A kormánynak valójában nincs egyházpolitikája

A kormány eddig még nem tudott felmutatni olyan embert, aki az egyházi ügyeket komplex módon át tudja látni. Azonban azt se felejtsük el, hogy az államtitkárnak a kormány egyházpolitikáját kell végrehajtania. Ennek a kettőnek tehát együtt kell működnie, hiszen a közhivatalnok csak a kormányzati akarat végrehajtója – mondta Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke.
– A közelmúltban véget ért a Magyarországi Református Egyház XI. zsinata. Az új összetételű zsinat megint önt választotta lelkészi elnökének. Kérem, készítsen számvetést az elmúlt hat év munkájáról!
– A XI. zsinatnak fő célkitűzése az volt, hogy befejezze az 1990-ben elkezdett törvénykezési folyamatot. Ez az 1967-es egyházi törvénykönyv teljes revízióját jelentette, amely még távolról sem szabad világban született. Munkánkat 2002 végére elvégeztük. Addigra megalkottuk azokat a törvényeket is, amelyek 1967-ben szóba sem kerülhettek. Áttekintettük a nyugdíjintézetünkről, a választójogról és a gazdálkodásunkról szóló törvényeket is.
– A zsinati ciklus során azért csökkentették a nyugdíjkorhatárt, mert meglehetősen alacsony a lelkészeik átlagéletkora. A katolikus egyháznál ezzel ellentétes folyamat figyelhető meg, ott magas az átlagéletkor. Mivel magyarázza, hogy hazánk két legnagyobb történelmi egyházánál ilyen végletes folyamatok zajlanak?
– A mi egyházunkban a teológiára jelentkezők száma az 1960-as években érte el a mélypontot, azóta folyamatos emelkedést tapasztalhatunk. Most már ott tartunk, hogy nem tudunk minden végzős fiatal lelkipásztornak gyülekezeti lelkészi állást biztosítani. Lelkészképző intézeteink azért is hozták létre a speciális szakképzési lehetőségeket, hogy más területen is tudjunk megélhetési lehetőséget nyújtani a fiatal munkatársainknak. Római katolikus testvéreink többször jelezték, hogy náluk nem megfelelő a papi hivatás után érdeklődők létszáma. Én azt hiszem, erre a kérdésre a katolikus egyház szakértői tudnának kimerítő választ adni.
– Mind a két egyház azonos társadalomban tevékenykedik, úgy tűnik tehát, hogy az egyik valamivel jobban meg tud felelni a kor kívánalmainak. Tapasztalatai pedig a másik egyház számára is értékesek lehetnek.
– Ha a dolgokat a külső szemlélő szemével tekintem, akkor szerintem az első, felszínes választ a cölibátus rendszerének merevségében kellene keresni. Ám nem ezt gondolom az egyetlen válasznak. Egy olyan világban, amelyik a szabadságot mindenekfelettinek tartja, sok minden eldőlhet a családon belül. Szomorú szívvel nézem, hogy manapság nem vonzó az evilági aszkézis. Tisztában vagyok vele: a római katolikus egyház nagyon sok erőfeszítést tesz annak érdekében, hogy javítson ezen a helyzeten. Nagy kérdésnek tartom, hogy az egyházi iskolák újraindulása idővel milyen eredményt hoz.
– A hazai református egyház vezetőjeként hogyan értékeli azt, hogy több egyházkerületben is meglehetősen viharos körülmények között zajlott a püspökválasztási kampány?
– A választások egyik egyházkerületben sem zajlottak viharosan.
– A kampányról azonban ezt nem lehetne elmondani.
– Én még azt sem tekinteném annyira viharosnak. Az, hogy különböző jelöltek mellett íródtak bizonyos levelek, elhangzottak bizonyos ajánlások, szerintem belefér a kampány hangulatába. A vihart inkább az okozta, hogy a dunamelléki, illetve a tiszáninneni egyházkerületben a lezajlott választás eredménye után a vesztes fél óvást nyújtott be az eredmény ellen. Az illetékes egyházi bíróság ezeket a panaszokat azóta jogerősen elutasította, és mind a két egyházkerületben megkezdte munkáját az új közgyűlés. Remélem, nem visznek magukkal olyan múltbeli ügyeket, amelyek megterhelhetik a jövőbeli szolgálatukat.
– A XII. zsinat megkezdte hatéves munkáját. Lelkészi elnökként milyen tervei vannak?
– Nagyon szeretném, hogy a zsinat valóban a Magyarországi Református Egyház egészében gondolkozna, és annak közös testülete lenne. Az utóbbi napok történései megerősítettek ebben. Remélem, hogy olyan országos programokat tudunk indítani, amelyek az egyházi élet megújulását, felfrissülését jelentik. Nagy hangsúlyt kell helyezni a lakótelepi gyülekezetek megújulására és az ifjúsági munka szervezettebbé tételére. Arra a kérdésre is választ kell találni, hogyan tudunk most már mi segíteni a nyugat-európai és amerikai magyar ajkú református gyülekezeteknek. Ezek ma már többnyire olyan kicsiny, erőtlen közösségek, amelyek önállóan nem tudnak fenntartani egy lelkészi státust. A háború előtt a Magyarországi Református Egyház, a Külügyminisztérium és a kinti gyülekezet közösen állták ennek anyagi terheit. Ha ezt a gyakorlatot felújítanánk, az Európai Unióban dolgozó magyar állampolgárok lelki igényét is ki tudnánk szolgálni. Az előttünk álló évek során új alapokra kell helyeznünk a szeretetszolgálati rendszerünket is. Egy olyan országos szintű érdekvédelmi egyesület létrehozására is gondolok, amely az egyházi szeretetszolgálat ügyeit képviseli. Fontosnak tartom, hogy tovább erősítsük a Kárpát-medencei reformátusok szervezeti és lelki értelemben vett együvé tartozását. Remélem, hogy intézményhálózatunk anyagi biztonságát is meg tudjuk teremteni.
– Az Európai Unió alkotmánya nem tesz említést Istenről. Támogatja Szájer József fideszes képviselő törekvését, aki változtatni kíván ezen a helyzeten?
– Természetesen támogatom ezt a kezdeményezést, amelyet azonban önmagában nem tartok elegendőnek. Az ugyanis csak az egyik kérdés, hogy Isten nevét említik-e vagy sem ebben az alkotmányban, hiszen ismerjük azt a parancsot, hogy „az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd”. Ha tehát csak puszta szlogenként kerül be Isten neve az unió alkotmányába, akkor nem sokat lépünk előre.
– Mit tekint elegendő lépésnek?
– Az európai gondolat meglehetősen eltechnicizálódott. Ha megnézzük, hogy mi az a ragasztóanyag, ami összetartja ezt a közösséget, rájövünk: Európa arculatát a kereszténység-keresztyénség formálta a leghatározottabban. Ezért azt mondom, hogy az unió intézményrendszereit is Istennek tetsző módon kell működtetni.
– Az MSZP a választási kampányában azt ígérte, hogy az egyházak számára biztosítani kívánja a teljes vallásszabadságot. Ehhez képest a Medgyessy-kormány eddig számos esetben konfrontálódott a történelmi egyházakkal. Ön ebben nem fedez fel antikrisztiánus szándékokat?
– A kormánynak valójában nincs egyházpolitikája, azaz ad-hoc döntések születnek. A konfrontációk ebből fakadnak, hiszen az egyházakkal nem egyeztetnek az őket érintő törvények módosítása előtt. Természetesen ebben a munkában olyan hozzáértő emberekre lenne szükségük, akik a világos és követhető kormányzati vonalvezetéshez tartanák magukat. Ez utóbbinak azonban a nyomát sem látom.
– Ennyire gyengének tartja az MSZP egyházpolitikusi gárdáját? Sőt ezt a kérdést úgy is fel lehetne tenni, hogy valójában van-e ilyen gárda a legnagyobb kormánypárt mögött, hiszen az egyházi ügyekkel megbízott első államtitkár matematikus volt, a most kinevezett pedig munkaügyi szakember.
– A kormány eddig még nem tudott felmutatni egy olyan embert, aki az egyházi ügyeket komplex módon át tudja látni. Azonban azt se felejtsük el, hogy az államtitkárnak a kormány egyházpolitikáját kell végrehajtania. Ennek a kettőnek tehát együtt kell működnie, hiszen a közhivatalnok csak a kormányzati akarat végrehajtója. A baj az, hogy ez utóbbit pillanatnyilag nagyon nehéz kitapogatni. Több olyan konkrét ügyet is említhetnék, amely azt bizonyítja, hogy a kormány által beterjesztett és az egyházakat érintő törvények módosításakor nem vették figyelembe azt az érzékeny kapcsolatot, amely az állam és az egyházak között fennáll.