Hosszú huzavona után született meg az a kormányhatározat, amely nem tartalmazza annak a hat és fél milliárd forintnak a sorsát, amelyért a Dunaferr Rt. értékes ingatlanokat, üzletrészeket ad át az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-nek. Úgy vélem, ez nem nevezhető kormánytámogatásnak, s ezért nem csodálkozom, azon, hogy nem került be a 2002. december 18-án keltezett, de Medgyessy Péter által csak 2003. január 23-án aláírt kormányhatározatba – mondta Dorkota Lajos.
Közölte: a korábbi határozat szerint a Dunaferrtől piaci áron vásárolja meg a 6,5 milliárd forintos összeg fejében az ÁPV Rt. a Dunaferr-stadion Kft.-be 2002 januárjában 1,4 milliárd forint értéken apportált sportlétesítményeket, az egész központi sporttelepet az irodaépülettel együtt, a vízi- és a tömegsporttelepet. Emellett a Dunaferr Vámügynökség Kft. 50,4 százalékos üzletrészét félmilliárd forint értékben, és további ingatlanokat, így a bölcskei iparterületet, egy budapesti irodaépületet, Dunaújváros déli részén lévő iparterületet, a Dunaferr Hotelt, a Dunaferr Klub Hotelt, valamint a két balatonszéplaki üdülőt veszi meg.
Dorkota úgy vélte, még az is előfordulhat, hogy ezen létesítmények tényleges forgalmi értéke jóval a 6,5 milliárd forint fölött van. Tehát nemhogy támogatják ezzel a Dunaferrt, hanem éppen azoktól az értékes ingatlanjaitól szabadítják meg, amelyek egyrészt a szükséges fejlesztéseket biztosították volna, másrészt piaci értékesítés esetén többet hoznának a gyár kasszájába.
A képviselő a vasműről szóló friss kormányhatározatról szólva elgondolkoztatónak nevezte, hogy annak egyik pontja így szól: a kormány felhívja a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert, hogy a gazdasági és közlekedési miniszterrel, valamint a foglalkoztatáspolitikai miniszterrel közösen kezdeményezze a dunaújvárosi kistérség fejlesztési programjának kidolgozását 2003. február 28-ig. Csakhogy – hívta fel a figyelmet Dorkota Lajos – mindez már elkészült tavaly szeptemberben, a kormány elé pedig 2002 októberében került. Tehát már dönthettek volna róla, ha akarnak. Az pedig csak külön adalék, hogy Dunaújváros önkormányzatában 50 millió forint szerepel idén ennek az anyagnak az elkészítésére. Mindez azt mutatja – hangsúlyozta –, hogy a Medgyessy Péter vezette kormány nem törődött a várossal és a Dunaferr-rel az elmúlt hónapokban. Ennek az anyagnak az újbóli elkészíttetése csak időhúzás. Ezért „kész átverés-show” az, amit a kormány folytat ebben az ügyben – mondta.
Emlékeztetett: az 1999-es kormányhatározat már rendezte annak a sorsát, hogy a dunaújvárosi híd megépítését a szekszárdi híd elkészültét követően el lehet kezdeni. Idén júniusban elkészül a szekszárdi híd, de a szocialisták azóta sem készítették elő a dunaújvárosi híd kiviteli terveit, és a 2003-as költségvetésben nem biztosítottak rá forrást.
A képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy a hosszú vajúdás után napvilágot látott kormányhatározat még tárgyi tévedést is tartalmaz, hiszen az M6-os út autópályává alakításáról kér javaslatot, miközben az eddigi tervek a gyorsforgalmi úttá való fejlesztésről szóltak.
Dorkota közölte: arra a kérdésre, hogy mindezt milyen pénzből finanszírozhatnák, fideszes képviselők már megadták a választ. A napokban befolyt orosz államadósság egy része fedezné a költségeket, s hogy mielőbb elkezdődhessen a dunaújvárosi híd és az M6-os gyorsforgalmi úttá építése. Ezért egy héttel ezelőtt költségvetési módosító indítványt nyújtottak be.
A képviselő elmondta, hogy nem kívánja minősíteni a pénzügyminiszter azon válaszát, miszerint az orosz államadósságból befolyó pénzt már elköltötték, így abból nem lehet finanszírozni mindezt. Emlékeztetett: a parlament elé 2002. október 30-án nyújtották be a költségvetést, s akkor Medgyessy Péter azt mondta, hogy addig, amíg nem születik megegyezés az orosz államadósság ügyében, nem lehet számolni a pénzzel. Eszerint nem számolhatott vele október 30-án a pénzügyminiszter sem, hiszen a megegyezés 2003 januárjában született meg. Ha a kormányhatározat azt mondta volna ki, hogy 20-20 milliárd forintot ad a dunaújvárosi híd és az M6-os megépítésére 2003-ban, akkor a térség megnyugodhatott volna, mert egy ilyen volumenű beruházás 2000–2500 munkahelyet teremt.
Dorkota Lajos hangsúlyozta: amennyiben ezek a beruházások megvalósulnak, a környékre telepszik jó néhány új vállalkozás, s így megoldást nyújthatott volna a térség foglalkoztatási problémáira. Ezért úgy véli, hogy a kormányhatározat semmitmondó, s az a lényege, hogy elhatározták: eladják a Dunaferrt. Ez az egyetlen fix pontja a kormányhatározatnak, ami az állami tulajdonú részvénycsomag értékesítésének előkészítését július 31-ig írja elő.
Dorkota szerint ma sem indokolja semmi a Dunaferr privatizációját, főképp úgy, hogy semmiféle garanciát nem lát arra, hogy a későbbi tulajdonos – például a DAM-hoz hasonlóan – nem zárja-e be a gyárat néhány hónap után.
A képviselő szólt arról, hogy ismeri azt a The Boston Consulting Group által készített tanulmányt, amely azt vizsgálta, hogy milyen hatással lenne a térségre és az egész magyar gazdaságra, ha leállna a Dunaferr. Eszerint egyértelműen piaci káoszt okozna, hiszen nemcsak a több ezer munkahely, illetőleg a beszállítók sorsa pecsételődne meg, hanem 100–120 ezer embert érintene a kistérségben. Nagy érvágást jelentene a Dunaferr vásárlói, partnerei számára, köztük a MÁV-ra, a Mahartra, az áramszolgáltatókra, s a beszállítókon keresztül az egész országra.
Utalt arra, ha külföldi cég privatizálja a Dunaferrt – a US Steel-ről, egy indiai–angol konzorciumról, illetve a Voest Alpine-ról beszélnek –, fennállna annak a veszélye, hogy a tulajdonos az egyik napról a másikra azt mondja, nem működteti tovább a gyárat. S ekkor bekövetkezik az a piaci káosz, amiről a tanulmány is szól.
Elmondta, hogy ma már napi téma a Dunaferrben a munkavállalók között a gyár és személyes sorsuk. Egyre többen adnak hangot csalódásuknak, ha arra a 2002. februári rendezvényre gondolnak, amikor Medgyessy Péter Dunaújvárosban járt, s a következőket mondta: megegyezett a helyi szakszervezetekkel, s ígéri, nem privatizálják a Dunaferrt. Sok munkás hitt az ígéretnek, s az MSZP-re szavazott. Ma viszont úgy érzik: Medgyessy becsapta őket.
Dorkota emlékeztetett: a helyi önkormányzatnak 15 százalékos tulajdonrésze van a Dunaferrben, s azt szeretné, ha minimum 25 százalék plusz egy szavazatnyi állami és önkormányzati tulajdonrész megmaradna a gyárban. Ha ez nem valósul meg, úgy a beolvadáskori értéken szeretné az önkormányzat értékesíteni a részvényeit, ami hárommilliárd forint. Információi szerint ez ma 45 százalékot, azaz 1,3 milliárd forintot jelent. Ugyanakkor ezt az összeget sem akarja az ÁPV Rt. készpénzben a város rendelkezésre bocsátani, hanem ingatlanokat és üzletrészeket kíván érte adni. Pedig – fogalmazott – az önkormányzat deficites, 2002-ben 1,03 milliárd forint hitelállománya volt. Így leginkább pénzre volna szüksége a kilábaláshoz.
Az országgyűlési képviselő rámutatott: a HVG információja szerint Dunaújváros polgármestere ennek ellenére a legjobban kereső városvezető az országban. Negyedévente több mint 1,2 millió forint jutalmat kap a fizetése felett, pedig egy veszteséges városnak az az érdeke, hogy minél jobban gazdálkodjon, s ott spóroljon, ahol tud. Dorkota Lajos felhívta a figyelmet arra: a közelmúltban Fejér megyén belül az IBM 3700, a Videoton 1000 munkahelyet szüntetett meg, amely számokban nincsenek benne azok a beszállítók, amelyek ezekkel a cégekkel dolgoztak együtt. A Dunaferr privatizálása esetén pedig újabb 3000-4000 munkahely megszűnése várható.
***
Település garancia nélkül. Pénteken befejezte munkáját a Dunaferr Rt. 2003. január 17-én felfüggesztett közgyűlése, melynek egyetlen napirendi pontja a Dunaferr Acélművek Kft. Dunaferr Rt.-be történő beolvadása volt – közölte a vasmű.
Eszerint a Dunaferr Rt. menedzsmentje a részvényeseivel történt egyeztető megbeszéléseket követően a törvényi előírásoknak megfelelően elkészítette – a kijelölt könyvvizsgáló által is ellenőrzött – vagyonmérleg-, vagyonleltár-, egyesülési és az alapítói okirat módosításának tervezetét, amelyet a közgyűlés elfogadott. Az Acélművek Kft. Dunaferr Rt.-be való beolvadása után a Dunaferr Rt. tulajdonosa maradt az ÁPV Rt., a Kincstári Vagyoni Igazgatóság és Dunaújváros önkormányzata is. Az ÁPV Rt. mint főtulajdonos a 2002. december 13-i közgyűlésen döntött arról, hogy a Dunaferr Rt. legnagyobb termelővállalata, az Acélművek Kft. beolvad az acélműbe. Akkor a kisebbségi tulajdonos önkormányzatok jelezték: nem kívánnak az új társaság részvényesei maradni, csak akkor, ha garanciát kapnak arra, hogy a privatizáció után az önkormányzati és állami tulajdonrész minimum 25 százalék + 1 szavazatnyi marad. Ám erre mégsem kaptak biztosítékot. Az önkormányzat 15 százalékos részvényhányada ugyan eladható, de az ÁPV vételi ajánlata alapján a részvények névértékének mindössze 45 százalékát kapták volna. Eszerint a 15 százalékos, közel 3 milliárdnyi részvényért 1,3 milliárd forintot fizetnének. Sőt, az ÁPV nem akarta készpénzben kifizetni ezt az összeget, hanem ingatlanokat, üzletrészeket adott volna. Az állami vagyonkezelő e vételi ajánlatát a dunaújvárosi önkormányzat közgyűlése elutasította, és úgy határozott: az önkormányzat továbbra is tartsa meg a 15 százalékos részvénypakettjét a Dunaferrben. (H. E.)
nézőpont intézet
A tiszások túlnyomó többsége sem akar kétpárti parlamentet
