1959 októberében, egy szombati nap reggelén, 9 óra tájban csengettek Vas Sándor esperes, akkori tihanyi plébános otthonának ajtaján. Langmár Lipót, a veszprémi püspöki iroda igazgatója és Prazsák Mihály, a veszprémi tanács egyházügyi megbízottja álltak az ajtóban. – Erre jártunk, gondoltuk, meglátogatjuk – mondták. De hamar kibökték: – Mi van a kálváriájukkal? – Hát – felelte Vas Sándor –, mi lenne? Áll a helyén. – Használják? – Mi az, hogy használjuk! Ezekben a nehéz, gondteli, szenvedéssel terhes, fájdalmas időkben odamenekülünk. – És mikor szoktak odamenni? – A falu népe éjjel, amikor senki sem lesi őket. Maga az egyházközség, a plébánia a nagyböjtben ott végzi a keresztutat.
És ebben maradtak. Ilyen előzmények és szóbeszédek után 1960. február 21-én, hatvanad vasárnapon (hatvan nappal húsvét előtt) másodikat harangoztak nagymisére, amikor hozták a postát, s köztük az egyházi hatóság kék borítékos leiratát.
„Ntdő esperes úr! Tudomásul és miheztartás végett megküldöm az apostoli kormányzó úrnak a Veszprém Megyei Tanács V. B. elnökéhez (Bakos Istvánhoz) intézett sorait az úgynevezett Károly király kálvária áthelyezése ügyében... Dr. Langmár Lipót s. k. általános helynök.”
A leiratban többek között ez állt: „Elnök úr! Tudomásomra jutott, hogy Veszprém megye 15 éves felszabadulását emlékmű felállításával óhajtja megünnepelni. Ezen nagy jelentőségű tervet megvalósításában támogatni óhajtom. Tekintve, hogy Tihanyba tervezik az emlékművet, a magam részéről helyeslem és támogatom azt az elgondolást, hogy a volt Károly király kálvária helyén állíttassék fel… Tisztelettel: dr. Klempa Sándor s. k. apostoli kormányzó.”
Vas Sándor megrendült. Nemcsak az volt megrendülésének oka, hogy az országos kincset, az európai hírű kálváriát elpusztítják, hanem az is, hogy ehhez egy főpap adja a szabad kezet! De ki is volt Klempa Sándor, és milyen körülmények között építették a kálváriát? IV. Károly – második alkalommal – 1921. október 21. és november 1. között fegyveresen próbálta magához ragadni a hatalmat Magyarországon, de október 23-án Budaörsnél a Horhy-kormányzat csapatai szétverték a királyt támogató alakulatokat. Károlyt őrizetbe vették, de mielőtt az antant Madeira szigetére száműzte volna, ahol nem sokkal később meghalt, október 25. és 31. között Zita királynéval együtt a tihanyi kolostorban tartották fogva. Ennek a néhány napnak az emlékére építették 1931-ben, országos összefogás eredményeképpen a kálváriát.
Klempa Sándor előkelő, arisztokrata családból származott. Apja ezredes volt Sopronban, amikor hűséget esküdött 1921 októberében a Magyarországra lépő IV. Károlynak, és ebből az alkalomból maga a király nevezte ki tábornokká; anyja a Festetichek leszármazottja. Klempa tábornok úr egyike lett azoknak, akik a kálvária megépítését szorgalmazták.
A tihanyi plébánia életét megörökítő nagykönyvben – amelyet kisebb megszakításokkal évszázadokon át vezettek – Vas Sándor Alberik kézírásával – egyebek mellett – a következőket találhatjuk:
„1960. május 3.: …Zetort fogtak a stációk elé, amelyeket kötéllel a traktorhoz kötöttek, s meghúzatva, ledöntötték őket… A látvány megrendítő volt, a falu sírt. Ha ez történik a zöld ággal, mi történik a szárazzal? Május 14.: … az autódaru leszedte, a csapoknál kitördelte a három keresztet… Május 21.: Vasfűrésszel lefűrészelték a három corpust, és teherautó hozta be őket a plébánia folyosójára. Május 24.: Kijött a kálváriára egy autódaru, és megkezdték elszállítani a kőkereszteket, a stációköveket. Május 26.: Áldozócsütörtök. A teherautók Veszprém irányában elhordták a keresztek kőanyagát, a kálvária helyéről minden eltűnt, semmi sem maradt ott, csak a keresztek mögött álló kőhalmok. A tihanyi kálváriának consummatum est. Bevégeztetett.”
A stációk ledöntése után Stolz Gusztávné, egykori tihanyi tanácselnök kijelentette Vas Sándornak: – Na, most már csak a három lator áll. A plébános később megjegyezte: – Hogy ki volt a harmadik, azt csak ő tudhatta, mert más ember kettőt ismer… Kétségtelen, hogy az ő fejében született meg a kálvária elpusztításának a terve, s aztán már nem volt nehéz 1960-ban partnereket találni a kivitelezéshez. Úgy tudom, hogy a nagybátyja a Központi Bizottságnak volt a tagja. Egyszer azt is kijelentette, hogy még a két templomtornyot is ledönteti a hegy tetejéről! „Mert mindig kalampálnak.”
Mindenesetre a terve sikerült: a kálváriát megsemmisítették, valamint Vas Sándort is eltávolították 1962-ben a plébániáról, és két évig nem gyakorolhatta papi hivatását. 1960. május 19-én Klempa Sándor is elment Tihanyba, és megtekintette a bontási munkálatokat. Amikor az autóból kiszállva meglátta a pusztítást, alig hallhatóan csak annyit mondott: – Rettenetes… – Több szó nem jött ki a száján. Aztán kinevezték címzetes püspöknek. De senki sem moshatja le róla, hogy amit a tábornok papa felépített, annak a lerombolásához a fia hozzájárult.
A corpusokat először a zalaszentgróti temetőbe vitték, és ledobták a fűbe őket. Egyesek azonban gúnyt űztek belőlük: firkálgattak rájuk, bohócokká váltak. Később aztán a sümegi sírkertbe kerültek. Valamikor fenséges látvány volt, ahogy lenéztek a Tihanyi-félszigetre. Ma legföljebb képekről idézhetjük fel az emléküket. Időközben újra felépítették a stációkat, de a corpusokat – állítólag – Sümeg csak akkor adja vissza, ha másolatot készítenek belőlük. Illetve az eredetit megtartanák ők, s a másolatok kerülnének Tihanyba, az óvári hegygerincre, az Attila-dombon. Harmincmillió biztos kellene az elképzeléshez…
Erre a feltámadásra azonban, egyelőre, még várniuk kell a tihanyiaknak.
origo.hu
Meglepő fordulat a a Huszti ikrek ügyében, megszólalt a szakértő
