Meggyőződéssel állítja Magyarics Tamás: Ronald Reagan tudatosan pörgette fel a fegyverkezési versenyt, hogy a szovjet blokk belerokkanjon. A magyar kommunisták viszont folyton gazdaságilag akarták pumpolni a birodalmat (legutóbb 1988-ban), mondván, segítség nélkül összeomlik a rendszer – ők már csak ezért sem voltak népszerűek Moszkvában. Kádárt Gorbacsov többször is rá akarta bírni a távozásra – ez végül a Grósszal kötött alku révén sikerült. Noha minden lényeges kérdés a Kremlben dőlt el, a magyarokat 1956 óta bizalmatlanság övezte. Ráadásul Kádárnak 1963-ban sikerült megegyeznie az ENSZ-szel, hogy a politikai foglyok kiengedéséért cserébe leveszik a napirendről a magyarkérdést. Az amerikaiakhoz való közeledés azonban itt meg is rekedt – még ahhoz is politikai bizottsági döntés kellett, hogy a BNV idején Washington kaphat-e egy kirakatot a magyar fővárosban, ahol a kiállítását hirdetheti. A Rockefeller-ösztöndíjak esetében a magyar fél a természettudományos területeket forszírozta (már csak a gazdasági kémkedés miatt is), míg az amerikaiak a társadalomtudományokat erőltették, gondolván: „megfertőzhetik” ideáikkal a magyar történészeket, szociológusokat. A valódi áttörés 1978-hoz, a legnagyobb kedvezmény elvének megadásához köthető.
Az MSZMP korifeusai fölöttébb ravasznak gondolták magukat, hogy főképp matyóhímzést, cirokseprűt és fosztott libatollat exportálnak – nem tudták, hogy utóbbiból az amerikai rakétaprogram egyik fontos alapanyagát vonják ki. (Csak idő kérdése, mikor jelenik meg az azóta demokratává vedlett kommunisták érvrendszerében: lám, ők már akkor is Amerika pártján álltak…) A korona visszaadását vagy a magyar–vatikáni különalkut (hogy Mindszenty haláláig nem töltik be a hercegprímási széket) szemöldökráncolással nézték Moszkvában, de nem különösebben féltek attól a magyar garnitúrától, amely például Kádárt 1960-ban első és utolsó amerikai útjára elkísérte – bár akkor maga Hruscsov is felháborodott azon, hogy Dögei Imréék semmivel sem törődve végigkártyázták az utat.
Gorka Sebestyén szerint a Néphadseregben sem bíztak a szovjetek. Ezért tartották meg a Farkas Mihály-féle kettős parancsláncot; a szakmai vezetés helyett a politikai tisztekre téve a hangsúlyt. A szovjet tanácsadók mellett a Vorosilov-akadémisták voltak kulcspozícióban. A sorkatonaságnál a KISZ-nek, a belső rendfenntartásban a Munkásőrségnek játszották át a bizalmi feladatokat (utóbbiban 80 százalék felett volt a párttagok aránya). A MiG-eket csupán 1980-ban adták át a magyar repülősöknek: a felfegyverzési sorrendben Egyiptom is előbb állt. A főképp építkező-szüretelő Néphadsereg a hetvenes-nyolcvanas években alkalmatlan is lett volna komoly hadviselésre: egy esetleges nyugat-európai invázió esetén csupán a szovjet utánpótlást biztosította volna Ausztria és Olaszország irányában. Volt azonkívül egy másik potenciális feladata: ha a sok tekintetben különutas Románia vonakodik átengedni területén a szovjet csapatokat, a magyaroknak katonai nyomást kellett volna gyakorolniuk Bukarestre. A szovjet stratégia amúgy a „piszkos háborúra” épült: a csatározást atom- és vegyi fegyverek által szennyezett hadszíntéren képzelte el, míg a NATO valami tévképzet folytán Berlint akarta megvédeni. Most, amikor napirenden van magyar kontingens Irakba küldése, nem érdektelen, hogy mire használták a magyar békefenntartókat Vietnamban: hírszerzésre, illetve arra, hogy eltereljék a figyelmet az észak-vietnami tűzszünetsértésekről. Ami a megbízhatóságot illeti (immár más vonatkozásban), érdekes adalék: a magyar katonai felső vezetésben máig az orosz feleségek dominálnak. Gorka szerint változatlanul erős a klikkszellem a Honvédelmi Minisztériumon belül: „a költségvetést ma is egy nyugdíjas tábornok osztja szét egy HM közeli sörözőben”, mivel a kormány felé nem kell a részletekről elszámolniuk. Ugyanakkor a katonai létszámnak csupán öt-tíz százaléka hadrafogható nemzetközi konfliktusokban – őket viszik mindenhová. E klikk befolyásának ismeretében a szakértő fogadást ajánlott a publikumnak: ha tényleg megvalósulna a Honvédelmi Minisztériumban a 25 százalékos leépítés, pár hónapon belül nem Juhásznak fogják hívni a hadügyminisztert…
origo.hu
Kiderült, melyik börtönbe vonult be Gyárfás Tamás
