A Magyar Nemzeti Galéria Élőhely. Természet- és tájkonstrukciók című időszaki kiállításának különlegessége, hogy a természethez fűződő viszony sokféleségét villantja fel hatvan műtárgy bemutatásával, a fenséges élővilág romantikus csodálatától az ipar által kisajátított és elcsúfított környezet kritikájáig. A labirintusszerű installációban bolyongva a látogató átgondolhatja, ő maga milyen kapcsolatban áll a természettel.

A tárlat hat, egymásba fonódó szekción keresztül vázolja fel az emberiség és a művészet természethez való viszonyát. A kiállítás a XIX. század közepét jelöli meg kezdőpontjaként. Ekkorra az első ipari forradalom következményei, mint például a nagy léptékű urbanizáció, az új társadalmi osztályok kialakulása, illetve az ipari központok környezetében a táj átalakulása szemmel láthatóvá váltak, így a művészetben is megjelent a problémakör.