NEM SZÍNPADI (KABARÉ)SZÍNÉSZ-KÉPZÉSNEK SZÁNOM
– ezt a (tan)könyvet. Nem is humoreszkszatíra-írói kurzus nyomtatott változata lenne művem. De a szánandó nappali színészetre se buzdítanék, a társasági „jópofa” engem is taszít. Főleg, amikor hazaérek végleg kiüresedve… ahelyett, hogy föltöltekeztem volna a másokkal való figyelmem közben, és azután alkotásokban gyümölcsöztethetném élményeimet, elmondom azt – mint a társaságok állandó középpontja –, amit úgyis tudok.
VALAMIREVALÓ EMBER
– főleg Pascal óta – nem jár társaságba… fél, hogy unatkozni fog… Rossz jellem – Márai szerint – az, aki például egy asztaltársaságnál nem elégszik meg a mellette ülő hallgatóval.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne keressük egymást. Főleg fiatalabb korban az együttlét megerősít, még képlékeny nyitott „viasz”-állapotunkban értékekhez rendeződünk, kell a sokféle hatás, satöbbi… – írd hozzá egyéni tapasztalataidat, mert nem olvasó vagy csupán (társszerző is).
MI AKKOR
– ennek az írásban közöltnek a szándéka mégis? Mit akar elérni? Egyrészt nem „akar”, csak szeretne… másrészt, semmit. (Amit te, ő, ők – nem szeretnének.)
KÖZÖSEN KELLENE
– azért – egyeztetni, mi legyen a terepe a humornak? (Nemcsak egy-egy esetben.) A természetes közege. S ez természetesen nem feltétlenül a nevettetésben merül ki elsődlegesen. (Másodlagosan, harmadlagosan sem.)
CSUPÁN VALAMILYEN FOKÚ ÉRZÉKENYSÉGRE NEVELÉS A SZÁNDÉKOM?
– Még az se… De. Az igen. Mert fejleszthető. Most mondjam el humortalanságom történetét? Nem bánom. A fiatalabb generáció sajnálatosan kevésbé ismeri már a képzőművész (költő) Kondort. Egyszer, amikor felkerestem műteremlakásában, betegen feküdt éppen. Mondtam neki, most már igazán adhatnál egy képet tőled. Azt válaszolta – lázálmában? –, rendben. De csak pénzért. Százötven forintot kért az 1964-ben Székesfehérvárott – és az országban is – először megrendezett gyűjteményes kiállításának egyik plakáttervéért. Elszaladtam nagyapámhoz a kívánt összegért. Mikor átadta ceruzavázlatát, kértem, legalább dedikáljad. Felült ágyában, és a kép alá a következőket kanyarította: Gyurinak, pénzért. Kondor Samu. S most jön a humortalanságom: a pénzért (szót) kiradíroztam. Én, a barbár traglodita. (Pedig azzal együtt mennyivel többet érne ma.) Csak azért említettem – rovásomra – ezt az egészet… (hogy honnan juthat el az ember?) Ide… Ebbe a pénztelen – pusztán művészetet kedvelő és támogató –, önzetlenül értékorientált jelenbe (???) (Közhely.)
EGYFAJTA „GROTESZK”
LÁTÁSMÓD FELÉ ÖSZTÖNÖZNÉK…
– hogy a jóval groteszkebb világ elviselhetőbbé váljon (!!!) S az önsajnálatból adódó szentimentalizmus ne a giccsben csúcsosodjon. Szemérmesebb érzelmesség inkább (a célom), ellenpontozva, szabálytalanul – de „mélyebben”, s így talán kissé hitelesebben.
MÉGIS MIHEZ LEHETNE
SEGÉDKÖNYV EZ?
Érvényesüléshez? Megírták Sikerkalauz címen, több kötetben (Dale Carnegie és utódjai). Ne aggódj, tanulj meg élni! a mottójuk, magam azért merőben más receptet – is – tudnék adni.
Ha tudnék… megírom… (ha még nem is a közeli és távoli jövőben).
origo.hu
Jó hír érkezett a hétvége időjárásáról
