A pofon

Büntetés a javából! – mondhatnánk kicsit leegyszerűsítve, kicsit patetikusan, a tény azonban attól még tény marad: Alsó-Szászország és Hessen lakói a hét végén kiállították a számlát a szeptemberben újraválasztott szociáldemokrata párt és kancellárjuk, Gerhard Schröder eddigi teljesítményéről, illetve nem teljesítéséről. A megszegett választási ígéretekért, az elmaradt reformokért, a növekvő recesszióért és munkanélküliségért a két tartomány lakói keményen büntettek.
A hannoveri és a wiesbadeni pofon pedig Berlinben csattant.
Nem csoda hát, ha a választás után alig néhány órával elemzők, politológusok, zsurnaliszták (s maguk a párt tagjai is) a kudarc okát – vagy ha úgy tetszik, a bűnbakot – elsősorban a szövetségi fővárosban keresték. Száznapos kormányzás után ugyanis a német választók még mindig nem kaptak feleletet a hogyan továbbra, Gerhard Schröder pedig (a magányos kancellár, miként a Der Spiegel nevezte) finoman szólva is tanácstalannak látszik a jövőt illetően. Világos célok, tervek és vízió nélkül. A kormányfő, aki egykoron elegánsan és könnyűszerrel vette le lábáról a politika és a média nagyágyúit, heves össztűzbe került – otthon és külföldön egyaránt. S ezek után talán nem meglepő, hogy akadt, aki egyenesen úgy vélte: Schröder mostani kampányszereplése (tekintettel a kormány általános megítélésére) többet ártott, mint használt a két szociáldemokrata jelöltnek. Mindezeken túl talán ennél is többet mutat, hogy az iraki háborús készülődések árnyékában a pacifista szólamok – ellentétben a szeptemberi kampánnyal – most süket fülekre találtak. Annak ellenére, hogy a németek döntő többsége alapvetően egyetért kormánya háborúellenes politikájával.
A vasárnapi tartományi választások eredményei jócskán túlmutatnak önmagukon, s – egyfajta lakmuszpapírként – többé-kevésbé megbízhatóan tükrözik a németek jelenlegi hangulatát. Az eredmény az SPD számára siralmas, sőt egyenesen drámainak mondható, hiszen vasárnap a párt történetének egyik legsúlyosabb vereségét volt kénytelen elkönyvelni. Hessenben a kereszténydemokraták nem kizárt, hogy koalíciós partner nélkül kormányozhatnak tovább, Alsó-Szászország vezetését pedig a szociáldemokratáknak tizenhárom évi kormányzás után kellett átadniuk. (Az alsó-szászországi eredmény egyébként nemcsak politikai, hanem óriási presztízsveszteség is egyben, hiszen Gerhard Schröder ezer szállal kötődik az északi tartományhoz. Itt kezdődött politikai karrierje, itt volt miniszterelnök két cikluson keresztül, s innen költözött végül a berlini kancelláriára.) Arról nem is beszélve, hogy a hétvégi eredményeknek köszönhetően az ellenzéki CDU/CSU tovább növelhette többségét a felsőházban (Bundesrat) is – igaz, még mindig nem érte el a kétharmados többséget, amelylyel megtorpedózhatná a kormánypárti törvényjavaslatokat.
A szeptemberi választások éjszakáján Edmund Stoiber, az ellenzék kancellárjelöltje egy évet jósolt az újraválasztott szociáldemokrata–zöld kormánynak. Hogy a bajor miniszterelnöknek végül igaza lesz-e vagy sem, majd elválik. A párt jövője és Schröder további politikai pályafutása szempontjából azonban bizonyos, hogy a hesseni és az alsó-szászországi választások mérföldkőnek számítanak. És nem hagyható figyelmen kívül az a híresztelés sem, miszerint Schröder párton belüli egykori nagy riválisa, Oskar Lafontaine esetleg visszatér a nagypolitikába.