Show-műsorra készül Seselj Hágában

Szerbiában a Vojislav Seselj vajda elleni hivatalos vádemelés volt a hét vége első számú témája. Mint ismeretes, Carla del Ponte hágai főügyész asszony január 15-én írta alá, a törvényszék pedig február 14-én erősítette meg azt a tizennyolc pontos vádiratot, amely a negyvenkilenc éves politikust Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és a Vajdaságban elkövetett, háborús és emberiség elleni bűncselekményekkel vádolta meg. Már napokkal ezelőtt tudni lehetett, hogy a szélsőséges politikust a hágai törvényszék elé invitálják – kiderült, hogy már repülőjegye is van február 24-re –, a hír mégis nagy visszhangot váltott ki. Maga Seselj kifejtette, nem engedi meg, hogy letartóztassák, inkább „önként” megy Hágába.
A médiumok mindeközben elemzik a vádiratot, a felsorakoztatott pontokat a háború idején készített híranyaggal vetik össze. Főleg az etnikai tisztogatásban való részvételére vonatkozó részeket elemzik, különös tekintettel a Vajdaságban elkövetett bűncselekményekre. Seselj nemcsak Horvátországban és Boszniában támogatta az általa szervezett szabadcsapatokat a muzulmánok és a horvátok elűzésében, de a szerémségi falvakban is zaklatta a helyi horvátokat – ezt persze most következetesen tagadja. A szerb radikálisok vezére nyilvánossá tette azoknak a névsorát, akiknek át kell adniuk házaikat a szerb menekülteknek, hogy aztán „önként” távozzanak.
A Seselj viselt dolgait elemző televíziós összeállítások valóságos vádirattá kerekedtek. Nem egy médium azonban védelmébe vette a „szerb érdekek elszánt oltalmazóját”, a szerb szkupstina (nemzetgyűlés) leghangosabb tagját, aki nemegyszer csak hangos provokálással tudott „érvelni”. Seselj az uszítás nagymestere, amit mellesleg bűneként ró fel a vádirat. Kétségtelenül nagy szerepet játszott az agresszív szerbiai sovinizmus kialakításában, s ebből következően magyarok tízezreinek a meneküléséhez is tevőlegesen hozzájárult.
Seselj mégis népszerű politikus hazájában. Nemcsak azokban az időkben volt az, amikor területhódításokra biztatta a szerbeket (Zágráb közelében húzta volna meg Szerbia nyugati határát!), hanem később is, amikor minden problémára a maga egyszerűnek tűnő megoldásait kínálta. Volt miniszterelnök-helyettes, elnökjelölt, Milosevics nem egy ízben a kedvenc politikusának nevezte. Távozása a politikai színtérről ugyanakkor nem jelenti a nemzeti radikalizmus végét Szerbiában. Pártja, a Szerb Radikális Párt elég erős ahhoz, hogy átvészelje a vezércserét, és Seselj maga is arra törekszik, hogy hágai útjából politikai show-műsort fabrikáljon. A szélsőjobbnak Szerbiában semmiképpen sem kell attól tartania, hogy vezér nélkül marad, és kifullad ereje. Akik pedig éppen Seselj személye miatt nem csatlakoztak a radikálisokhoz, most már megtehetik.