Tollhegyen

Király Linda dalénekesnő szerepelt a minap a sportcsarnokban. Nem kellett volna. Király Linda, a kisegítő iskolatévé szólóénekese úgy égett a közönség előtt, mint angolszász bombázások alatt a zuglói lódengyár.
Történt a következő. Linda kiperdült a pódiumra, hogy elénekelje az egybegyűlteknek a magyar Himnuszt – ezzel szemben nem tudta elénekelni, merthogy nem jutott eszébe a szöveg. Kölcsey Ferenc verse, amelyet amúgy az ország nagyobbik fele ismer – leszámítva a Big Brother-féle látványmarhaság szólóénekesnőjét, fent említett Király Lindát.
De nem is ez volt a legnagyobb baj, bakizni, szöveget téveszteni a legnagyobbak is szoktak, jó Linda azonban eggyel nagyobb mellényben érezte magát, a felsülés pillanatában nem önmagába tekintett, ahogyan kellett volna, hanem beszólt a közönségnek: „Miért nem énekeltek, hé, ezt együtt szoktuk…”
Big Brother és a magyar Himnusz… Azért ez már valami!
Ha engem Király Lindának hívnának, ebben a pillanatban beleugornék a megáradt jeges Berezinába, ahonnét Napóleon gárdistái is csak tértivevénnyel jöttek ki.
Mást mondok. Az emelkedett műsort üzemeltető televízió – Pintér Dezső csigatévéje – vegyen mielőbb egy Kölcsey-verseskötetet a nagy formátumú dalénekesnőnek, meg egy szolmizációs füzetkét.
Ha az ember Big Brotherrel barátkozik, ne akarjon nemzet csalogánya lenni Király Linda álnéven. Vagy ha mégis, előtte tanulmányozza Kölcsey Himnuszát, megelőzve Pintér Dezső Big Brotherjét, az emelkedett stílt.
Lindának mondom, ha szöveggondjai vannak, hívja a telefonkönyvben található bármelyik kisegítő iskolát, hóna alá nyúlnak, fehér botot nyomnak a markába, a legvégén pedig megtaníttatják vele a magyar Himnuszt: Isten, áldd meg a magyart...