– Amikor a kiállító tizenhárom építész beiratkozott az egyetemre, meg voltak róla győződve, hogy az ő kiteljesedésük egy olyan fantasztikus szakma lesz, amely építész elődjeik útján egy örökkévalóságot épít. Ez máshogy alakult, és másfajta kreatív módon élték meg az adott talentumaikat, máshogy teljesedtek ki, és látható a kiállításon, hogy ezek ugyanolyan, vagy még maradandóbb alkotások lettek – mondta el Vincze Máté közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár a Biennálé megnyitóján.
Kiemelte, hogy Magyarország és a Ludwig Múzeum ismét egy különleges bemutatóval készült a biennáléra. Két évvel ezelőtt az volt a fricska, hogy a Néprajzi Múzeum, amely maga is egy múzeum, műtárgyként szerepelt a kiállításon, most pedig az, hogy Nincs itt semmi látnivaló címmel nagyon is komoly látnivalót és komoly tartalmat kap a közönség.
A modern művészetnek mindig a kérdések feltétele és a provokáció a célja, hogy a saját korunkat egy kicsit más megvilágításba helyezze. Ebben a tekintetben idén is fantasztikus munkát végeztek a Ludwig Múzeum munkatársai és a kurátor
– mondta az államtitkár.
Fabényi Julia, a Ludwig Múzeum igazgatója, a Velencei Biennálé magyar pavilonjának nemzeti biztosa elmondta, hogy a kurátor, Pintér Márton egy talányos építménybe vezeti a közönséget, ahol millió látnivaló van, csak nem épületek, hanem rejtett üzenetek, építészek nem építészeti találmányai, amelyek világhírnévre vitték alkotóikat.
Hozzátette: Pintér Márton érdeklődése messzemenőkig illeszkedik a jelenkor trendjébe, vagyis feltárja azokat a szegmenseket, amelyek sikerorientált új pályamodulokat engednek meg. Elmondta azt is, hogy ,,nem építésznek lenni, építészként nagyon erős, szubjektív és pozitív döntés azokban az esetekben, amiket itt bemutatunk”
Az építészeti tudás alkotóerejét elkezdték kilóra mérni
– fogalmazott Pintér Márton kurátor, hozzátéve, hogy a bemutató az építészeti tudást ünnepli az építészet helyett, felszabadítják az építészeti tudást a megvalósulás kényszere alól.
A május 10-től látogatható Velencei Építészeti Biennálét Intelligens. Natural. Artificial. Collective címmel rendezik meg, és fő témája az intelligencia. A magyar kiállítás a biennálé főkurátora, Carlo Ratti kiáltványára reflektál, aki szerint ahhoz, hogy az építészek szembenézhessenek a mai "lángoló világgal", a körülöttünk lévő összes intelligenciát mozgósítaniuk kell. A magyar pavilon egy speciális, ugyanakkor globális jelenséggel, az építészi pályaelhagyás és az ebből következő sikeres pályamegtalálás kérdésével foglalkozik.
Pintér Márton kurátor és fiatal építészcsapata tizenhárom magyar sikertörténetet mutat be, olyan, építészként végzett neves alkotók munkásságát tárja a nézők elé, akik építészeti tudásukat tanult szakmájukon kívül vitték sikerre és kamatoztatják ma is. Van közöttük feltaláló, tudós, zenész, közéleti, kulturális és médiaszakember, valamint egyetemi oktató. Szerepel a kiállításon például Rubik Ernő, a Kaláka együttes három alapító tagja és a Prezi alapítója is. Egyesek pályaíve még most ível felfelé, míg mások a választott szakterületükön értek el példás eredményeket vagy vívtak ki egyéni intellektuális pozíciót. A közös bennük, hogy pályájuk építészként indult, de végül rokonterületekre vagy egészen más terepre exportálták megszerzett tudásukat. Míg az építészetet szigorú szabályok kötik, addig a sikertörténetek szereplői pályaképéből az olvasható ki, hogy pályamódosítással, új utakon járva hogyan lehet kreatív és innovatív megoldásokat találni.
A projekt nemcsak sikertörténeteket mutat fel, hanem egyúttal a jövő építészeinek is figyelmet szentel. Egyrészt a katalógusban minden résztvevő jótanácsokat és útravalót fogalmazott meg a pályakezdő építészhallgatók számára, másrészt a projektcsapat a magyarországi egyetemeken tanuló építészhallgatókat is megkérdezte arról, hogyan vélekednek az egyes sikertörténetekhez kapcsolódó fókusztémákról. A válaszokból kiderül, hogy a fiatalok úgy vélik, egy építész többre is képes egy épületnél, valamint hogy egy jó épület több mint beton, üveg és acél.
A velencei kiállítás egy valaha volt nívós, mára elhagyatott építészirodát idéz meg, ahol az építészek inkább a szakmán kívüli sikerprojektjeiken dolgoznak. A magyar pavilon friss perspektívát és alternatívákat mutat fel pályakezdőknek, pályaelhagyóknak és pályamegtalálóknak egyaránt, és bizonyítja, hogy az építészi tudásra alapozó tehetség kibontakozására nagy szükség van az egyre nagyobb kihívásokkal terhelt világban, hangsúlyozzák a megnyitót követően kiadott közleményben.
Kiemelt kép: A Velencei Biennálé magyar pavilonjának kiállítása Fotó: Szabó Zsófia / Ludwig Múzeum
