiáll. Kijelenti, hogy a gyűlés folytatódik, majd megkéri a Demokratikus Roma Koalíció minden tagját, hogy „a befolyásolásnak még a látszatát is el lehessen kerülni, a fehér sálakat és a szegfűket tegyék el.” El is teszik.
A Lungo Drom képviselői és a velük tartó függetlenek azonban este hatkor átvonultak a terem másik felébe, ahol Farkas Flórián kimodja: „Nyilvánvaló és látható, hogy többen vagyunk, viszont egy ilyen választáson a magyarországi cigányság tisztességes politikusai nem tudnak részt venni. Ezért most az fogom kérni az illetékesektől, hogy két hét múlva tisztességes szabályokkal és befolyásmentesen szervezzék meg a választást.” Farkas ezután ismét tárgyal az OVB-vel, ám sikertelenségét a „Demokráciát” skandáló tömeg abból tudja meg, hogy Rytkó Emília, a rendezvényt szervező Országos Választási Iroda vezetője (még a jelöltválasztás előtt) 19 órakor bejelenti: a hazautazni szándékozók háromnegyed óra múlva szállhatnak fel a megyeszékhelyekre induló autóbuszokra. A baloldal megválasztott levezető elnöke a hangzavar ellenére rendületlen arccal folytatja a nagygyűlést, amire a távozófélben lévők némelyike megjegyezi: sok pénz ígérhettek ezért neki.
Amikor a csalódott Lungo Drom-tagok és a velük szimpatizáló független jelöltek százai elindulnak a buszokhoz, Farkas Flórián a sajtó gyűrűjében többek között elmondja: „A Lungo Drom választási koalíciónak nem a cigány másik oldallal kellett megküzdenie, hanem a szociál-liberális kormánnyal, az MSZP-vel és az SZDSZ-szel. Ez akkor kezdődött el, amikor a küldöttjelölő nagygyűlésre példátlan, eddig a demokráciában nem jellemző módon elment a kormányzat meghatározó minisztere és a budapesti főpolgármester, és ott nyilvánvalóan és egyértelműen demonstráltak a Lungo Drom és annak vezetője ellen. A cigányság belpolitikai életébe való kormányzati beavatkozást ezért balkáni módszernek tartja, és a leghatározottabban visszautasítják a magyarországi romák. Tudomásul kellene már venni, hogy önállóan is tudunk választani, és azt ránk kellene bízni. Ezért a várható eredményt nem fogjuk elfogadni, az eredmények közzététele után óvást nyújtunk be az OVB-hez.”
A jelentősen megfogyatkozott elektori gyűlés „munkája” ezután már olajozottan folytatódik. Mint az egyik felszólalójuk megjegyzi: most lesz csak igazán demokratikus a választás.