Vegyes vágott

Karácsony és újév Újlipóciában
Akkor van otthon valahol az ember, ha fenyőfavásárlás közben ráköszön az üvegesére, és az mosolyogva visszaköszön.
Megyek a Marácz mester készítette vadonatúj kalapomban a Pozsonyi úton. Aranyvasárnapon csak egyetlen (könyves)bolt tart nyitva. Nem az angol sajnos. A könyveket (egy kivételével) különben is megvettem volt. Hétfőn pótolok mindent.
Fölfedeztem egy kiváló fajborokat áruló helyet, és egy Anima nevű, csupa gyönyörűséges apróságot kínáló boltot. Ja, és még valakit: egy trafikost a Hegedűs Gyula utcában. „Dohány és ajándék” van kiírva. Belépek, köszönök, és három doboz kék Gauloises-t kérek. Néhány doboz áll a polcokon mindegyik (mondjuk egy tucat féle) cigarettából. Ajándék nuku.
Megszólal egy hang a szekrények mögül: Maga az első vevőm, aki helyesen ejti ki a cigaretta nevét.
Egy kövér, apró szemű, szemüveges ember lép ki a szekrények fedezékéből a pult mögé. Közben elmondja, hogy a televízióba és a rádióba is be szokott írni, ha rosszul ejtenek ki egy idegen nevet. Negyed órája beszél már (alighanem én voltam hosszú ideje az egyetlen, aki rányitotta az ajtót), amikor el merek köszönni. Különben egy kicsit bolond vagyok, mondja kedvesen kuncogva búcsúzóul.
Egy kicsit?!
Az utcán egy kalapos, bóher szakállas fiatalember megy el mellettem. Megnézi a kalapomat. Közben azt mondja a bunkofonjába: Már letiltattam az összes bankkártyámat, csak hát az irataim!…
Elmegyek a Csanády utcai nagytrafikba, ahol minden évben egyszer, karácsony és újév körül jelenek meg, és Sierra tequilát, Jack Danielst, valamint gyönge cigarillót vásárolok. Az eladó úgy üdvözöl, mintha mindennap idejárnék.
Idén a gyerekek nálunk töltötték a szentestét, itt is aludtak. Karácsony első napján már elmentek. Délután hármasban ülünk a szomszéddal, a „Klub” fedőnevű szobában, amikor azt mondom: Ég valami.
Ugyan, mondják, a gyertya ég, és az orrom alá dugják. De én édesapámtól örököltem a kifinomult szaglásomat. Ő a katonatársai életét mentette meg, valamint egy kaszárnyát a leégéstől. Igen, mondom, ez is ég. De valami más is. Kilépünk az előszobába: gomolyog a füst. A lépcsőházban már alig lehet látni. A földszinten Lenke néni két szőnyege gyulladt ki a leborult gyertyáktól. Két tűzoltóautó, rohammentő jön, de szerencsére nincs nagyobb baj.
Na, ez a háztűznéző is megvolt, mondom.
A szilvesztert (a remélhetőleg) tavasszal megjelenő könyvem (Gabo meg a halál) kiadójánál töltjük. Vagy két sarokra laknak tőlünk, a Radnóti Miklós utcában. Egy irodalomprofesszor elmondja, hogy egy fiatalember a Porból írja a doktoriját nála. Egy (ezeréves) Louis MacNeice-fordításomat is megdicséri. Mi kell még egy írónak szilveszterkor a lencsesalátán és a pián kívül? Hajnal fél kettő felé hazabaktatván, feketéllik az utca az emberektől.

Csaba királyfi
A románok nemzeti ünnepén való Kempinski szállóbeli poharazgatás sokak szemét kinyitotta. Csaba, a Székelyföldről ideszármazott cimboránk egy nyomdában dolgozik.
Ez a gép egy bánya, mondta egyszer egy munkatársának.
Miféle bánya, kérdezte a munkatárs.
Mindenki megbánja, aki rajta dolgozik, mondta Csaba, aki igenis büszke a magyarigazolványára.
Csaba elment tüntetni a Kempinski elé. A székely himnusz nem ment még neki olyan jól, mint a többieknek. Hiába: nem a szülőfalujában, hanem Petrozsényban, egy román ajkú bányászvárosban nőtt föl. Kinyomtattam neki a szöveget.
Emlékszem rá, amikor a múlt században, hatvannyolcban énekeltük egy pincebulin éjfélkor. Mit énekeltük: üvöltöttük a szegedi nagykörútra nyíló ablakokon át. Közel voltunk a rendőrkapitánysághoz, de egy rendőr se akarta meghallani szózatunkat. Kocsmákban a cigányok is húzták, némi plusz borravaló fejében. Mivel a harmadik és negyedik szakaszt nálunk is kevesen tudják, ismeretterjesztő célzattal idemásolom:

„Ameddig élünk, magyar ajkú népek
Megtörni lelkünk nem lehet soha;
Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján
Legyen a sorsuk jó, vagy mostoha;

Keserves múltunk – évezredes balsors,
Tatár s török dúlt, labanc rabigált,
Jussunk e honban, magyar-székelyföldön
Szabad hazában, élni boldogan.”

A gyávaságról N.-nak
Az óvatosság még nem gyávaság, még a hangyák is fölfegyverkezve vonulnak. (Ugandai közmondás.)
A gyáván nincs sebhely. (Zimbabwei közmondás.)
Nézz csak végig: a lábam kisujjától a fejem búbjáig.

Testészet
Hogy miért nem kocogok? Ezer oka van annak.
Nagynéném hatvanéves korában elkezdett naponta öt kilométert gyalogolni. Most kilencven körül van, és ma se tudjuk, merre jár.
Minden egyes kilométerrel, amelyet az ember végigkocog, egy perccel hosszabbíthatjuk meg az életünket. Tehát nyolcvanöt éves korunkban van plusz öt hónapunk az öregek otthonában vagy az elfekvőben.
Beiratkoztam egy fitneszklubba jó pár ezer froncsiért. Egy kilót se fogytam. Nyilván el is kell menni időnként. Kora reggel kéne a súlyomat emelgetnem, amíg magamhoz nem térek az éjszakai vándorlásból. De olyankor még aludni szoktam. Nem tornászom egyáltalán. Ha az Úr azt akarta volna, hogy lássam a fütykösömet, vagy a pocakom tette volna kisebbé, vagy… Szeretem a hosszú gyalogtúrákat. Különösen, ha az általam utált emberek teszik, és minél messzebb mennek tőlem. A mindennapos gyakorlatozásnak az az előnye, hogy egészségesebben halsz meg. Ha egészséges vagy, fölösleges kínoznod magad a súlyzókkal. Ha beteg, akkor meg úgyis tilos.
Mitől ilyen kemény a combod, kérdi A. Mert emlékszik azokra az időkre, amikor még kapu alatt állva…
Ha koca vagyok, akkor se kocogok, mert még kipottyan a jég a whiskymből.

Lajoska írt Honoluluból
Lajoska, Hawaiin élő szegedi cimborám végre fölfedte előttem, honnan is lehet tudni, hogy az ember már bennszülött hawaiivá vált:
Az ember egyetlen öltözéke a fürdőruha.
Elegáns viselet: ha a fürdőruhád mellé még egy trikót is fölveszel.
Ezer módját ismered, hogyan kell megjavítani a gumipapucsodat.
Amikor a lebarnult lábadon látszik a papucs nyoma.
Amikor már nem törődsz vele, hogy két különböző színű papucsod van.
Ha az étel halból, rizsből, gyümölcsből áll.
Ha a fűszereid az asztalon a következők: csili, kecsöp, soju, kimchee, takuwan, hawaii só, pácolt hagyma, mangó ételízesítő. (Utóbbi az öt évvel ezelőtti Punahou fesztiválról maradt.)
Ha azt mondod valakinek: Da kine. A másik is azt mondja, és mindketten értitek, amit mondtok.
Inkább fölpumpálod mindennap a biciklidet, mintsem hogy megjavíttasd a gumit.
A legjobb barátaid nevei: Wade, Max, Garett, Nathan, Melvin.
A legjobb barátnéidé: Lei, Mei, Lani, Pua, Gigi, Yuki.
Ha a feleséged japán vagy kínai.
Ha hawaii karkötőt viselsz.
Ha már te magad vésed az arany karkötőket.
Ha mosollyal a szívedben tudsz élni, és másokat élni hagyni.
Ha úgy hívod Hawaiit: az én paradicsomom.