Ma már kimondható: a Művészetek Völgye az ország legváltozatosabb, legtartalmasabb fesztiválja, miközben az egyik legszínvonalasabb programsorozat is a nyári forgatagban. A szervezők ennek ellenére nem vesztették el teljesen a kontrollt, a jegyek továbbra is megfizethetők maradtak szinte mindenki számára.
Ráadásul itt gyönyörű a környezet is, a központban ismét visszatértek a templom tornyára a gólyák, a patakvölgyben pedig hűsölni is lehet, mert igazi vadon borítja a környező domboldalakat. Éjszaka pedig, ha tiszta az ég, szinte mindig a fejünk fölött ragyog a göncölszekér.
Fontos hivatása ugyanakkor a rendezvénynek, hogy minden műfaj és művészeti ág képviseltesse magát.
Máshol nem képzelhető el például el az, hogy az ember a Művészetvölgy Kúria nevű helyen Kassák konstruktivista alkotásait csodálja meg, majd ugyanezzel a lendülettel, ugyanezen a helyszínen megnézze a Megáll az idő című kultfilmet az egyik teremben, miután a Balázs Elemér Group fantasztikus koncertjét hallgathatta meg előző este a Magyar Jazz Szövetség udvarában.
Mert külön helye van itt egyébként a jazznek, a klasszikus és a popzenének, a színháznak (és ezen belül a prózai, az improvizatív műfajoknak, a kortárs táncosoknak), illetve a különböző civil mozgalmaknak, miközben idén külön kertbe költözött a sport is, a Honvédelmi Minisztérium jóvoltából.
No de nézzük csak szépen sorban, milyen élményekkel várták a fesztiválozókat eddig. Pontosabban, sorra venni mindent képtelenség, mert akkor gyakorlatilag tízpercenként ugrálnunk kellene a helyszínek között, de említsünk meg néhány fantasztikus élményt.
Itt van mindjárt a már említett Balázs Elemér és csapata, akik 25 éve nyomják együtt a jazzt, még akkor is, ha néha változnak is a szereplők és a formációk. Az ős-tagokról már mindenki tudja, hogy komoly muzsikusok, akik mögött óriási tudás és tapasztalat áll, a zenekarvezető dobostól, Balázs Elemértől és zongorista testvérétől, Balázs Józseftől kezdve a gitáros Komjáti Áronon és az ütőhangszeres Czibere Józsefen át egészen Lakatos Pecek Krisztiánig, a bőgőzés koronázatlan királyáig.
Azt viszont lenyűgöző volt hallgatni, ahogyan a bandához csatlakozó két fiatal énekes, Molnár Enikő és Varga Dávid csengő-bongó hangja friss erőt adott az együttesnek. Csodák persze vannak, de ezek sohasem véletlenek. A két énekes a Zeneakadémia jazz tanszékéről érkezett néhány évvel ezelőtt, és bimbózó koruk ellenére komoly sikereket tudhatnak maguk mögött. A délvidéki Szabadkáról származó Varga Dávid 2020 óta már zenét is tanít, pedig nemrég még a TV2 Ének iskolája című műsorának döntőse volt, majd a Talentum és a Berklee College of Music versenyén is előkelő helyezést ért el. Ezt követően pedig olyan aranytorkú hatalmasságokkal állhatott egy színpadon, mint Bobby McFerrin, Quincy Jones, Richard Bona vagy Vula Malinga.
Molnár Enikőnek pedig a mesterei voltak a legnagyobb magyar énekhangok a műfajban, például Munkácsi Bea, Winand Gábor, Lakatos Ágnes vagy Berki Tamás. Lassan a hölgy szinte állandó énekese lesz Gyafinak is, vagyis Gyárfás István gitárosnak. Keveset szólunk, ha csak azt írjuk, hogy jó volt hallgatni őket.
Ezt követően üdítő levezetésnek hatott a Bordó Sárkány „középkori világzenéje”, ami valójában nem más, mint kőkemény rock and roll, archaikus hangszerekkel.
Eközben a Panoráma Színpadon a fesztivál második napján a Hyperkarma vidám slágerei után ismét az állandó vendég, a Quimby zenélt.
Természetesen a zenekar oszlopos tagjából kitört az „Áradjon a szeretet!” karma, miután felszólította a közönséget, hogy ne használják az eufóriát a mostanában oly divatossá vált politikai mocskolódásra.
Mondjuk a Magam adom című szám éneklése közben kissé furcsának tűnt ez, mintha Varga Lívius szinte feláldozná magát az egész univerzumot átható jóakaratért. A legismertebb nóták persze most is ütöttek, tombolt a közönség.
Továbbra is állandósult jó hangulatban zajlottak az esték a Folk Udvarban is, ahol a nagy táncban még a lányok haja is kibomlott a copfokból. Mihó Attilának és barátainak, az Üver zenekarnak még hajnalban is ráadást kellett adnia, mert a közönség nem tűrte, hogy egyszer csak berekesztették a talpalávalót.
Másnap szintén kisebbfajta csodát élhetett meg a vájtfülűek csapata a jazzudvarban, ahol a kortárs klasszikus zenei elemekre is utazó Caussanel Izabella – Orbay Lilla Sextet lépett föl, bebizonyítva, hogy az énekhang komoly hangszer.
Hasonlóan lenyűgöző magasságokba repítette ezt a hangszert az Antal Gábor Trióval együtt színpadra lépő Dósa Szelina is. A koncert kiemelkedő része volt, amikor Kovács Kati Az eső és én című számát adták elő, egyéni feldolgozásban.
És amikor azt hittük, hogy az énekhanggal való szuggesztív játékot már nem lehet fokozni, nagy meglepetésben lehetett részünk, miután átugrottunk Taliándörögdre is, ahol éppen a Deva kezdte el a produkcióját.
Nincs mese, a Deva az egyike az elektronikus zene legnagyobb magyar tehetségeinek.
A frontemberként is működő loop-okat keverő énekesnő, Takács Dorina atmoszferikus lágy hangja az előadás közben elvegyül a többszólamú mantrákkal, amelyek közül szinte előbújnak a legszebb magyar népdalok, illetve népdalszövegek. Eközben pedig finoman pulzál a bassline, amire együtt mozog a közönség. Olyan mozgáshoz hasonítható ez, mint amikor a levendulabokrokat lengik körül a virágillattól elbódult pillangók.
Innen visszatérve egy igazi világsztárt is meghallgathattunk Franz Ferdinand személyében, de az talán jobban járt, aki a Loyal Apples’ Club koncertjére tért be vagy a Freakin Disco előadására a Petőfi Udvarba. Utána garantáltan nem tudott korán kelni, hogy elmenjen egy növényfelismerő sétára, akármennyire is érdekes programnak tűnik ez a Művészetek Zöldje udvar környezetvédő ökológus aktivistáival.
Borítókép: Művészetek Völgye – Panoráma Színpad (Forrás: Facebook)
