Azért legyünk óvatosak

A Gallup közvélemény-kutató intézet legfrissebb felmérései első látásra rendkívül jól csengenek. A biztos szavazó pártválasztók körében a 2003. októberi állapotok szerint szinte lélegzetelállító a Fidesz fölénye: amennyiben most tartanák a választásokat, az MSZP harminchat százalékával szemben a nagyobbik ellenzéki pártra a polgárok ötvenkét százaléka szavazna. Az SZDSZ öt százalékot kapna, az MDF hármat, a MIÉP, a Centrum és a Munkáspárt pedig egy-egy százalékon vesztegel. A felmérések szerint az elmúlt egy hónaphoz képest számottevően nem változtak az erőviszonyok, azaz a szocialisták népszerűsége tovább olvadt, a Fideszé pedig nagyjából változatlan szinten áll.
Hálás dolog lenne a továbbiakban felsorolni, hogy miért növekszik a kormány iránti ellenszenv az emberek körében. Hálás és nagyon csalóka. Nem szabad elfelejteni, hogy 2002 márciusában is jelentős jobboldali fölényről számoltak be a Gallup elemzői, hasonlóan a többi közvélemény-kutató intézethez. A választásokat mindezek ellenére az MSZP és az SZDSZ nyerte meg, némileg megtámogatva minden idők legbárgyúbb választási bizottsági határozatával, amit csak másfél évnyi késéssel hoztak nyilvánosságra. Ez feketén-fehéren kimondta, hogy a szocialisták a választójogi törvény szellemével ellentétes módon használták fel a szavazói névjegyzéket.
Értelmetlen dolog hozsannázni. A jelenlegi kormánypártok egyszer már bebizonyították, hogy semmitől sem riadnak vissza, ha a hatalom birtoklásáról van szó. Megdöbbentő dolog kimondani, hogy fél évvel az európai parlamenti választások előtt továbbra is az a Ron Werber irányítja az MSZP és talán áttételesen más pártok kampányát, aki eddig csupán militarizált övezetekben (Izrael), autoriter szellemiségű negyeddemokráciákban (Oroszország), és a magyarellenességet politikai célokra felhasználó államokban (Románia) bizonyította szakértelmét. A szocialisták eddigi ténykedése azt bizonyítja, hogy minden további nélkül felhasználják a választók mozgósítása céljából az összes olyan eszközt, amelyeket eddig csupán a fönt említett, az Európai Unióhoz méltatlan országokban próbáltak ki.
A Fidesz nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a szavazók elragadását megcélzó módszerek az elmúlt két évben már többször is lökésszerű változásokat eredményeztek a belpolitikai erőviszonyokban. Hiába tűnik már hónapok óta idegesnek és sebezhetőnek a kormányzati kudarcokban fuldokló MSZP, súlyos hiba lenne alábecsülni az esetleges gyors talpra állásuk esélyeit. Azt sem szabad elfeledni, hogy a szocialista párt vezetői minden balfogásuk ellenére rendkívül tapasztalt politikusok, akik már többször bizonyították, hogy képesek reménytelen helyzetekből is kikecmeregni. Gondoljunk Medgyessy Péterre, aki egyedüliként a honi politikusok közül 1987 óta megszakítás nélkül ott van a politikai elitben. Az MSZP fiatalos újhulláma sem alábecsülendő, bármennyire esetlennek tűnnek néha a miniszteri feladatokkal kínlódó egykori KISZ-titkárok. Éppen ezek a tények jelzik azt, hogy a Fidesznek a kedvezően alakuló népszerűségi mutatók ellenére nagyon óvatosnak kell lennie, és a későbbiekben is úgy kell politizálnia a parlamenti taposómalomban, illetve az örvendetesen sok érdeklődőt vonzó pártgyűléseken, mintha a szocialisták vezetnének legalább öt százalék előnnyel.
Mindezek mellett nem szabad olyan hibákat elkövetni, amilyeneket a közelmúltban megtapasztalhattunk. Ilyen melléfogás az, hogy eddig tendenciózusan elfogultnak számító baloldali médiasztárokat kérnek fel kommunikációs tanfolyamok tartására. Illetve pontosítsunk: nem azzal vannak problémák, hogy Heltai Péter- és Simon András-típusú, közismerten MSZP-szimpatizáns újságírók kerülnek be a Fidesz berkeibe. Az a hiba, hogy mindez úgy zajlott le, hogy a pártvezetés igazából meg sem győződött arról, vannak-e esetleg olyan szakértői teamek, amelyek semmilyen szinten nem kötődnek a jelenlegi Medgyessy közeli médiarezsimhez.
Heltai Péter és Simon András kifejezetten jó szakemberek, akik a jelek szerint afféle reneszánsz zsoldosként bárkinek hajlandók eladni a fegyvertárukat, ha az illető megfizeti őket. Az sem kizárt, hogy hoszszabb távon hasznosnak bizonyulnak a tanfolyamaik azon újsütetű tagozatvezetők számára, akiknek szemmel látható kommunikációs nehézségeik vannak. Az már viszont elfogadhatatlan, hogy mindezt olyan kijelentések kísérik: azért kellett baloldalról importálni a kampánytervezésben kulcsszerepet játszó posztokra szakértőket, mert a jobboldalon nem találtak alkalmas személyeket. Elismerhető, hogy hellyel-közzel valóban emberhiány van bizonyos posztokon. Különösen olyan beszédírókból és kampánytervezőkből lehetne több, akik szót tudnak érteni a Medgyessy-levelektől megzavart elméjű, zsigerei mélyén ma is a Kádár-rendszert visszasíró nagyvárosi tömegekkel.
De miért van hiány? Mert a Fidesz, és úgy általában a jobboldal egésze a mai napig elhanyagolja a saját értelmiségi holdudvarát, és nem neveli ki az utánpótlást. Miért csodálkoznak sokan azon, hogy az MSZP visszaesése mellett a Fidesz népszerűsége tulajdonképpen stagnál? Miért van az, hogy a polgári oldalnak nincsenek TGM-jei, Kis Jánosai vagy Esterházy Péterei, azaz olyan szellemi potentátjai, akik helyenként vitatható életművük ellenére is képesek meggyőzni másokat, és a gondolkodásukat formálni? Miért van az, hogy a radikális kontra mérsékelt újságírás nevezetű betű- és papírpocséklás kivételével hosszú évek óta egyetlen komoly politikai vita sem alakult ki a jobboldal berkeiben?
Néhány publicistát leszámítva szinte egyetlen jobboldali tollforgató sincs, akiknek az írásait tömegesen olvasnák, és természetesen utánoznák. Ugyanez a helyzet az elektronikus média terén is. A fellépéseivel rekordközönséget vonzó, és a homo kadaricusokkal minden különösebb erőfeszítés nélkül elbeszélgető Fábry Sándor kivételével senki nincs, aki a választási végeredmény szempontjából létfontosságú kollektív tudattalant el tudná érni. Bármennyire is furcsának tűnik, de a baloldal még a Bolgár György-féle farokcsóválásokból és a Valami Amerika című film dévaj ízléstelenségeiből is tud profitálni, mert ezek is képesek hatni erre a bizonyos tudattalanra, és nyelvezetükkel, világszemléletükkel akaratlanul is a hasonló kommunikatív eszköztárat használó MSZP és SZDSZ felé terelik a választópolgárokat.
A Fidesz bizony iszonyatos lemaradásban van a fönt említett dolgokban. Ennek ismeretében nem is felháborító, hanem inkább szánandó az, hogy a közszolgálati televízió frontemberei közül toboroznak filippika-írókat, onnan, ahol Medgyessy Péter a rosszemlékű latin-amerikai junták diktátorainak módszereivel főszerkeszti a még ma is emblematikusnak számító esti híradót. Hiába alázzák meg a Fidesz döntéshozói a már nemegyszer eltaposott jobboldali tollforgatókat azzal, hogy nem alkalmasak a modern kampánymenedzselésre, ezzel csak a saját kudarcukat ismerik el. A rendelkezésére álló kormányzati négy évet lényegében csak szoboravatásokra és történelmi panorámafilmekre pazarolták el, egyfajta módon újratemetve a kilencvenes évek elejének neobarokk kísérletét. Ezek persze nem egy esetben szépek és látványosak voltak, de a hipermodern technikai eszközökkel felvonuló, minden létező társadalmi csoporthoz szólni tudó baloldali propagandagépezettel szemben mégsem voltak elégségesek. Ezért kockáztassuk meg zárásként: ha a Fidesz azt szeretné, hogy a Gallup mostani felmérései tényleges választási végeredménnyé váljanak a jövőben, akkor nézzen végre jobban körül az Eörsi István által lefasisztázott Kossuth téri fiatalok tömegeiben, és a baloldal elvtelen zsoldosainak felfogadása helyett legalább esélyt adjon nekik arra, hogy bebizonyítsák, képesek legyőzni a Köztársaság téri szegfűbrigádot.