Az Európai Unió mostani bővítése a legjelentősebb, mert a legnagyobb mértékű, a legtörténelmibb, mert Európa háború utáni rendjét haladja meg, s a legpozitívabb, mert esély van arra, hogy mindenki profitál belőle – állapítja meg a Die Presse, megjegyezve, hogy azért korántsem a legjobban előkészített, mert Európa két része között máig veszélyes gazdasági, szociális, érzelmi és talán ideológiai szakadék tátong. A konzervatív újság némi éllel állapította meg azt is, hogy a kölcsönös közeledés során a tagjelöltek tették meg az út jó részét, miközben Európa alig mozdult.
„Tizenöt év telt el a berlini fal leomlása és a tíz újonnan belépő ország EU-tagsága között, a túl hoszszú idő miatt kritika illeti a tizenötöket – veti fel a szocialista El País. – A bővítés emellett gazdasági fösvénységgel társul, az első három évben nem fog többe kerülni a tizenötöknek, mint GDP-jük 0,15 százaléka. Ez azt jelenti, hogy visszalépés történik a gazdasági és a társadalmi kohéziós politikában” – tette hozzá a spanyol lap.
A baloldali liberális La Repubblica ezzel szemben azt emeli ki, hogy a „vén Európát” aggasztja az újonnan csatlakozó államok büszkesége. Mint írja, nem lábujjhegyen suhannak be az Európai Unió ajtaján, ahogy azt egykor a spanyolok vagy akár a britek tették, hanem mindenfajta kisebbségi komplexus nélkül, „döngő lábbal”, azonnal teljes jogokra tartva igényt. Ez a lap szerint alaposan megnehezíti az integrációs szervezet jövendő irányítását.
A mai Európai Unióban nem lehet eufóriáról beszélni a bővítés kapcsán – szögezi le a Neue Zürcher Zeitung, felvetve, hogy a nettó támogatottak szerzett jogaikat féltik, s legkésőbb 2007-ben, az EU új költségvetésének kidolgozásakor heves viszályok várhatók. Azok, akik az unióban többet látnak puszta gazdasági szervezetnél, az integrációs folyamat lassulásától, netán visszaesésétől tartanak.
Ehhez a gondolathoz kapcsolódik a Der Standardban írt cikkében az ismert magyar származású publicista, Paul Lendvai. Mint rámutat, az athéni aláírási ceremónia nem fedheti el a klímaváltozást. Keleten és Nyugaton egyaránt nő az európai integrációt illető bizonytalanság és kétkedés. A megosztottság még soha nem volt ekkora, s jelentős nyugati politikusok nem esélyt látnak a bővítésben, hanem a bővített intézmény cselekvőképességének megtorpedózását. A brüsszeli intézmények átalakítása, a közös kül- és biztonságpolitika terén a belátható jövőben nem várható egyetértés. Az iraki háború a kicsik és nagyok, az integráció támogatói és fékezői közötti ismert frontok mellett létrehozott egy harmadikat is. Mint a spanyol ABC kifejti, a bővítés kapcsán új erőmegoszlás áll be az EU-n belül. A politikai súlypont eltávolodik Párizstól és Berlintől, hiszen az új tagok az iraki válság kapcsán is Madrid és London mellé álltak, és fokozottabban akarják ápolni a transzatlanti kapcsolatokat.
Ezt feszegetik a francia elemzések is. A Le Figaro szerint az amerikaiaknak távolról sincs ellenére a 25 tagúra bővülő európai közösségen belüli, centrifugális erőként ható véleményeltérés. Az Egyesült Államok, amely kezdetben támogatta az európai építkezést, most minden eszközzel a folyamat gyengítésére törekszik. Az elemzés szerzője Harald Müller német szakértő véleményét idézve úgy látja, hogy Washington továbbra is szívesebben látná tárgyalópartnerként a „tizenöt törpét” – bár holnaptól huszonötre gyarapodnak –, mint egy „felnőtt” Európát. Mindez nem véletlen, hiszen a huszonötök Európája gazdasági és kereskedelmi világhatalommá válik. Feltéve persze, teszik hozzá az elemzések, hogy a tagok mennyiségi növekedése minőségi átalakuláshoz is vezet. Ellenkező esetben nemhogy nem lesz az Egyesült Államok vetélytársa, hanem bele is betegedhet a növekedésbe.
origo.hu
Újabb csapás érte a rács mögött ülő Kiss László óbudai polgármestert
