Hol van manapság az alpáriság határa?

A trágárság, az obszcenitás manapság sajátos köntösben, vetélkedők, beszélgetőműsorok, máskor a műalkotás, az irodalom álcájában jelentkezik. Hol a határ ? – kérdeztük Erdős Zsuzsannától, az Országos Rádió és Televízió Testület testületi tagjától és Alexa Károly irodalomtörténésztől.

Varga Klára
2003. 10. 17. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A valóságshow-k számos kísérletet tesznek a magyar néző ingerküszöbének megedzésére. Láthatunk a képernyőn kegyeit osztó pornószínésznőt, nemi aktust, maszturbálást. Az egyre durvuló tendencia miatt az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) úgy döntött, hogy A nagy Ő című új sorozatot már nemcsak szúrópróbaszerűen, hanem folyamatosan figyeli. A testület, amely folyamatosan vizsgálja a kiskorúak védelmére vonatkozó szabályok betartását, ez év őszén döntött az újonnan induló valóságshow-k és a délutáni úgymond beszélgetőműsorok általános elemzővizsgálatáról is. A rádióműsorok a trágár beszéd tekintetében „egyre messzebbre mennek”.
A Tilos Rádió reggeli adásában elhangzott könyvajánlót is pornográfnak minősítette az ORTT, amely az európai jogharmonizáció keretében kibővítette a médiatörvény több passzusát. Egy éve láthatunk például a képernyő jobb vagy bal alsó sarkában egy karikát a korhatár megjelölésével. Erdős Zsuzsannát, az ORTT testületi tagját az utóbbi hónapok tapasztalatairól kérdeztük.
– Mi tette szükségessé az eddigi négy mellé a műsorszámokat besoroló ötödik kategória bevezetését?
– A médiatörvény jogharmonizációs módosításának egyik legfontosabb eleme a kiskorúak védelme. Eszerint a műsorszámok öt kategóriába sorolhatók, és kategóriájuknak megfelelő jelzéssel, illetve annak megfelelő idősávban kerülhetnek adásba. Az első kategóriába a mindenki által megtekinthető műsorok, a másodikba a 12 éven aluliak által csak nagykorúak felügyeletével nézhető műsorok, a harmadikba a 16 éven aluliak, a negyedikbe pedig a 18 éven aluliak számára nem ajánlott műsorok tartoznak. Az ötös kategóriába azokat a műsorszámokat sorolja a törvény, amelyek azáltal, hogy pornográfiát vagy szélsőséges, illetve indokolatlan erőszakot tartalmaznak, alkalmasak a kiskorúak fejlődésének súlyosan kedvezőtlen befolyásolására. Az ilyen műsorszámok nem tehetők közzé.
– Ebbe a kategóriába sorolták a Tilos Rádió Puskin titkos naplójáról szóló könyvismertetőjét is. Ki lehet tiltani az éterből egy, ha nem is irodalmi művet, de legalábbis kordokumentumot, amely megjelent nyomtatásban?
– Az ORTT eljárása során nem vizsgálta a mű eredetét, de tudomásom szerint a napló eredetiségének kétes voltát a könyv előszavában leírtak is alátámasztják, és a Puskin életművével foglalkozó irodalomtörténészek apokrifként jegyzik. A testület álláspontja, hogy a beolvasott részletek súlyosan szeméremsértő nyíltsággal mutatják be a nemiséget, ezért azok közzététele alkalmas volt a kiskorúak szellemi és erkölcsi fejlődésének súlyosan kedvezőtlen befolyásolására, így a fent említett műsorszám nem lett volna közzétehető.
– Az érintettek arra hivatkoztak, hogy míg ők súlyos pénzbüntetésben részesültek, addig Maya Gold a Való Világban büntetlenül „garázdálkodhatott”.
– Az említett műsorszám miatt, mivel súlyosan sértette a médiatörvényt, a testület 15 perces felfüggesztéssel sújtotta a televíziót, amelyről akkoriban sajtóközleményt is kibocsátottunk.
– Mennyire vált be az elmúlt egy évben a „karikás rendszer”?
– Az ORTT és a Szonda Ipsos felmérése szerint a megkérdezettek többsége hasznosnak tartja a jelzéseket. A szülők a karikák segítségével sokkal inkább el tudják dönteni, mikor engedjék a képernyő elé gyermekeiket. Nagyon fontos e tekintetben, hogy a kettes számú kategóriába való besorolásra szóban és a karikában látható 12-es számmal hívja fel a figyelmet a műsorszolgáltató arra, mennyire lényeges, hogy a műsorszám megtekintésekor a 12 év alatti gyermek mellett ott legyen a felnőtt. Ugyanakkor kevés szülő tud arról: a médiatörvény lehetőséget biztosít számára, hogy olyan műsorszám vonatkozásában, amely szerinte ártalmas gyermeke személyiségfejlődésére, az ORTT mellett működő panaszbizottsághoz fordulhasson.
– A műsorszolgáltatók milyen mértékben tartják be a médiatörvényt a korhatárokkal és a műsorsávokkal kapcsolatban?
– A műsorelőzeteseket például csak ugyanabban a műsorsávban szabad bemutatni, amelyben a műsort levetíthetik. Még mindig vannak ezzel problémák. Nem mindig áll összhangban a műsor tartalmával, és a karikában jelölt számmal sem. A magyarországi gyártású műsorszámok esetén a besorolást illetően a valóság- és beszélgetőshow-kkal s a magazinműsorokkal szokott gond lenni. Előfordul, hogy a kettes kategóriába sorolja a műsorszolgáltató a műsorszámot, a testület álláspontja pedig az, hogy a hármas kategóriába tartozik, tehát 16 éven aluliaknak nem ajánlott. Ha külföldi gyártású műsorszámról van szó, ott inkább a hármas és a négyes kategória (16 éven aluliaknak nem ajánlott, illetve 18 éven aluliaknak nem ajánlott) közötti ingadozás fordul elő.
– Mennyiben tér el más európai országok gyakorlata az itthonitól?
– Nem mindenütt 12 év az alsó korhatár, akad, ahol hat év. Máshol csak két kategóriát alkalmaznak. Az ORTT most készít olyan adatbázist, amely közel ötezer filmre és műsorszámra vonatkozóan mutatja majd – reményeink szerint részben a jövő hónaptól, egészében a jövő évben hozzáférhetően –, melyik kategóriába sorolták őket Magyarországon, az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Németországban. Egyfajta útmutató lesz ez a műsorszolgáltatók számára, amelyben megtalálhatók lesznek a filmre vonatkozó más adatok is: a rendező és a három főszereplő neve, a gyártás éve. Hogy az egyes országok gyakorlata mennyire eltérhet egymástól, arra példa, hogy a Tágra zárt szemek című filmet a franciák korhatár nélkülinek, a britek pedig a 18 éven felülieknek szóló kategóriába sorolták be.
– A sokak által botrányosnak ítélt mondatok gyakran irodalmi alkotásként kerülnek elénk. Mi lehet az oka a jelenségnek? Mi való és mi nem való a nyilvánosság elé? – kérdeztük Alexa Károly irodalomtörténészt. – A Tilos rádiósok arra hivatkoztak, hogy ők a prüdéria ellen léptek föl, amikor Puskin titkos naplójából obszcén mondatokat olvastak be. De egy titkos napló, ha egyáltalán valódi, nem a nyilvánosság számára született. Való-e a nagyközönség elé?
– Elvileg semmit nem szabad eltitkolni a nyilvánosság elől, de bizonyos esetekben regulázni kell a hozzáférést. Az irodalomtörténetben számos olyan intim feljegyzést találunk, amit a szerző nem kiadásra szánt. Ezeket nem helyes a széles nyilvánosság elé vinni, ha – mint a Puskin-napló esetében – azzal az érvvel teszik ezt meg, mintha ez is szépirodalom volna. Ha az a Tilos rádiósok szándéka, hogy Puskint visszacsempésszék a köztudatba, akkor az Anyeginből olvastak volna fel vagy a Pikk dámából. De itt puszta botránykeltésről, pornográfiáról volt szó. Ezért helyesnek tartom az ORTT által kiszabott büntetést. Ma valóban terjed az a nyilvánosságot irritáló szövegjelenség, amely úgy próbál kedélycsiklandozó, ízetlen és ízléstelen dolgokról szólni, hogy közben az irodalom álarcában jelentkezik. Olykor a legjelentékenyebb alkotóktól is ezt látjuk. Csokonai is írt túlfűtött erotikájú verseket, de ezeket nem a nyilvánosságnak, hanem diáktársai szórakoztatására szánta. Meg is maradtak kéziratban, és nem szerepelnek életműkiadásában. Aranyról is feljegyeztek ilyesmit, de nem találtak tőle származó ilyen témájú verseket. József Attilát is emlegetik ilyen összefüggésben. Utóbbi kettőt hírbe hozták a Toldi pornográf verziójának megírásával is. Nem tudjuk, ki a szerzője az opusnak, de senki sem tekinti irodalmi életműve részének.
– Az ilyen írásmunkák ma is készülhetnének a fióknak, a szűk érdeklődő körnek. A Libri Könyvesbolt kirakatában mégis ott díszeleg Bolgár György könyve a kirakat közepén, körberakva Kaffkával, Pilinszkyvel, Nagy Lászlóval.
– Aljasság ilyesmit a széles nyilvánosságra kacsingatva, s közben irodalmi ambíciókat hangoztatva, pénzért írni. Bolgár megérdemli, hogy a saját köre is elhatárolódjon tőle, hiszen ezzel a fércművel hitelteleníti az általa hangoztatott politikai doktrínákat is. A rendszerváltástól kezdve több titkos naplót adtak ki. Csáth Géza naplója vagy József Attilától a Szabad ötletek jegyzéke sem minden elemében szalonképes olvasmány. A kor embere mégsem kordokumentumként, hanem mint irodalmi művet vette kezébe.
– Hozzájárulhat-e ez a tendencia az irodalmat a trágársággal, obszcenitással öszszemosó igyekezet sikeréhez?
– Bizonyára. A rendszerváltás táján az emberek mindenen kaptak, ami addig tilos, hozzáférhetetlen volt. Ez is hozzátartozott a szabadság mámorához. Most jött el az ideje, hogy rendet tegyünk ezekben a dolgokban. Én a trágárság mögött a gyűlöletet látom az alapvető értékekkel és az azokat képviselőkkel szemben.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.