Mecénás-bál, ima és perek sorozata

Érmindszenten, Ady Endre szülőfalujában megállt az idő. A településen alig száznyolcvan ember él, többségükben idős emberek. A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület által tervezett Ady-zarándokhely alapkövét novemberben rakták le a történelmi egyházak püspökei, ám a helyiek szerint hiába: a budapesti urak és a váradi gazdagok elirigyelték tőlük a lehetőséget.

A történet ismert: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által létrehozott vállalkozás a Széchenyi-terv keretéből tavaly sikeresen pályázott egy Adyfalván felépítendő, háromszáz férőhelyes komplexumra. Tény, hogy a háromszázhúszmillió forint odaítéléséről szóló levelet az előző kormány kulturális minisztere az utolsó munkanapján keltezte, de attól még érvényes a támogatás. A pénz helyett nemrég levél érkezett Budapestről, amelyben értesítették Tőkést, hogy az elképzelést mással fogják megvalósítani. A kiszemelt Mecénás Alapítvány vezetője, Kiss Sándor megpróbálta megvásárolni a református egyháztól a telket, majd értesüléseink szerint más ingatlanokról is tárgyalt a faluban, sikertelenül. Ezek után döntöttek a nagyváradi helyszín mellett, arra kérve az érmindszenti központ szegedi tervezőjét, hogy dolgozza át elképzelését.
Tőkés László a napokban levelet fogalmazott Mádl Ferenc köztársasági elnökhöz, Kiss Elemér kancelláraminiszterhez és Szalay István egyházügyi államtitkárhoz, arra kérve őket, hogy „ne adják össze magukat ezzel a pénzéhes, újgazdag érdekcsoporttal, amelynek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy elnyomorodott nemzetünk valós érdekeit szolgálja”.
Nagyváradon, a Lotus Plaza előtt a hideg idő ellenére csapatokba verődve ácsorognak a tinédzserek. Odabennt is nagy a zsúfoltság, de nem a román átlagfizetéshez képest méregdrága luxuscikkek boltjaiban, hanem a bevásárlóközpont folyosóin, ahol Valentin-napot szerveznek a szerelmeseknek. Az élelmiszerboltban örömmel tapasztalom, hogy a román feliratok alatt magyarul is kiírták, hogy „akció” és „a mindennapok választása”. Az üzletközpont másik oldalán, a könyvesboltban a román és angol nyelvű könyvek között egyetlen magyar kiadvány találok, a katolikus lexikon hiányos sorozatát. Téblábolásomat látva az egyik elárusítónő segíteni próbál románul, és mutat egy félpolcnyi magyar kiadványt. Nincs köztük Ady.
A helyi sajtóban már lecsengett a centrum ügye. A baloldali Erdélyi Riport hetilap legfrissebb száma a Mecénás-bálnak szentelt négy oldalt, megemlítve, hogy a tavalyi bevételből tíz magyar diák kapott ösztöndíjat. Idén illusztris vendégek érkeztek az anyaországból: a politikusokat többek közt Kiss Elemér kancelláriaminiszter és Szabó Vilmos MeH-államtitkár, a médiát példul Pintér Dezső, a tv2 elnöke képviselte. Medgyessy Péter magyar miniszterelnök levélben üdvözölte a barátokat, kiemelve, hogy „a szülőföldön maradni kívánó diákok egyetemi tanulmányainak erkölcsi és anyagi támogatása olyan szép és nemes szándék, amelyet az anyaország kormánya csak elismeréssel tud illetni”. Hogy ez a szándék még nemesebb legyen, a Mecénás Alapítvány idén egy egyezség értelmében tíz román egyetemistát támogat a szülőföldön maradásban – cserébe ingyen megkapták a várostól a strand melletti egyhektáros, közművesített telket.
A neves vendégek nem hagyták otthon adakozó kedvüket: a Markó Béla összes művét tartalmazó kötetgyűjteményt a Románia harmadik legazdagabb embereként (és a bukaresti Adevarul szerint a legnagyobb köztartozással rendelkező vállalkozóként) jegyzett Ioan Micula vásárolta meg harmincmillió lejt fizetve érte (valamivel több, mint kétszázezer forint – a szerk.). Egy csaknem százéves imádságoskönyvnek már nem volt ekkora keletje, de így sem volt olcsó: Kiss Elemér huszonegymillió lejt szánt rá. A bál több mint nyolcszázmillió lejes bevétele minden várakozást felülmúlt, a siker többek között annak is köszönhető, hogy a az alapítvány alapítói közt jegyzett Mudura család kétszáz-, Kiss Sándor pedig százmillió lejt adományozott a nemes célokra.
Szombaton hiába keresem a Mecénás vezetőjét, a mobilja napok óta ki van kapcsolva. Marad az üggyel kapcsolatban kiadott sajtóanyag, amelyből kiderül, hogy az elképzelésük gyakorlatiasabb alapokra épül: a váradi strand könnyebben megközelíthető, mint Érmindszent. Az új kulturális-szabadidős központ által termelt nyereség visszafordítható akár az emlékhely és az Ady-kultusz ápolására is (sic!), és Tőkést semmi sem akadályozza meg abban, hogy a faluban azt építsen, amit akar. Szerintük a reformátusok pályázatát nem fogadta el a magyar kormány, mivel gazdaságilag indokolatlan egy háromszáz férőhelyes szálló megépítése egy isten háta mögötti faluban – ők teljesen új elképzeléssel érték el a sikert.
A katolikus egyháznál már több a szerencsém, a Mecénással való megállapodást aláíró Fodor József általános helynök örömmel meséli, hogy tavaly kettővel többet kereszteltek, mint amennyi temettek és jelentősen nőtt a házasodni vágyók száma is. A vikárius nem tagadja, hogy őket decemberben felkérték a Miniszterelnöki Hivatalból a pályázat megnyerésére, és azért írta ő alá az együttműködési megállapodást a Mecénással és a magyar hatóságokkal, mert a püspök nem volt otthon. Ahogy fogalmazott „az volt a kikötés, hogy egy egyház is vegyen részt a centrum építésében, és ez az egyház a katolikus legyen”. Ők nem kapnak pénzt, csak partnerséget vállaltak – jegyezte meg, kiemelve, hogy egyházi alapból érkezik a támogatás, azért van szükség rájuk. A döntésüket nem a reformátusok elleni rossz szándék, hanem a közösségen való segíteni akarás motiválta. A vikárius úgy tudja, hogy Tempfli József püspök nem tudott a református tervekről, annak ellenére, hogy novemberben részt vett az érmindszenti alapkőletételen. Jó ötletnek tartják a Kőrös partján felépítendő szállodát, mert a nagyváradi magyarságnak nincs konferenciaterme. Az építkezést áprilisban kezdik, és a tervek szerint egy év múlva már kész a kétszázötven férőhelyes komplexum, ahol talán az ösztöndíjas diákok is helyet kaphatnak.
A lapunknak nyilatkozó jogi szakértők szerint a királyhágó melléki püspökség egy perben jó eséllyel indulhatna a magyar állam ellen, ugyanis a megítélt támogatás nem telefonhívás, amit könnyedén át lehet irányítani. A Ptk. szerint ugyanis a nyertes pályázat közérdekű felajánlásnak minősül, amelyet nem lehet egyoldalúan módosítani vagy visszavonni. Az ezeroldalas eredeti elképzelés egyébként szerzői jogi kérdéseket is felvet: úgy is lehet fogalmazni, hogy a döntéshozó ellopta valakitől a szellemi termékét, és odaadta másnak.
A felületes szemlélő akár örülhet is a Nagyváradon tapasztalható román–magyar megbékélésnek. A magyar állami hitelből felépített Mudura-féle bevásárlóközpont Valentin-napi partiján azonban egyetlen szó sem hangzott el Ady nyelvén és a vasárnapi mise után a római katolikus hívek újra átvonultak a püspöki palota elé, hogy imádkozzanak tulajdonukért. Az ingatlan használati jogáért vívott perben ugyan már kétszer is győztek, ám a legfelső bíróság formai okokra hivatkozva fél évekkel halasztgatja a végső szó kimondását. A palotában székelő állami múzeum vezetői hallani sem akarnak a megegyezésről – még a püspök azon ajánlatára sem reagáltak, amely szerint csak az ingatlan harmadát kérik vissza a katolikusok, a nagyobbik részben még évekig maradhat ingyen a bérlő. A prefektus nemrégiben úgy nyilatkozott: tragédia volna a váradi románságnak, ha a magyarok visszakapnák az ingatlant. A raktárokban porosodó kétszáztizenkilenc egyházi festmény visszaadásáról sincs szó – a felbecsülhetetlen értékű, harminc négyzetméteres mű (Korolnyay Ottó: Mátyás Bécs előtt) még egy ideig feltekerve várja a jobb időket.