Figyelik Szíriát

„Egy hivatalnok fenyegetőzése nem jelent veszélyt. A veszély abban rejlik, ha az egy olyan politikus szájából hangzik el, aki minden bölcsességnek és belátásnak híján van” – jellemezte a közelmúltban Bassár al-Aszad szír elnök az amerikai vezetést.

Speidl Bianka (Damaszkusz)

A térség talán egyetlen, kivételesen tehetségesnek tartott politikusa apja, Háfez al-Aszad negyven éve megkezdett irányvonalát követi a külpolitikában. Álláspontjuk lényege minden kompromiszszum és engedmény elutasítása a létrehozandó palesztin állammal s az Izrael által 1967-ben megszállt Golan-fennsíkkal kapcsolatban. A hivatkozási alap nem más, mint az említett kérdésekre vonatkozó ENSZ-határozatok.
Szíria ezen alapelv következményeként ellenezte a koalíciós seregek iraki invázióját is. A márciusi arab csúcsértekezleten a várható katonai beavatkozásról szólva kijelentette, hogy az csak a kezdete annak a folyamatnak, amelynek végpontja az egész Közel-Kelet kiszolgáltatása az izraeli–amerikai gazdasági érdekeknek. Makacs ellenállásával természetesen minden eddiginél jobban magára vonta Washington haragját.

Ám, hogy Damaszkusz ne érezhesse úgy, hogy van még tizenkét éve a végső leszámolásig, a Bush-adminisztráció egyes bennfentesei azt is felvetették: nemcsak számos menekülő iraki vezetőnek adott menedéket, de az orosz nagykövet autójában kimenekített – és természetesen a tömegpusztító fegyverek hollétére vonatkozó – titkos iratokat is Szíriában rejtegetik, némelyek szerint egyenesen Szaddám Huszeinnel együtt.
A dzsihadistáknak nevezett önkéntesek Irakba áramlása a szírek véleménye szerint nem volt más, mint egy ENSZ-felhatalmazás nélkül megtámadott ország honvédő harcának támogatása. A damaszkuszi vezetés ugyanakkor évek óta menedéket adott az iraki ellenzéknek, s a két szomszédos ország kapcsolatát az elmúlt harminc évben gazdasági érdekellentétek és politikai áskálódások jellemezték.

Szíria, melynek nukleáris fegyvere nincs, tavasszal jelentős csapatkivonást hajtott végre Libanonból. A Hezbollahot többször önmérsékletre intette, s az al-Kaida felszámolásában óriási segítséget nyújtott az Egyesült Államoknak. Márpedig a Hezbollahnak komoly befolyása van mind Iránban, mind az iraki lakosság síita többségében. Amerika számára pedig igen fontos e felekezet jóindulatának megnyerése.

A washingtoni vezetéssel kibontakozó konfliktus forrása és katalizátora elsősorban Izrael. Saul Mofaz izraeli védelmi miniszter nemrég úgy nyilatkozott, hogy az új közel-keleti helyzet kiváló alkalmat ad majd a Hezbollah és Szíria által az országára gyakorolt nyomás felszámolására. Az izraeli infrastrukturális miniszter pedig a Ha’arecznek nyilatkozva kijelentette, hogy Irak bevételével a Moszul-Haifa olajvezeték megnyitása is lehetővé vált. E vezetéket 1948-ban zárták le Izrael előtt, s az olaj ettől kezdve Szíriába folyt.
A vegyi fegyverekről fontos megjegyezni, hogy Szíria, ha rendelkezik is ideggázzal, azt soha nem használta, és nem is fenyegetett a bevetésével. A szomszédos Izraellel, melynek nemcsak kémiai, biológiai fegyverei, de atomarzenálja is van, máig sem sikerült békét kötnie. A szír hadsereg azonban morálisan és technikailag is összehasonlíthatatlanul jobb állapotban van, mint az iraki volt. Bassár al-Aszad szír elnök pedig, belső reformjainak és határozott külpolitikai kiállásának köszönhetően, a térségben egyedülálló népszerűséget élvez népe körében.
Bush elnök a 2004-es választási kampány nyitányához közeledve így értékelte a helyzetet: „minden probléma külön megoldást igényel”. Ezzel összhangban Damaszkusz minden bizonnyal politikai és gazdasági szankciók elé néz.