A 2001-es esztendő rosszul sikerült Lékó Péternek. Mióta a felnőttek között versenyez, ebben az évben szerezte a legkevesebb pontot. Bár kevés vereséget szenvedett, annál több döntetlent ért el. Nem volt szokás a Lékó családban kudarcról beszélni. Ha a közös reggelinél véletlenül a vereségről esett szó, Lékó felesége, Szofi Petroszjan indulatosan felcsattant: csak előre kell nézni!
Ugyanez volt a véleménye Péter apósának s egyben edzőjének, Arshak Petroszjan nemzetközi nagymesternek, aki a válságos évben gyakran elmondta: „A vereséget úgy fogd fel, hogy abból tanulni lehet, mert én is ezt tettem.”
Lékó Péter mindig a szélsőségek embere volt. Csodagyereknek indult, tizenkét évesen egy dortmundi nemzetközi tornán mutatkozott be először a világnak. Ettől kezdve sikeresen menetelt a csúcsokig, 1994-ben, tizennégy esztendősen minden idők legfiatalabb nemzetközi nagymestere lett. Rekordot állított fel, megelőzte az amerikai sakkfenomén Bobby Fischert, aki tizenhat évesen nyerte el ezt a címet.
Bizonyára a Lékó családban sem gondolta senki 1979. szeptember 8-án, amikor Péter Szabadkán meglátta a világot, hogy a sakkban ilyen fiatalon komoly eredményeket fog elérni. Senki sem tanította sakkra, úgy leste el az alaplépéseket egy adriai vakáción. Földesi Sándor Lékó Péter bátyját, Tamást tanította, így került közeli kapcsolatba, majd barátságba a családdal. 1986-ban együtt mentek nyaralni a horvátországi Trogirba.
– Péter nem tudott jól úszni, így a tengeri fürdőzés helyett inkább a sakkozókat nézte. Képes volt mellettük tölteni az egész napot. Látva fia rendkívüli érdeklődését, édesapja elmagyarázott neki néhány összefüggést – eleveníti fel a kezdeteket a tanár úr. – Néhány napon belül a papa azon vette észre magát, hogy a sakkal éppen csak ismerkedő fiú néhány lépés után mattot ad neki. Kérte, játsszak én is vele. Az amatőrök között a jó sakkozók közé tartoztam, de Péter alaposan elpáholt. Az tűnt fel, hogy három–öt lépéssel előre tudott gondolkodni. Szellemességén csak ámultam, és megígértem az apjának, amint hazatérünk a nyaralásból, elviszem a fiút egy szakemberhez, nehogy elkallódjon.
Ekkor a Lékó gyerekek már édesanyjukkal, Júliával a nagyszülők másfél szobás szegedi házában laktak, ugyanis a mama az orvosi egyetemre járt. A tanulás miatt hagyta ott Szabadkát. Míg a papa nem adta fel technikusi állását, Jugoszláviából támogatta a családot, csak a hétvégeken járt Magyarországra. Földesi tanár úr szerint ez a kétlaki élet anyagilag megnehezítette boldogulásukat, sokszor nélkülöztek. A mostoha életkörülmények és Péter sakktanulmányainak anyagi terhei miatt hagyta ott Lékóné az egyetemet. Alkalmi munkákat vállalt, és a fiát menedzselte. Földesi beváltotta ígéretét, megkereste kollégáját, Herpai Józsefet, aki az úttörőház sakk-körét irányította. Szegeden ez volt az egyetlen fórum, ahol a sakktehetségekkel foglalkoztak.
– Péternek rendkívüli érzéke volt a játékhoz, ám ennek ellenére is elkallódhatott volna, ha édesanyja nem járatja különórákra. Ő hitt először fia zsenijében. Másfél évig tanítottam sakkozni, ennyi idő elegendő volt ahhoz, hogy felülmúljon engem, ezért felkészültebb oktatót kellett neki keresni. Kecskeméten találtam ilyet Máté Gáspár nemzetközi mester személyében – meséli Herpai József. – Lékóné előtt megemelem a kalapomat, hiszen hosszú időn át naponta utazott Péterrel Kecskemétre.
Lékó Péter összesen három évet töltött közösségben, a szegedi Dózsa iskolában. Tanítónője, Timár Ágostonné arra emlékszik, hogy Péter soha nem ment játszani társaival.
– Sajnáltam őt, mert amikor a többi srác együtt szórakozott, ő sakkórákra járt. Senkivel nem barátkozott, mégis szerették az osztálytársai, tisztelték akaraterejét és céltudatosságát. Amikor egy versenyről győztesen visszatért, felállva tapsolt az osztály. Sokan szerettek volna hozzá hasonlítani. Valamennyi tantárgyban kiváló volt.
Az iskola egykori igazgatója, a ma már nyugdíjas Kecskés Antal is szívesen emlékszik Lékó kivételes képességeire.
– A sakk miatt hónapokat hiányzott. Tudtam, nem kockáztatok, ha megadom a lehetőséget, hogy kilencéves korától magántanuló legyen. Ez akkoriban még kuriózumnak számított. Péter évente kétszer vizsgázott, édesanyja készítette fel a beszámolókra.
Lékóné nem ismert lehetetlent, ha a fiáról volt szó. Felkereste például a Dél-Magyarország szerkesztőségét. Az egykori főszerkesztőt, Dlusztus Imrét meglepte az anya határozott fellépése. Közölte, hogy a fiából nagy sakkozó lesz, és számít a lap támogatására. Dlusztus Imre már korábbról, az egyik szegedi egyesület labdarúgó-kölyökcsapatából ismerte Lékó Pétert.
– Lékó Peti jól focizott, de 1990-ben abbahagyta az edzéseket – emlékszik vissza Dlusztus Imre. – Céltudatossága emelte a többiek fölé. Egyik kivételes képességét abban látom, hogy amit lát, az agytekervényei lefényképezik. Nemrég felállítottam három sakktáblát, amit csak egy másodpercig nézhetett. Később pontosan rekonstruálta a figurák elhelyezkedését. Ha nem a sakkban, akkor más területen kamatoztatta volna a képességeit, szerencséjére a mamája mindig mellette állt, nem engedte, hogy bárki letérítse az útról.
Péter először tizenegy évesen nyilatkozott Bagaméry László sportújságírónak. Elmondta, hogy élete célja a világbajnoki cím elnyerése. Bagaméryt nem lepte meg a bejelentés, annál inkább sajnálkozott Lékóék szegényes életkörülményein.
– Ma, amikor Lékót dicsfény övezi, senki nem beszél arról, hogy Júlia sok helyen hiába kopogtatott pénzért, kikosarazták. Kezdetben még a sakkszövetség sem támogatta. Előfordult, hogy külföldön élő honfitársaink kalapoztak neki repülőjegyre. Péter meghálálta a gondoskodást: a tizenkét éven aluliak világbajnokságán ezüstöt szerez, a korosztályos Európa-bajnokságot pedig megnyeri. Tizenhárom évesen olyan világnagyságokkal ül tábla mellé, mint Karpov vagy Korcsnoj, és a döntetlen nagy sikernek számít ellenük.
Amikor minden idők legfiatalabb nemzetközi nagymestere lesz, hívják a világ minden tájára. Megkezdi a nagy menetelést. Nemzetközi tornákat nyer Dániában, Kolumbiában, Kubában, Rogers ausztrál sakkmester meghívja Shoreinbe, a százhatvanhárom sakkozót felvonultató ausztrál nyílt sakkversenyre, ahol Lékó a második helyen végez, és a Sunday Telegraph így ír róla: „Máris a világ elit sakkjátékosai között van, képes nyerni világviszonylatban is élenjáró játékosokkal szemben úgy, hogy kizárólag csak a csodálatos memóriájára támaszkodik. ”
Az ausztráliai sakkversenyen Lékó Péter mellett Verőczi Zsuzsa női nagymester a kilencedik helyen végzett, ő így nyilatkozott Péterről:
– Lékó Péter második és az én kilencedik helyezésem egyértelmű sikernek számít. Nagy öröm számomra, hogy Péternek köszönhetően a verseny olyan nagy publicitást kapott az ausztrál sajtóban. Fontos volt számukra, hogy ott volt egy bájos, tehetséges gyerek Magyarországról.
A sikernek köszönhető, hogy 1999-től megszűnnek a család egzisztenciális gondjai. Lékó fő támogatója a német RWE, és a menedzsere is német, Carsten Henser. Már meg tudja fizetni a nagy tudású edzőket, előbb az olimpiai bajnok Adorján András foglalkozik vele, majd Amador Rodrigez kubai nemzetközi nagymester. Élete döntő fordulata következik be 1999 júliusában, amikor megnyeri a dortmundi szupertornát, megelőzi a világbajnok Vlagyimir Kramnyikot. Attól a perctől kezdve mint lehetséges világbajnokot emlegetik. Találkozik Arshak Petroszjannal, az örmény sakkválogatott szövetségi kapitányával, aki Dortmundban sakkiskolát működtet, és német klubot edz. Petroszjant egyébként 1993 óta ismeri, felkéri, legyen az edzője. Arshak egy feltétellel vállalja: „ha egész életedet alárendeled a világbajnoki cím megszerzésének, akkor leszek az edződ.”
Arshak Petroszjan, Anatolij Karpov egykori trénere óriási ütemet diktál. Megszokottá válik a napi 8-10 órás foglalkozás. Arshak csak a nélkülözhetetlen információk megszerzésére, illetve a kidolgozott változatok ellenőrzésére engedi bekapcsolni a számítógépet, mert az elemzőkészség fejlesztését helyezi a középpontba. Nem maradnak el az eredmények, Lékó Péter megveti a lábát az első tíz között, állandósul a világranglistán a 4. helye. Időközben az edző és a versenyző között új viszony alakult ki. Erről Lékó Péter így beszél.
– Mindig olyan edzőre vágytam, aki a lelki rezdüléseimet is figyeli, akire barátként is támaszkodhatom. Arshakban leltem meg ezt a társat, ezenkívül imponált keménysége, az őserő, ami természetéből áradt.
Arshak Petroszjan arra ösztönzi Lékót, hogy agreszszívebben játsszon, ezért 2001-ben új edzésprogramot dolgoznak ki. Péter kritikusai közül korábban már többen is észrevették, hogy stratégiájából hiányzott az átütő támadószellem, egyik vetélytársa pedig egyenesen „papírtigrisnek” nevezte. Kaszparov így látta: sokkal több van Péter játszmáiban, mint amit kihoz belőlük.
Az új stílus nem fekszik Lékónak. Megtörténik vele, ami felnőtt korában még soha, sorozatban négy-öt partit veszít. Így válik 2001 fekete esztendővé.
– Rosszkedvűen, kishitűen, önbizalmamat vesztve ültem a sakktábla előtt. Kétkedve fogadtam az apósom, a feleségem biztatását, féltem, hogy nem jutok ki a hullámvölgyből – emlékszik vissza Lékó a nehéz időszakra.
A feleség, Szofi Petroszjan lényéből árad a kedvesség, a türelem és a tapintat. Az első randevút követő évben, 2000 szeptemberében házasodtak össze. Találkozásuk szerelem volt első látásra.
– Édesapám után mentem Jerevánból Németországba 1998-ban, ugyanis ott akartam tovább tanulni, aztán Péter miatt félbehagytam az egyetemet. Amikor először megláttam egy szálloda halljában, megéreztem: ő az, akire várok. Másnap a fénykép alapján az újságból tudtam meg, hogy Lékó Péterbe szerettem bele.
– A nagy sakkozó lánya nem ismerte Lékót?
– Nem, mert a versenyekre ritkán jártam. Apám óvott a sakktól, pedig másfél éves koromban már tudtam játszani. Hétévesen legyőztem a mamát, és persze sakkozó szerettem volna lenni. Apám ahelyett, hogy tanított volna, lebeszélt róla. Szerinte a sakk nem való a nőknek. Azt mondta, ha sakkozó leszek, egyedül fogok utazni, mert nem jön velem a férjem. Hogy milyen az élet: most én kísérem az uramat. Igazán boldog vagyok, hogy segíthetek neki. Egyébként apám pályafutása nagyon hasonlít Péteréhez, már hétévesen legyőzött egy nagymestert, tizenöt évesen elnyerte a Szovjetunió legfiatalabb sportmestere címet, tizenhét évesen pedig a világbajnok Tigran Petroszjan szekundánsa lett. Később csak egy hajszál választotta el attól, hogy világbajnokjelölt legyen. Nem tudott stílust váltani, ezért nem jutott el a csúcsra. Most Péteren keresztül szeretné megvalósítani dédelgetett álmát.
Arshak Petroszjan éppen a válság évében, 2001-ben költözött feleségével együtt Lékóék szegedi házába, így játékosa minden rezdülését megfigyelhette.
Társalgásuk már-már pszichoterápiának is beillett, de a közös munka döntő részét a mérkőzések, főleg a vesztett partik elemzései jelentették. Szofi pedig fokozatosan visszaszorította a vegetáriánus Péter étrendjében a növényeket, és a halat helyezte előtérbe.
Lékó Péter felkészüléséhez a napi egy-két órás fizikai megterhelés is hozzátartozik. Focizik, de kedveli a teniszt és a fallabdázást is. Egyik labdarúgó játékostársa így jellemezte őt.
– Csak azokkal játszik szívesen, akikről tudja, vigyáznak rá. Ő maga teljes erőbedobással küzd, de zárkózottságát a pályán és az öltözőben is megőrzi. Meccs után eljárunk sörözni, de oda ritkán jön velünk.
A sport mellett sokat olvas és videózik. A történelmi tárgyú könyveket és filmeket kedveli. Kiskora óta zárt világban él, nem érzi a magányt. Szofi szerint tisztában van a nagyvilágban történő eseményekkel.
– Ismerőseim gyakran kérdezik, nem unatkozom-e Péter mellett. Nem azért mondom, hogy nem, mert egy feleségnek így illik válaszolni. Sokat jövünk-megyünk együtt az edzések után, éljük a fiatalok életét. Az igaz, hogy évente két hétnél tovább soha nem nyaralunk. Ő a legtöbb erőt a szeretetből és a gondoskodásból meríti – állítja Szofi.
Hosszú hónapok gyötrelme után csak 2002-ben sikerült kijutnia Lékónak a hullámvölgyből. Egy év alatt beért az agresszív játékstílusa, hozzászokott a feszültséghez, és sikeresen kockáztatott.
– Végül is a kudarcok annyira megerősítettek, hogy új felfogásban ültem asztalhoz. Visszanyertem az önbizalmamat, és formába lendültem. Ekkor döbbentem rá, hogy az edzőm másodállásban elmehetne pszichológusnak – meséli Lékó.
Lékó Péter tavaly káprázatos eredményeket ért el. Győztes játszmáit műalkotásoknak nevezi a szaksajtó. Dubaiban Világkupát nyert, Dortmundban pedig megnyeri a világbajnokjelöltek tornáját, ezzel jogot szerez arra, hogy a világbajnok Kramnyik kihívója legyen. Dortmundban két csoportban – Sirov, Topalov, Galfand, Lutz, illetve Barajev, Lékó, Morozevics, Adams – folytak a küzdelmek. Innen az első kettő, Topalov és Sirov, valamint Barajev és Lékó jutott tovább. Lékó magabiztosan búcsúztatta Sirovot, Topalov pedig Barajevet. A döntőben már nem lehetett megállítani a magyar nagymestert, akinek győzelméhez az elsők között gratulált Vlagyimir Kramnyik. Magyar férfi versenyző a világbajnoki cím megnyerésének lehetőségéig még soha nem jutott el. Lékó nyer a világválogatott tagjaként az orosz válogatott ellen is, majd a magyar sakkcsapattal ezüstérmet szerez az olimpián. Következik még egy nagy győzelem 2003 tavaszán a sakkozás Wimbledonjában, Linaresben. Négy világbajnokot előz meg az év legrangosabb tornáján, aztán eltűnik a világ szeme elől.
Mobiltelefonját felesége veszi fel.
– Edzőtáborban van, de nem árulhatom el, hogy hol. Most mindent a világbajnoki felkészülésnek rendel alá – közli Szofi.
Amikor néhány héttel a beszélgetés után találkoztam Lékóval, a nagymester nyugodt és kiegyensúlyozott volt.
– Egy világklasszissal is gyakoroltam az edzőtáborban, együtt elemeztük Kramnyik gyengéit – mondja titokzatosan.
– Karpov vagy Kaszparov jött el szekundánsnak?
– Nem árulhatom el. Az a lényeg, hogy alaposan felkészültem lelkileg is, erőnlétileg is.
A sakkvilág az esélyeket latolgatja.
A magyar válogatott szövetségi kapitánya, Kállai Gábor nagymester bízik Lékó győzelmében.
– Kétségtelen, hogy az utóbbi időben alaposan megváltozott Lékó stílusa. Sötéttel és világossal egyaránt a győzelemre tör. Sok kockázatot vállal, ezzel minden ellenfelét megzavarja.
***
Franciaországban, a Marseille melletti Cap d’Agde-ban október 24-én kezdődött a rapidsakk-világbajnokság. Tizennyolcan szálltak ringbe a rendkívül erős mezőnyben. Kaszparov kivételével valamennyi nagymenő asztalhoz ült. Lékó Péter csoportjában szerepelt Anand, Sirov, Griscsuk, Szvidler, Polgár Judit, Karpov és Lautier. A másik csoport: Kramnyik, Barajev, Topalov, Adams, Ponomarjov, Bacrot, Gelfand, Azmaiparasvili. A mérkőzések huszonöt percig tartanak, a döntő október 30-án lesz.
origo.hu
Nemrég még Pressman tesztelte az ellenzék élére, most Brüsszelben kapott vezető állást Gyöngyösi Márton
