Méltó emlékhely a doni hősöknek

Január 12-én múlt hatvan éve, hogy a 2. magyar hadsereg súlyos vereséget szenvedett: a Vörös Hadsereg megtámadta a kétszáz kilométeren széthúzott magyar csapatok állásait Urivnál, és a soproni 8-as számú gyalogezred sávjában áttörte a magyar védvonalat. Az esztendő leghidegebb éjszakája volt azon a napon, mínusz 35–38 fokot mutattak a hőmérők, s az elcsigázott katonák hősies magatartása ellenére a seregen úgy hatoltak át a szovjetek, mint kés a vajon.

A második világháborúban mintegy százötvenezer magyar katona, hadifogoly és munkaszolgálatos halt meg a Szovjetunióban, hozzávetőlegesen 630 emlékhelyük található Oroszországban és az utódállamokban – természetesen különféle gondozottságúak. Az európai rendszerváltásokat követően egyre erőteljesebben szorgalmazta a magyar fél, hogy központi katonai temetőkben helyezzék el a második világháborús hősi halottakat és áldozatokat, illetve gondozzák az időközben elhanyagolt, jeltelenné vált, elfeledett katonasírokat.

Borgyirevkában, a Don-parti Urivtól húsz kilométernyire fekvő településen 1997-ben elkészült az első magyar központi temető, ahol 8700 elesett katona nyugszik, a környékből exhumáltak földi maradványai kerültek ide, egy helyre. 1999–2001 között épült meg közvetlenül a Don folyó partjára a rudkinói katonai temető, ahol 17 771 hősi halott nyugszik. Az avatás a voronyezsi kormányzóság tiltakozása miatt húzódott el az idei májusra.

Az orosz Vojennije Memoriali hadisírgondozó szervezet végzi évek óta az exhumálásokat, az újratemetéseket, a temetők kialakítását közmegelégedésre, s ennek költségeit az orosz államadósságból fedezik.

Bármely ország hadisírgondozó szervezetei olyan emberekből állnak – akár alkalmazottként –, akik személyiségükből fakadóan tisztelik a holtakat, az ősöket, a hősöket, bármely nációhoz tartozzanak is. Mind a győztes, mind a vesztes országok hadisírgondozó szervezeteire igaz ez az állítás. A temetkezési, temetőépítési költségekre az orosz államadósságból tízmillió dollárt különített el a magyar fél, mára csupán másfél millió dollárnyi áll rendelkezésre a további hadisírgondozásra.
Tavaly a második világháborús orosz veteránok leginkább azt sérelmezték, hogy míg az orosz hadisírokra nincs pénz, s elhanyagolt állapotban vannak, addig az idegen és hódító hadsereg katonáinak emlékét megkülönböztetetten őrzik. A veteránok persze nem voltak tisztában azzal, hogy ezt magyar pénzből fedezik, s a választóinak kedvező Kulakov voronyezsi kormányzó jobbnak látta nem ujjat húzni velük. Szavazóbázisának számít a szovjet nagyhatalmi szerepvesztést sirató, idős, egykori funkcionáriusokból és veteránokból álló militáns csoport, amely erős befolyással bír a többi választóra is.
Többszörös levélváltás és diplomáciai lépések nyomán lassan változott a helyzet. Holló József vezérőrnagy, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója dokumentumokkal alátámasztva tájékoztatta Kulakov voronyezsi kormányzót a budapesti Szabadság téri szovjet emlékmű állapotáról. Beszámolt arról, hogy noha nem nyugszanak az obeliszk alatt szovjet katonák, s Magyarországon többen követelték a nagyméretű emlékmű áthelyezését, kormány- és politikai döntés rendelkezett az eredeti helyszínen való megtartásáról.

Holló tábornok beszámolt továbbá a kormányzónak a magyarországi mintegy kétezer szovjet emlékmű, emlékhely meglétéről, s kérte, a kölcsönös lojalitás jegyében Kulakov ne támaszszon akadályt a rudkinói központi katonai temető avatása elé. Mára enyhült annyira a két fél viszonya, hogy a moszkvai Központi Katonai Irattár európai veszteséglistáját is megismerhette a magyar fél, amelyből kiolvasható, hogy az 513 ezer hadifogolyból – nem különítették el a zsidó származású munkaszolgálatosokat – 54 753-an haltak meg. A lajstrom szerint közöttük volt három tábornok, 1566 tiszt és 53 184 katona; még 1956 áprilisában is nyilvántartásba vettek abban az évben elhunyt két magyar tisztet.

Rudkinóba ma utazik különgéppel egy katonai küldöttség, Holló József tábornok vezetésével. Az urivi áttörés helyszínén a tábornok harcászati előadást tart arról a történelmi napról, majd Borgyirevkában megkoszorúzzák a magyar és a szovjet katonai emlékművet és a katonasírokat. Május 28-án Gremjancséban, a Rudkinótól öt kilométerre fekvő kis orosz falucskában szintén koszorúznak a szovjet és magyar emlékhelynél, majd kilenc órától kezdetét veszi Rudkinóban az avatóünnepség.

A három és fél hektáros központi katonai temető a Don partján, egy kis magaslaton fekszik, mely remélhetőleg hamarosan zarándokhellyé válik. Egy munkaszolgálatos-parcellát is kialakítottak hősi halott zsidó honfitársainknak, menóra áll az emlékhelyen. Kicsiny múzeum is épült a temetőben, falain belül az elesettek személyes tárgyai, katonai térképek, eredeti fotók idézik meg a múltat. Padok, pihenők fogadják a vándort, aki elzarándokol a magyar történelem e szomorú emlékhelyére. Az avatóünnepségen Holló József tábornok és Jurij Kvjatkovszkij altengernagy, a Balti Flotta volt parancsnoka mondanak beszédet, orosz katonai zenekar adja a himnuszokat és a gyászzenét. Megszenteli a helyet az orosz ortodox egyház magas rangú képviselője, Csuka Tamás protestáns, Szabó Tamás katolikus tábori püspökök és Fröhlich Róbert vezető rabbi; mindhárman dandártábornokok.

Többen szerettek volna részt venni Magyarországról az avatáson, de sem állami, sem minisztériumi szinten, sem a Hadtörténet Intézet részéről nem áll rendelkezésre pénz a zarándoklatok anyagi költségeinek fedezésére, s a szervezésre sem nyílt lehetőség. Magánszemélyként többen utaznak Magyarországról a Don-kanyarba a hősök napja utáni ünnepre – az ő hőseikhez.

Orosz érzékenység, magyar igazodási kényszer.
Elkészülte után jó egy évet késett a Voronyezs melletti Rudkinóban a Donnál elhunyt magyar katonák emlékét és földi maradványait őrző magyar központi katonai temető felavatása. A sírkertet az eredeti tervek szerint Mádl Ferenc köztársasági elnök jelenlétében nyitották volna meg, Moszkva azonban a II. világháborúval kapcsolatos orosz érzékenységre hivatkozva hallani sem akart arról, hogy ily módon a média érdeklődésének középpontjába kerüljön a ceremónia. Ezzel együtt elmaradt Mádl Ferenc hivatalos moszkvai látogatása is. Miközben Moszkva önérzetes jegyzékek kíséretében árgus szemekkel követte a budapesti Szabadság téri szovjet emlékmű egy mélygarázs építése miatti ideiglenes lebontását, majd visszaállítását, Rudkino sorsa továbbra is függőben maradt. Az orosz fél ragaszkodott ahhoz, hogy az emlékkert megnyitása ne túl magas szinten történjen, s az örök igazodási kényszertől vezérelt Medgyessy-kormány meg is hajolt eme akarat előtt. Lekerült a napirendről, hogy a honvédelmi miniszter avassa fel a temetőt. Végül a mai magyar diplomáciát minősíti, hogy az elképzelhető legalacsonyabb szinten nyitják meg a sírkertet. A Budapestről érkező küldöttséget Holló József vezérőrnagy, a Hadtörténeti Intézet igazgatója vezeti, s a helyszínre utazik Moszkvából Kontra Ferenc nagykövet.